Nyolcvan év után kiesett a River Plate

A lefújást követően a biztonságiaknak kellett kimenteniük a pályáról az argentin River Plate játékosait azt követően, hogy a sztárklub nem tudta megőrizni élvonalbeli tagságát a Belgrano elleni osztályozón. A River története során először kényszerül a másodosztályba, kiesése azonban egy hároméves folyamat eredménye.

Az argentin televíziózás legnézettebb futballmérkőzését a múlt héten játszották. Az új rekordot azonban nem a válogatott valamelyik találkozója jelenti, és nem is egy örökrangadó, hanem egy osztályozó, amelyen a Belgrano kétgólos előnyt szerzett a visszavágóra. A hatalmas nézettség oka azonban a másik csapat volt: a Belgrano a River Plate ellen játszott, és az eredménnyel a Buenos Aires-i sztárklub a kiesés közvetlen közelébe került, és a visszavágón nem tudott megmenekülni.

Már nem számított a 2008-as arany

A professzionális bajnokság 1931 óta íródó történetében a River Plate mindig az élvonalban szerepelt, amit csak két másik klub, a Boca Juniors és az Independiente mondhat el magáról. A sztárklubok számára a kiesés az elmúlt időszakban már csak azért is elképzelhetetlennek tűnt, mert Argentínában speciális módon határozzák meg: az utolsó három idény eredményei alapján állítanak fel egy külön tabellát, és azt nézik, hogy a csapatok meccsenként átlagban hány pontot szereztek.

Így aztán egy gyengébben sikerült bajnokságot még van idő kijavítani, arra pedig senki sem gondolt, hogy a River bármikor is olyan hosszú hullámvölgybe kerül, hogy ennyire hátra szorulhat ezen a táblázaton.

Így amikor a csapat a 2008-as aperturában az utolsó, 20. helyen végzett, a drukkerek egyáltalán nem idegeskedtek. Kedvenceik fél évvel korábban bajnokok voltak, és bár a 20. hely a River történetének legrosszabb eredményét jelentette, mindenki biztos volt benne, hogy ez csak egy kisiklás.

Azonban a "milliomosok" később sem szerepeltek sokkal jobban: a 2009-es clausurában kilencedikek, az aperturában 14., 2010-ben pedig tavasszal 13., az ősszel pedig negyedikek voltak. Egészen mostanáig az összesített táblázatban még a 2008-as eredmények is számítottak, azonban mihelyst ezt törölték a mostani kilencedik hellyel a csapat összesítésben osztályozós helyre csúszott vissza.

Hová tűnt a pénz?

Pedig még az aktuális idény elején is úgy tűnt, hogy az együttes elég pontot szerez ahhoz, hogy ne fenyegesse a kiesés veszélye, azonban az erős kezdés után a csapat visszaesett. Ezzel együtt az osztályozó nem csak az aktuális szakmai stáb gyengeségét jelzi, hanem egy folyamat eredménye.

A már említett 2008-as bajnokcsapatot Diego Simeone gardírozta, és a River vele kezdte a következő szezont is. Az egykori kiváló középpályással együtt az azóta eltelt időszakban hat edző irányította a gárdát: utódja ideiglenes jelleggel Gabriel Rodríguez lett, majd következett Néstor Raúl Gorosito, Leonardo Astrada és Ángel Cappa, jelenleg pedig Juan José López a szakvezető.

Ezen kívül az elnöki poszton is váltás történt, José María Aguilart 2009 decemberében a csapat egykori játékosa és edzője, Daniel Passarella követte.

Az 1978-as világbajnok együttes csapatkapitányától azt várták a River fanatikusai, hogy morális megtisztulást hoz a klub számára, és az egyesület érdekeit tartja a legfontosabbnak. A korábbi vezetőségre a drukkerek szerint nem ez volt a jellemző, ami leginkább az igazolásokban nyilvánult meg.

Másként ugyanis nehéz megmagyarázni, hogy a Rivernek miként lehetnek adósságai, miközben az elmúlt öt évben több jelentős bevételt hozó transzfert is nyélbe ütött. 2007 januárja óta eladta például Gonzalo Higuaínt (12 millió euró), Nelson Rivast (7,5 millió), Juan Pablo Carrizót (7,5 millió), Fernando Belluschit (7,4 millió), Radamel Falcao Garcíát (5,4 millió) és Marco Rubént (4,8 millió), miközben a legdrágább igazolás Adalberto Román volt, akiért csak 2,7 milliót fizettek.

Negatív játék eredmények nélkül

A kiárusítást Passarella valóban megállította (Rogelio Funes Mori apja például nemrégiben azért kritizálta, mert januárban nem fogadta el a Benfica nyolcmillió eurós ajánlatát), azonban a legutóbbi szakvezető kinevezésekor nem annyira szakmai, mint személyes érvek mellett döntött, és ez nagy hibának bizonyult.

Cappa menesztését követően ugyanis azt a Juan José Lópezt nevezte ki, akivel az 1970-es években együtt játszott a Riverben, és jó barátjának számít. López jól kezdett, hiszen az ősszel a negyedik helyre vezette a csapatot, azonban idén egyik rossz döntést a másik után hozta.

Ahogy a gárda egyre hátrébb került a tabellán, úgy állított össze egyre védekezőbb csapatot, félve a vereségtől, aminek eredménye az lett, hogy a River a tradícióihoz méltatlanul futballozott. Akadt olyan bajnoki, amelyen az öt hátvéd mellett két védekező középpályás is játszott, és az utánpótlásból felkerült, rendkívül tehetséges karmester, a 19 éves Eric Lamela egyedül nem tudta magára vállalni a teljes támadójátékot.

Így aztán a 2011-es clausurában a River 19 bajnokin mindössze 15 gólt szerzett, utolsó hét találkozóján nyeretlen maradt, majd az osztályozó első mérkőzésén 2-0-ra kikapott a Belgranótól. A visszavágón meglett volna az esély a bennmaradásra, de hiába vezetett 1-0-ra, az ellenfél egy védelmi hiba után egyenlített, és a folytatásban a River egy tizenegyest is kihagyott.

www.global-soccer.eu