Vágólapra másolva!
Paul Pogbára elképesztően nehéz feladat vár: be kell bizonyítania, hogy a Manchester Unitednek megérte a világ legdrágább játékosává tennie őt. A feladat eleve nagyon nehéz, hiszen földöntúli teljesítmény kéne tőle, hogy senki se fanyalogjon. És nagyon úgy fest, még azért is meg kell dolgoznia José Mourinhóval, hogy ne legyen óriási bukás a manchesteri szereplése.

Pogba a 21. századi középpályás mintapéldánya. Igazi box-to-box játékos,

védekezésben és támadásban egyaránt hasznos, jól passzol, jól lő távolról,

a pályán kívül pedig tökéletesen alkalmas rá, hogy egy klub brandet építsen az extravagáns, mégis jópofa fiatalra.

Ez mind igaz volt rá a Juventusban, ahol jól meg is találta a helyét Max Allegri: a háromtagú belső középpálya bal oldalán minden erényét volt lehetősége csillogtatni. A gond csak az, hogy Manchesterben nincs ilyen poszt, és nem is lesz, amíg José Mourinho nem engedi el a 4-2-3-1-es játékrendszert.

– ez a mondás Zlatantól származik, persze saját magára mondta, mert pechjére pont akkor került Barcelonába, amikor Messi elhatározta, hogy középcsatár akar lenni, így Ibrahimovicnak fel kellett adnia a centerposztot, és ez nem tett neki jót. Annyiban hasonló a helyzet Pogbával, hogy

a francia középpályásnak nincs posztja José Mourinho játékrendszerében.

A double pivot (a spanyolok így nevezik a formációt a két védekező középpályás miatt) egyik szűrőjeként elvetélt ötlet játszatni, ez világosan kiderült a nyári Európa-bajnokságon, ahol Pogba ebből a pozícióból alig tudott valamit hozzátenni a franciák játékához.

Zlatan Ibrahimovic és Paul Pogba Forrás: AFP/Oli Scarff


A Feyenoord elleni vesztes Európa Liga-meccsen Mourinho feljebb tolta, és a 4-2-3-1 támadó középpályásaként a 10-es pozícióban kapott szerepet. Pogba játéka kimondottan felbőszítette a ManUnited szurkolóit, a Twitteren ekézték a francia játékost, pedig annyira nem volt rossz, hogy elvigye a balhét a kínos vereség miatt.

10-esként nem ment a Juventusban sem

Antonio Conte utolsó, illetve Allegri első torinói évében Pogba több poszton is megfordult a csapatban. Conte megpróbált vele registát játszatni, de a védelem előtti osztogatásról, tempódiktálásról kiderült, hogy nem az ő asztala. Aztán Allegri nagy ritkán próbált vele trequartistát játszatni (ez hasonló poszt ahhoz, ahova Mourinho tette őt a Feyenoord ellen), de végül feladta, és inkább Arturo Vidalt tolta fel a center mögé.

A fentiek értelemszerűen zárójelbe teszik Pogba méltatását, hiszen

joggal várhatnánk el a világ legdrágább középpályásától, hogy több poszton is bevethető legyen,

és ne kelljen hozzá igazítani a csapat játékát. Ugyanakkor az is igaz, hogy – különösen egy formálódó, új edzőjével ismerkedő csapatnál – nem butaság megpróbálni köré építeni a játékot.

Paul Pogba a Juventusban extraklasszis teljesítményt nyújtott Forrás: AFP


Ha már ennyit áldoztak rá, értelmetlen lenne eltékozolni kétségkívül ragyogó tehetségét, ráadásul a Unitednek nincs is rajta kívül olyan játékosa, aki köré építhetné a csapatát Mourinho. Nagyon fontos döntést kell meghoznia a portugálnak, az teszi igazán nehézzé, hogy a kedvenc formációja az egyetlen, amiben Pogbának nincs posztja. Bármilyen változtatás megoldaná a problémáját.

Akár Rooney kárára is

Mindegy, hogy három-, négy- vagy ötfős lenne az a középpálya (igaz, Mourinho soha nem játszik néggyel), Pogba játéka két klasszissal javulna a mostanihoz képest.

Ehhez persze meg kell oldania Wayne Rooney helyzetét is

– vagy meg kell hozni azt a döntést, ami nem is biztos, hogy a legrosszabb a csapatának: ki kell hagynia az angol klasszist.

Pogba szerény manchesteri hajléka Forrás: Northfoto


A United nemcsak Pogbáért fizetett sokat, Henrik Mhitaryannak is hasonló a helyzete, mint a franciának, azzal a különbséggel, hogy neki lenne posztja Mourinho csapatában, csak nem ott játszatják. Pedig aki a klubnál az új igazolásokról döntött, az előtt talán

egy ígéretes Pogba-Mhitaryan tengely képe sejlett fel,

amikor kifizetett majdnem 150 millió eurót a két játékosért.

Ránézésre a Unitedből simán kijön egy erősnek tűnő 4-3-1-2, amiben mindkét új igazolás fickándozhatna a kedvenc pozíciójában. Ehhez azonban Mourinhónak engednie kellene, és azt nem nagyon szeret.