Dajka Balázs helyszíni tudósítása Liverpoolból
Bár már szerda délelőtt is mindenki az este háromnegyed nyolcat várta a Liverpoolba érkező magyarok közül, az idő csak nem akart előreszaladni, így maradt a városnézés, amelynek egyetlen veszélye, hogy a kezdésig hátralévő percek mellett a pénztárca tartalmát is csökkenti.
Persze szuvenírt illik vinni az otthoniaknak, a Loki-drukkerek nagy része ennek megfelelően alaposan bevásárolt a meccshez kapcsolódó ajándéktárgyakból, jött is a hír, hogy a hivatalos boltban már nem is maradt sál, igaz, az utánzatot hat fontért még így is be lehetett szerezni a belvárosban.
A helyi Ráday utcában a kedden megszokott kép fogadta a járókelőket, kettes-hármas-ötös csoportokba verődött debreceniek mászkáltak föl-alá, tették mindezt a legnagyobb békében, így a helyiek nyugalmát nem bolygatta meg a lokisták inváziója.
Ha Liverpool, akkor természetesen Beatles, a nagy négyes a helyi Cavern Clubban adta első koncertjét 1961-ben, ahol összesen 292 alkalommal állt színpadra, a klub ma is üzemel - bár már nem a régi helyén -, igazi zarándokhelynek számít a rajongók körében.
A klub előtt gitározó utcazenész éppen azt ecseteli, hogy sokan nem is kíváncsiak a város értékeire, csak a meccs miatt jönnek Liverpoolba, amikor megérkezik a repülőúton már megismert debreceni brigád. Tóni, Pisti, Imre és Arni egyből cáfolják a gitáros tézisét, lelkesen mesélik a kedd esti kulináris élményeket, valamint a szerda délelőtti kompozás során összegyűlt sztorikat.
Utóbbi során Pókemberrel is sikerült találkozniuk, a dokknál szembejövő fiatalember ugyanis mintha a filmben a hőst alakító Tobey Maguire ikertestvére lett volna, Tóni mutatja is a felvételt bizonyítékként, aminek csak egy része használható, a vége elég kivehetetlen, az operatőr ugyanis ekkor már a földön hevert a nevetéstől.
A Cavern Clubbot persze nem hagynák ki, sőt, ha már lenéztek, egy sör is lecsúszik, aztán az is kiderül, hogy a londoni telefonfülkék négyszemélyesek, ennyi Loki-drukker ugyanis, ha nem is kényelmesen, de elfér a jellegzetes piros kabinban.
Beatles megvolt, indulunk tovább, illetve csak indulnánk, mivel a szemközti padon maga John Lennon üldögél, a hasonmás zavartan integet, amikor fotózni kezdik, pedig minimális zenei és előadói képességekkel jól fizető haknikkal alapozhatná meg a jövőjét.
Imre vezetésével innentől beindul a kocsmatúra, másfél óra alatt három helyen is fogyaszt a brigád, közben persze dőlnek a sztorik, Pistiről például azt mesélik a többiek, hogy a meccsek nem mindig kötik le, Fehérváron volt, hogy a második félidőben azért nem találták, mert a rendőrlovat simogatta, a Magyar Kupa-döntőben pedig a pacik gazdáival "üdítőzött".
Aztán előkerül egy párizsi emlék, ahol már az odaút sem volt sima, mivel Pisti annyira megörült a felszállásnak, hogy elengedett egy "Mindenki pucérra!" felkiáltást, amit a morcos kapitány nem igazán értékelt.
Ha már Párizs: a Miki egeres játszótérhez (ez Disneyland fedőneve, ha nem lenne egyértelmű) is kapcsolódik egy anekdota, ott ugyanis a brigád mókamestere egy 50 centis simléderrel és két nagy füllel ellátott Plutó-sapkában, egy hároméves gyerekeknek szánt felsőben és egy pár számmal nagyobb mamuszban próbált elvegyülni a turisták között, ami viszonylag nehezen sikerült.
A városnézés érdekes statisztikákkal is megajándékozott minket, kiderült ugyanis, hogy a helyi taxisok egytől egyig utálják a Liverpoolt, legalábbis nem sikerült olyat találni közülük, aki a Vörösökért lelkesedne, továbbá, hogy a Magyarországon már járt angolok sokkal jobb véleménnyel vannak a magyar nőkről, mint övéikről: előbbieket csinosnak és elcsábíthatóknak tartják, míg a hazaiakat molettnek és hűvösnek.
A nagy viccelődés közepette azért néha komolyra vált a hangulat, a kezdőcsapat elolvasása után például vitatéma lesz az egycsatáros felállásból, de a srácokat nem zavarja a defenzívebb felállás, Arni 2-2-es végeredményre, Pisti Loki-győzelemre tett az egyik fogadóirodában, utóbbi 12-szeres pénzt jelentene, vagyis a megjátszott 2,5 font harmincat hozna a konyhára.
A kocsmatúra utolsó állomása, a Woody's már a hamisítatlan angliai hangulatot hozza, mind látványban, mind illatban, a közönséget inkább az idősebb korosztály alkotja, egyikük, egy 70-es éveiben járó úriember a Hungary szó hallatán már löki is Puskás nevét.
A Zoli és Levente érkezésével időközben hattagúra duzzadt idegenvezető-csoportunk közben a helyi erőkkel méri össze boksztudását, verekedéstől persze nem kell tartani, csak a vidámparkból ismert automatánál püfölik a zsákot a fiatalok. A bokszcsatát a mieink nyerik, bár a vékonydongájú liverpooli versenyző Pistit lenyomja, Zoli és Levente is túlszárnyalja az eredményét, így értékes részsikert ünnepel a társaság újabb sörök rendelésével.
A vesztes fél verbálisan igyekszik visszavágni: "Simán nyerünk ma este" - mondja a távozni készülő magyaroknak, de Pisti egyből replikázik, és fekete szombatot ígér az angol drukkereknek. Bár a nap nem igazán stimmelt, a jelenet is mutatta, ha a szurkolókon múlna, garantált lenne a világraszóló eredmény az Anfielden.