Koplárovics-himnusz

2002. augusztus 14-én, egy hűvös szerdai estén Koplárovics Béla megszerezte zalaegerszegi színekben első gólját, a Manchester United elleni BL-selejtező 91. percében bombázta a hálóba Szamosi beadását. A Puskás Ferenc-stadionban megjelent szépszámú nézősereg szinte önkívületi állapotba került a találattól, a legszebb jelzőkkel illették a zalaegerszegi játékosokat. Különösen Koplárovics Bélát.

A Hévízről igazolt fiatalemberről a kutya sem tudta, kicsoda, amíg be nem vette a Vörös Ördögök kapuját. A mérkőzés után viszont őt emlegették hősként, az óriások legyőzőjeként. Pedig nem csinált semmi különöset, követte az egerszegi támadást, majd a mesterien elé tálalt labdát a Carrol kapus apróbb bakija nyomán üresen tátongó kapuba helyezte.

A szurkolókat persze mindez nem érdekelte, betalált a hálóba és kész, számukra minden egyéb körülmény másodlagos volt. Már az egykori Népstadion környékén is Koplárovicsot éltető himnuszok törtek fel a diadalittas torkokból, nemes egyszerűséggel a legnagyobb királynak titulálták a csatárt. A csatárt, aki eddig igazából névtelen senki volt.

Voltak, akiket még jobban megfogott Koplárovics gólja. A mai napon kezdte meg hódító útját az internetes levelezőlistákon egy nóta, mely Béla isteni tehetségét hivatott hangoztatni. A rockos alapokkal megáldott szerzemény nem fogja meghódítani a slágerlistákat, dallam, mint olyan, kevés hallható benne. Akad viszont számos Bélát méltató mondat, az egyelőre ismeretlen szerző(k) gyakorlatilag prózában éltetik a játékost. A játékost, aki egyébként helyet kapott Róth Antal keddi, a spanyolok elleni Megyeri úti összecsapásra készülő olimpiai válogatott keretében.

A dal ékes mondanivalója hűen leszűrhető egyébként refrénjéből, a történeti hűség kedvéért álljon itt ez is: "Béla, Béla, Béla!"