Társoldalunk:

Kell egy csapat - Fradi-foci a Várszegi-birodalomban

Csütörtökön befektetőre lelt a Fradi, pontosabban a fővárosi zöld-fehérek labdarúgó-szakosztálya. Az új többségi tulajdonos azonban nem a korábban oly' gyakran emlegetettek közül került ki - a megmentő (?) a Fotex Rt. Várszegi Gábor nem először kokettál a Ferencvárossal. A kilencvenes évek elején már felmerült a Fotex-vezér neve, szinte egy időben - de nem egy konstrukcióban - a médiacézár, néhai Fenyő Jánoséval együtt. Az ügy - pletykaszinten legalábbis - azért hiúsult meg, mert az FTC vezetői nem akartak bizonyos üzleti köröket a klub közelébe engedni.

Először is érdemes felidézni az FTC privatizációjával kapcsolatban a három évvel ezelőtti kísérleteket. A klub egyesületi tanácsa által kijelölt ad hoc bizottság 1998. január 12-én foglalkozott a labdarúgó-szakosztályba befektetni szándékozó cégek pályázatának értékelésével. A clevelandi székhelyű sportmarketing cég, az International Management Group (IMG) és a londoni tőzsdén regisztrált, részvényein keresztül több európai klubban érdekelt, 1997-ben fél év alatt 113 millió font forgalmat produkáló English National Investments Company (ENIC) többoldalas értekezésben vázolta fel elképzeléseit.

IMG - alábecsülték a Fradit

Konkrét, pénzösszegben kifejezhető ajánlatot egyik cég sem tett, helyette inkább stratégiát, marketingtámogatást ígért, amelyek értékét - nem egészen követhető, hogy milyen számítások alapján - a Ferencváros 400-500 millió forintban állapította meg. Az IMG annyival volt határozottabb, hogy elképzelése szerint amennyiben befektet a labdarúgó-szakosztályba, akkor azt csak egy, az egyesülettől független részvénytársaság formájában tenné, úgy, hogy a részvények 75 százalékával rendelkezett volna. A megegyezéshez is az IMG állt közelebb - Sallay András, a cég magyarországi képviselője és Tim Jenkins, a cégnél akkor a futballal kapcsolatos befektetésekkel foglalkozó csoport vezetője vizitált is az Üllői úti klubházban -, ám a tárgyalások mindkét befektetővel megszakadtak. Mégpedig azért, mert az egyesületnél az összeget alacsonynak minősítették, az FTC álláspontja szerint egy klub értékét a játékosállomány értéke, valamint a hirdetési és egyéb bevételek határozzák meg, amelyek akkori értéken nagyjából egymilliárd forintot jelentettek. (A Ferenváros Torna Club 1998-as auditált költségvetése hasonló nagyságrendű volt, pontosan 750 millió forint).

Dicobe - mesés, de hiteltelen ajánlat

Márciusban egy amerikai-olasz cég, a Dicobe mesésnek mondható 25 millió dolláros ajánlatot tett a labdarúgó-szakosztály rt.-ként való működtetésére, további 10 milliót - szintén dollárban - új játékosok vásárlására. Az FTC mintegy 1,2 milliárd forint értékben jogokat apportált volna a törzstőkébe. A Dicobe ezenfelül másfél millió dollárt szánt a többi szakosztály életben tartására. A tárgyalások elhúzódtak, a Dicobe a klubnak nem mutatott garanciát, a szerződés aláírását követően fizetett volna 25 millió dollárt. Ez az alaptőke 80 százaléka, a a Fradi apportja pedig a fennmaradó 20 százalékot jelentette volna.

Azonban kétségek merültek fel a befektetni szándékozó cég hitelességét illetően, s az is nyilvánosságra került, hogy a cég mögött közvetve szocialista politikusok gazdasági ereje állt, s azt még az egységesnek és gerincesnek korántsem mondható klubvezetés sem vállalta magára, hogy az akkor még ugyan ki nem mondva, de nemzeti kincsként kezelt FTC-t a baloldalnak átjátssza. Az egyesület visszavonhatatlan fedezetigazolást kért a Dicobe-tól, ám ettől - a Fradi igényét az üzleti életben szokatlan lépésnek minősítve - a Dicobe elállt. A felek megegyeztek, hogy a május 15-re módosított határidőig aláírják a szerződést, de egy nappal előbb a bizonytalan politikai és gazdasági helyzetre, a BUX-index zuhanására hivatkozva a Dicobe befektetői csoport visszalépett, pontosabban felfüggesztete a tárgyalásokat. Hogy mit lehetett érteni a bizonytalan politikai helyzeten? A végül a szocialisták vereségével végződött választások első körét május 10-én rendezték, emellett mind a Fidesz-MPP, mind az FKGP tiltakozását fejezte ki a klub privatizációjával kapcsolatban.

WSS - átvilágítás megbízólevél nélkül

Az angol World Sports Solutions (WSS) idén márciusban lépett a színre, Furulyás János, az egyesület elnöke levélben kereste meg Jean Claude Brast, a Fradi labdarúgó-szakosztályának korábbi elnökét, aki jelenleg a WSS tagja. A WSS négy esztendőre két és fél milliárd forintot kínált az FTC-nek, amelynek fejében a labdarúgó kft.-ben abszolút többséget, az egyesület védjegyének használatát, a futballisták játékjogának értékesítését, valamint a létesítmények használati jogát kérték. A befektetni szándékozó cég presztízsét emelte, hogy olyan játékosok tartoztak az érdekeltségi körébe, mint Figo, Vieira, Anelka, Wiltord vagy Makelele. A WSS részéről Marguerite Fauconnet jogásznő ugyanakkor megerősítette, a cég csak az átvilágítás után dönt a befektetésről. Az áprilisban kötött előszerződés után azonban hivatalos megbízólevél nélkül érkeztek a klub átvilágítására hivatott szakemberek, és a Ferencváros nem járult hozzá a vizsgálatokhoz.

IMS - nem (csak) a foci kellett

A másik érdeklődő cég, az International Media Sports (IMS) nem csak a a kft. nyolcvan százalékára tartott igényt, hanem a stadion mellett lévő 28 ezer négyzetméternyi területre is. Az FTC vezetői ugyanakkor elmondták, hogy a terület állami tulajdonban van, így a klub nem diszponálhat a hasznosítás fölött. Ám ennek ellenére összejöhetett volna az üzlet, de az FTC azt a feltételt szabta, hogy a cég június 20-ig utaljon át a klub számlájára 600 millió forintot. Mivel ez nem történt meg, a Ferencváros elállt az üzlettől.

MLL, OTP - keveset kínáltak

Nem hivatalos információk szerint a Magyar Labdarúgó Liga is kifejezte vételi szándékát, de a kínált összeg mintegy fele volt a külföldi befektetők által ajánlottnak. Esetleges vevőként szóba került az OTP is, ám az FTC ragaszkodott a tulajdon 3 milliárd forintos értékéhez, az OTP pedig csak 1,3 milliárdot kínált.

Nem egy és ugyanaz

Egy létező UEFA-szabályzat tiltja, hogy egy és ugyanaz a személy legyen két vagy több csapat tulajdonosa. Nos, a Fotex Rt.-ben a Blackburn International Inc. 14,7 százalékkal bír, a Fotex Ingatlanfejlesztő Kft. része 18,5 százalék, míg a Virgin-szigeteken - nyilvánvalóan off-shore cégként - bejegyzett Zürich Investment Co. 14,8 százalékkal szerepel. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy Várszegi 48 százalékban tulajdonos. Ehhez annyit kell tudni, hogy a Blackburn és a Fotex Ingatlanfejlesztő Kft. 90 százalék tulajdonnal bír az MTK FC Kft.-ben is.

Várszegi - futball és identitás

Várszegi Gábor, az MTK-Hungária tulajdonosa 1994-ben állt az egyesület mögé, az önálló futballklub 1996. július elsején alakult. Az elért sikerek titka röviden összefoglalható: a megfelelő anyagi háttér mellett a klub ideális létszámmal működik. A Hungária körúton kicsiben a holland Ajax mintáját másoló MTK-nál az utánpótlásképzés példaértékű, a kizárólag üzleti szemlélettel működtetett klubban nem ellenőrizhetetlenül költik a pénzt. Ugyanakkor roppant szomorú, de tény: az MTK-nak gyakorlatilag elenyésző a szurkolótábora. Ha hihetünk Hadas Miklós és Karády Viktor szociológusoknak, akik a Futball és társadalmi identitás című tanulmányukban fejezetet szentelnek a szurkolói magatartásnak és viselkedési formáknak, akkor megállapítható: az MTK-nál a kollektív azonosulás lehetősége korlátozott, csupán azok vállalják az MTK iránt érzett identitásukat, akik a II. világháborút követően vagy 1956 után nem hagyták el az országot, úgy döntöttek, hogy a zsidó gyökerekkel a magyarsághoz asszimilálódva itt élik le az életüket.

Minarik Edének is kellett egy csapat

Amikor 1999-ben Várszegi Gáborban felmerült az MTK-Újpest fúzió, akkor éppen ezek az emberek érezték úgy, hogy el akarják tőlük venni az MTK-t, ráadásul egy olyan Újpest lépett volna egyesülésre a kék-fehérekkel, amelynek szurkolói az 1998-as Magyar Kupa-döntőben libát eresztettek a kapu mögötti részre. Nehezen hihető, hogy a szurkolók tisztában voltak azzal, hogy a zsidókat a múlt században többnyire a libával kapcsolták össze, mivel a falusi zsidóság foglalkozott libakereskedelemmel. Nyilvánvaló volt az MTK-drukkerek felzúdulása, hogy a házasságra éppen az Újpestet szemelte ki Várszegi. Ám bármennyire furcsa is, a sikercsapatnak elkönyvelt MTK nehéz helyzetben volt akkor - s van ma is. Létezik egy hazai viszonylatban valóban racionálisan, a kor igényeinek megfelelően működtetett klub - nemzetközi eredmények nélkül. A csapat annak a maximum kétezer szurkolónak játszik, aki kilátogat a Hungária körútra. A tulajdonosnak - akárcsak Minarik Edének - kell egy csapat, egy olyan együttes, amelybe Várszegi kapcsolatai révén külföldről is érkezne tőke. Olyan csapat, amelynek szurkolói is vannak. Ezt szerette volna magvalósítani Várszegi Gábor, de olyan szurkolói ellenállásba ütközött, hogy letett szándékáról. Legalábbis ami az MTK-t illeti. A csapat ugyanis megvan, s ez a Ferencváros.

Szó nincs fúzióról

De most szó sincsen fúzióról, Várszegi szerint az MTK életében semmi sem változik, a Fradi megmarad Fradinak, az MTK MTK-nak. Ám érdemes azon elgondolkodni, mit éreznek a Fradi-szurkolók. A két klub alapításakor is óriási társadalmi különbség mutatkozott a társadalmi bázisok között: az 1888-ban alapított MTK (Magyar Testgyakorlók Köre) a magyarosodás útjára lépett zsidóság asszimilációs törekvéseit képviselte. Az alapító és finanszírozó belvárosi VI-VII. kerületi liberális zsidó polgárság olyan sportkört kívánt létrehozni, amelyben mindenfajta diszkrimináció nélkül bárki sportolhatott. Később az MTK játékosainak több mint fele zsidó származású volt, ugyanakkor téves az a nézet, hogy a zsidóság csak az MTK-ban képviseltette magát. Az 1899-ben alapított FTC alsóközéposztálybeli városi csoportokat mondhatott bázisának a kispolgári és munkás dominanciájú Ferencvárosban, nem titkoltan előtérbe helyezve a nemzeti elkötelezettséget. Az önmagát magyarnak érző kispolgár - "rendes magyar ember" - identitása áll szemben az MTK-t pártoló "üzleties szellemű, idegen gyökerű" nagypolgárral. Mára az FTC szurkolótábora már túlnőtt a IX. kerület, a Ferencváros határain. Az FTC össznemzeti jellegét mi sem bizonyítja jobban, hogy egyes vidéki városokban sokszor a saját lakóhely együttese ellen a Fradinak szurkolnak. A fradisták mindig is úgy érezték, míg ők a "nép egyszerű gyermekei", addig a társadalmi ranglétrán fölöttük állók a "zsidó" fogalomba tömöríthetők.

Nem biztos, hogy megkötik a szerződést

Már a hír bejelentése napján néhány szurkoló zsidóellenes jelszavakat kiabálva fogadta a gépkocsijába beszálló Szeiler Józsefet, sőt tüntetést hirdettek a klubház elé. És korántsem biztos, hogy a terveknek megfelelően szombaton aláírják a szerződést. Most nem szurkolók tiltakozása lehet az ok, mint az MTK-Újpest fúzió esetében, hanem az, hogy a jelenlegi vezetés nem kompetens az üzlet megkötésére. A Fővárosi Bíróságon ugyanis Torgyán József, Szabadi Béla és Fenyvesi Máté jogosultak aláírásra. Még elképzelni is rossz, hogy az előzetes letartóztatásban lévő Szabadinak köze lehet a Ferencvároshoz, az pedig több mint komikus, hogy hivatalosan - egyelőre - ő szignálhat szerződést...

Korábban a [origo]-ban:

Az FTC a Fotex-birodalomban

Ajánlat:

Futball és társadalmi identitás (Hadas Miklós-Karády Viktor)

Thury Gábor

(SZTÁR Sport)