Társoldalunk:

Kolumbia megmentette Dél-Amerika becsületét

A labdarúgás története során még egyszer sem fordult elő, hogy a Copa Américán ne dél-amerikai gárda diadalmaskodott volna, és ez a hagyomány most sem szakadt meg, mivel Kolumbia együttese a torna fináléjában 1-0-ra nyert Mexikó ellen. A közép-amerikai együttesek előretörése azonban a végső siker nélkül is egyre nyilvánvalóbb, hiszen a dobogó második és harmadik fokán is a CONCACAF-zóna reprezentánsai végeztek.

Fotó: Reuters

A kolumbiaiak első Copa-
sikerüket ünnepelhették

A bronzmeccsen Uruguay és Honduras találkozott egymással, és mindkét válogatott igyekezett látványos támadófutballt játszani, legalábbis az első játékrészben. Ennek eredményeképpen a már a döntőre gyülekező, mintegy 46 ezer fős nézősereg remek 45 percet láthatott, amelyben négy gól is esett, egyenlő eloszlásban. A szünet után aztán elfogytak a találatok, és így a közönségnek még tovább kellett várnia a fináléra, hiszen tizenegyespárbajra került sor, amelyben a hondurasiak voltak jobbak.

A döntőre aztán elképesztő hangulatban került sor a medellíni Nemesio Camacho "El Campín"-stadionban, a szurkolók kolumbiai zászlókat lengetve hatalmas hangorkánnal biztatták a hazai válogatottat, amely történelmének első Copa América-győzelmére készült. Ennek érdekében rögtön az első percben nekirontott ellenfelének, és a torna gólkirálya, Víctor Aristizábal már az ötödik minutában tesztelte a kapufát. Nem sokkal később Freddy Grisales tette próbára a mexikói kapust, Óscar Pérezt, aki nagy nehézségek árán ütötte szögletre a hazai középpályás lövését.

A mexikóiak örültek, ha néhány percre meg tudták tartani a játékszert, mint ahogyan akkor is hálát adhattak az égieknek, na meg a paraguayi játékvezetőnek, aki nem adott tizenegyest Aristizábal buktatásáért. A gólkirály az esetnél megsérült, le kellett cserélni, ám a hazai rohamoknak ez sem vetett véget. Gól azonban egészen a második félidő közepéig nem született, amikor is Iván López beadásánál Iván Córdoba emelkedett a legmagasabbra, és a kapuba bólintott. A szurkolók őrjöngése közepette a mexikóiak elveszítették a fejüket, és előbb Juan Rodríguez kapott piros lapot, majd nem sokkal a lefújás előtt Gerardo Torrado követte csapattársát - a közép-amerikaiak trénerét, Javier Aguirrét a bíró már az első félidőben elküldte a kispadról.

A lefújást követően hatalmas ünneplés kezdődött orszgászerte, és az eredményhirdetésnél a kolumbiaiak minden elképzelhető trófeát begyűjtöttek: a kupa és a gólkirályi cím mellett a fair play-díj is az övék lett. A polgárháború sújtotta országban valószínűleg azóta is az utcákon táncol a lakosság nagy része, miközben az állami rádióadó szünet nélkül a nemzeti himnuszt játssza...

A harmadik helyért

Honduras - Uruguay 2-2 (2-2), tizenegyesekkel: 5-4
Bogotá, Nemesio Camacho "El Campín"-stadion, 46 000 néző
vezette: Hidalgo (perui)
Honduras: Enamorado - Caballero, Izaguirre, L. Morales (Medina 80.), L. Pérez, R. García, Bernardez, Turcios (M. Rodríguez 64.), Guevara (Philips 89.), S. Martínez, Pineda. Szövetségi kapitány: Maradiaga
Uruguay: Berbia - Sorondo, Gutiérrez, Bizera, C. Díaz, Dadomo (Lima 83.), D. Pérez, A. Martínez (J. Rodríguez 66), Lemos, Estoyanoff, Guglielmone (R. Olivera 56.). Szövetségi kapitány: Púa.
gól: S. Martínez (13.), Izaguirre (42.), ill. Bizera (21.), A. Martínez (44.).

Döntő

Kolumbia - Mexikó 1-0 (0-0)
Bogotá, Nemesio Camacho "El Campín"-stadion, 46 000 néző
vezette: Aquino (paraguayi)
Kolumbia: Ó. Córdoba - I. López, I. Córdoba, Yepes, Bedoya, J. C. Ramírez, Vargas, Grisales, G. Hernández (Molina 87.), Aristizábal (Castillo 31.), Murillo. Szövetségi kapitány: Maturana.
Mexikó: Ó. Pérez - Valdéz, A. Rodríguez (Zepeda 74.), R. H. Morales, Juan Rodríguez, R. C. Morales, Mercado, Johan Rodríguez (Osorno 67.), Torrado, Arellano (Victorino 53.), Borgetti. Szövetségi kapitány: Aguirre.
gól: I. Córdoba (64.)
kiállítva: Juan Rodríguez (79.), Torrado (90.)

Korábban:

Kolumbia hazai pályán döntős