Vágólapra másolva!
Kolumbia Copa América-sikere óta egyre gyakrabban merül fel a kérdés a dél-amerikai kontinensen: ha ennyire jó a csapat, akkor miért nem áll továbbjutó helyen a vb-selejtezőcsoportban. Az ország legnagyobb futballsikere kapcsán pillantsunk bele kicsit a belügyekbe.

Kolumbia soha, semmilyen tornán nem győzött még, egyetlen kimagasló eredményét is klubszinten érte el. A kontinensviadalok történetében eddig egyszer játszott döntőt, de 1975-ben Peru jobbnak bizonyult a válogatottnál. A vb-selejtezőkön sem ment túlzottan: eddig négy alkalommal jutott ki a csapat a világbajnokságra, de az első kört csupán 1990-ben élte túl. (Ott aztán Kamerun 2-0-re verte...)

Klubszinten egyedül az Atletico Nacional Medellin tudott nyerni, a gárda az 1989-es fináléban büntetőkkel legyőzte a paraguayi Americát, elnyerve ezzel a legrangosabb kupát, az európai BL dél-amerikai "testvérét", a Libertadores Kupát. A torna sorozatában egyébként a legpechesebb csapat címet is kolumbiai formáció érdemelné: az America Cali 1985 és 1987 között háromszor is elveszítette a döntőt.

A mostani győzelem értékét növeli, hogy messze nem a legjobb garnitúra ért fel a csúcsra. Minden idők talán legjobb kolumbiai válogatottja az 1993-as volt, amelyik vb-selejtezőn 5-0-ra verte Argentínát - Buenos Airesben. Az Asprilla és Valderrama vezette csapat azóta is érthetetlen módon csúfosan leszerepelt az amerikai vb-n, noha még Pelé is minimum elődöntőbe várta a gárdát.

A kolumbiai futball legnagyobb problémája, az elharapódzó erőszak egyben az egész ország szűk keresztmetszetét is megadja. Mint ismeretes, az idei Copa majdnem elmaradt, miután szélsőséges fegyveres gerillák elrabolták a szövetség alelnökét, Hernan Meija Campuzanót. Ez, valamint a drog végzetes világa több tragédiát is okozott már.

A legismertebb Andres Escobar esete, aki az 1994-es világbajnokságon öngólt vétett az Egyesült Államok ellen, amiért hazatérve Medellinben gyakorlatilag kivégezték. Sőt, életveszélyes fenyegetés miatt Maturana kapitány nem merte játszatni a vb-n Gabriel Gomezt sem.

1989-ben félbeszakadt a bajnokság, miután Alvaro Ortega játékvezetőt ismeretlenek megölték.

A "véres játékkal" szemben a kormány és a rendőri szervek is tehetetlenek. Mindenki tudja, hogy az America Cali együttesét az egyik legnagyobb drogkartell két vezetője, Gilberto és Miguel Rodriguez Orejuela pénzeli, de az sem titok, hogy a bogotai Millionarios mögött a másik drogbáró, Gonzalo Rodriguez Gache áll. Bizonyítékok hiányában azonban csak a tehetetlenség marad.

A kolumbiai futball már az 1940-50-es években is renitenskedett, amikor a Nemzetközi Labdarúgó Szövetség (FIFA) kizárta soraiból. A liga ugyanis beleegyezett, hogy a futballisták átigazolási díj nélkül oda szerződjenek, ahová csak akarnak.

Ezt a magas fizetések miatt sokan kihasználták. Így került például Argentínából Kolumbiába Alfredo Di Stefano is, aki honfitársával, Adolfo Pedernerával együtt a Millionarioshoz írt alá.

Di Stefano 1949 és1954 között 292 meccsen 267 gólt szerzett. De említhetnénk az angol Neil Franklin esetét is, akit kizártak az 1950-es vb-keretből, miután várandós feleségére való tekintettel haza szeretett volna menni. A Stoke védője elkeseredésében a Santa Fehez szerződött, az akkori időben horribilisnek számító 50 fontos heti fizetésért.

Visszatérve a mostani gárdához, lehet, hogy az Oscar Cordoba, Lopez, Ivan Cordoba, Yepes, Bedoya, Ramirez, Vargas, Grisales, Hernandez, Aristizabal, Murillo összetételű döntőben szerepelt együttes csupán a relatíve gyenge mezőnyből magaslott ki.

Mindenesetre a vb-selejtezők során a 6. helyen állnak, hátrányuk a még biztos továbbjutást jelentő 4. pozícióval szemben mindössze két pont. Ez még nem behozhatatlan, de a sikerhez augusztus 15-én, Bogotában le kellene győzni Perut. Aztán az uruguayi mérkőzésnél már érdemes komolyabban számolgatni.

Pincési László

(SZTÁR Sport)

Korábban:

Kolumbia megmentette Dél-Amerika becsületét