Mitől megy jobban a lengyeleknek?

A lengyel futballválogatott is akkor volt utoljára világbajnokságon, amikor a magyar: 1986-ban. A párhuzam az idén megszakadt, a lengyelek Európában elsőként bejutottak a vb 32-es döntőjébe. Michal Listkiewicz szövetségi elnök szerint sikerük titka a jól működő szövetség és az új kapitány hozzáértése.

Micsoda különbség: a grúziai vesszőfutás után az MLSZ elnöke, Bozóky Imre vasárnap estére rendkívüli elnökségi ülést hívott össze, amelyen megszavazták a szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan menesztését, Michal Listkiewicz, lengyel elnök pedig egyik tévéből a másikba ment, és mosolyogva nyilatkozott. Jó neki, a lengyel válogatott 3-0-ra verte Norvégiát, így kijutott a vb-re. A hírügynökségek lengyel csodáról írtak, és Jerzy Engel szövetségi kapitány arról beszélt, hogy új korszak kezdődik a futballjukban.

Pedig a két ország labdarúgása között talán nincs is ekkora különbség, ezt állította az "önöknek mitől megy olyan jól?" kérdésünkre Michal Listkiewicz. "A klubcsapatok rosszul működnek, valahogy még a régi rendszerben élnek - mondta. - Jövőre mi is bevezetjük a licencrendszert, csak az igazán profi egyesületek indulhatnak az első osztályban. Ha csak tíz csapat felel meg a feltételeknek, akkor tíz lesz a bajnokságban, és nem tizenhat, mint most."

Persze a klubjaik is jobban állnak, mint a mieink, a Wisla Kraków nagy csatában maradt alul a Barcelonával szemben a BL-selejtezőben, és három csapatuk van az UEFA-kupában, míg nálunk csak a Debrecen próbálkozhat.

"Szóval, időbe telik, mire a klubok valóban hivatásosak lesznek - folytatta a lengyel szövetség elnöke. - Mondtam is a napokban az újságíróknak, csak egy profi csapat van ma az országban, a válogatott."

És ez a lényeg a mai lengyel fociban: a válogatott. Amelyik néhány éve még ugyanúgy bukdácsolt, mint a magyar. "Két évvel ezelőtt választások voltak a szövetségben - mondta Listkiewicz -, új emberek kerültek a vezetőségbe, új szövetségi kapitány, Jerzy Engel vette kézbe a csapatot, és mára megvan az eredmény. Amikor elkezdtük, rettenetes állapotban volt a szövetség, gazdaságilag és szakmailag is. Alig találtunk szponzorokat, most pedig ők keresnek."

Ilyen eredményekkel nem csoda. Már csak az a kérdés, hogyan tanultak meg ilyen rövid idő alatt futballozni a lengyel válogatott játékosai. Listkiewicz szerint ebben a legnagyobb szerepe az új edzőnek van. "Engel nem volt kiemelkedő képességű futballista, de fantasztikus edző. Már ott volt a mexikói vb-n is mint pályaedző, majd a Legia Warszawát irányította, aztán Cipruson is dolgozott. Óriási tapasztalata van, és kiváló pszichológus. Jórészt ennek a képességének köszönhető, hogy lényegében ugyanazokkal a játékosokkal ért el világraszóló eredményt, akik néhány éve még elég szürkén futballoztak. Pozitív szemléletet vezetett be, soha nem arra gondol, hogy jó lenne egy döntetlen is, mindig arról beszél, hogy gólokat rúgunk, és győzni fogunk. A premizálási rendszer is megváltozott, régebben a pontokért fizettünk, most megmondtuk, csak akkor kapnak pénzt, ha kijutnak a vb-re."

Azért nem mindegy, milyen állománnyal dolgozik az edző, és azt látni, hogy a lengyel játékosokat jobban jegyzik a nemzetközi piacon. Listkiewicz erre udvariasan azt mondta, hogy ebben a tekintetben sincs nagy különbség, mindkét országban probléma, hogy a tehetséges fiatalok elkallódnak. Bár, ha meggondoljuk - ezt már nem ő mondta -, nálunk már a fiatalok sem olyan jók, mint korábban. Nálunk lassan már elkallódni sincs kinek.

Fut tehát a lengyel válogatott szekere, pedig ott nem is kormányprogram a futballmegújulás. "Elég baj az nekünk - mondta az elnök. - A létesítményeink gyalázatos állapotban vannak, az állami finanszírozás listáján az utolsó előtti helyen állunk. Remélem, a jövőben mi is nagyobb támogatást kapunk, nekünk is jól jönne egy olyan stadionfejlesztési program, mint az önöké."

Nekünk meg egy olyan válogatott, mint a lengyel. Vagy legalább egy Engel.

Kósa Tamás

Korábban:

A lengyelek már kijutottak a vb-re