Társoldalunk:

Nem mosták le a gyalázatot

Röviden és tömören: Magyarország labdarúgó-válogatottja nem jutott ki a világbajnokságra, mint ahogyan az ország labdarúgása sem a kátyúból. A magyar válogatottnak nem segített a kapitányváltás - nem is segíthetett. De legalább már nem kell hallgatni a matematikai esély még van a továbbjutásra kezdetű maszlagot.

Valljuk be így utólag, a körülmények Bicskei Bertalannak kedveztek. Őt a grúz meccs után felállították, a csapat a románok ellen is kikapott, ergo az exkapitány felelőssége csökken, lám, mással sem sikeresebb a csapat. S valóban: ha átgondoljuk a Magyar Labdarúgó Szövetség vasárnapi döntését, egyre inkább azt a következtetést kell levonni, a kapitányváltás Bicskeinek kedvezett, ha erkölcsileg nem is, de anyagilag mindenképpen. Ezzel szemben Gellei Imre abba a tudathasadásos állapotba került, hogy szinte egyszerre kellett két helyszínen lennie. Gondoljunk bele: normális az, ha valaki délután az utánpótláscsapatot irányítja, majd este már a nagyválogatott edzőtáborában kísérli meg felrázni a fásult együttest? Gellei persze nem utasította visza a felkérést, mert eleddig kétszer megtette, harmadszor - úgymond - magával sem tehette meg, hogy visszautasítja.

Már téves volt a sportnapilap meccset megelőző szalagcíme is: "Ma este lemoshatják a grúziai gyalázatot." Merthogy a grúziai gyalázatot nem lehet lemosni. Éppen ez a találkozó volt a felháborodások kiváltója. Puhl Sándor, az MLSZ alelnöke a csapat játéka láttán szinte örjöngött Tbilisziben, Fa Sándor elnökségi tag pedig vizsgálatot kezdeményez a játékosok által elkövetett állítólagos fegyelemsértések ügyében. Az elnökség a csapat körül kialakult morális okokat nevezett meg Bicskei leváltása hátterében. Nos, ha a labdarúgók kicsapongását érti alatta, akkor érthető az indok, amúgy a labdarúgás 30 éve normák nélküli közegben létezik. Ám Bicskeivel szemben a szombati meccs után fogyott el a türelem, s ez felrúgott minden logikát. Az októberi, olaszok elleni találkozóig már nem akart várni a szövetség, viszont nem gondolta át, hogy vasárnapi lépése meggondolatlan. Mert a magyar válogatott Bicskeivel, Bicskei nélkül ennyit tud. Ezt a románok ellen bizonyította.

"Vesszen Trianon!" - skandálta a szurkolók egy csoportja a Népstadionban a mérkőzés második félidejében. Amellett, hogy a mondat tartalmával bizonyos szempontból nem tökéletesen tisztában lévő drukkerek az unalmukat próbálták elütni, érdemes azon elgondolkodni, hogy Románia először győzött a magyar válogatott otthonában. S amíg egykor egy-egy magyar győzelem az Erdélyben élő magyaroknak többet jelentett a sportsikernél, addig manapaság, amikor az anyaország törekvésének eredményeképpen a romániai magyarok élete javulni látszik, éppen a futballsikerek maradnak el. A futball megszűnt, mint hangulatjavító tényező.

Thury Gábor