Vágólapra másolva!
Mondhatnánk igazán magyaros vereséget szenvedett, mi több nagy szolgálatot tett a Debrecen labdarúgócsapata tegnap este, amikor asszisztált a Girondins Bordeaux 5-1 arányú győzelméhez az UEFA-Kupa legjobb 48 csapata közé jutásért vívott mérkőzésen.

A Loki ugyanis helyreállította a két évvel ezelőtti francia bajnok megtépázott renoméját - a Garonne-partiak első hét bajnokijukon hét pontot és három gólt szereztek -, s a hajdúságiak vélhetően hozzásegítették a két góllal és egy gólpasszal kirukkoló Christophe Dugarryt is egy zsíros angliai (Sunderland) szerződéshez.

Pedig Tiber gólja az első félidő hajrájában felettébb bizakodóvá tette a magyar drukkereket, ám egy újabb peches találat - a brazíl Christian Kuttort megelőzve Balogh kapus lábai között paszírozta a hálóba a labdát -, majd a DVSC grúz középpályása, Sketiani újabb buta szabálytlanság miatt piros lapot kapott, így dupla - gól és ember - előnnyel fordulhatott a Girondens.

Szünet után Dugarry duplázott, Pauleta újra betalált, ezáltal gondoksokodva arról, hogy a továbbjutásra már ne legyen gondjuk a debrecenieknek...

Lehetne most jó magyar szokás szerint emlegetni a balszerencsét, meg a grúz Sketiani értelmetlen, kiállítást eredményező visszahúzását az első félidő utolsó percében - ahogyan azt Pajkos János, a DVSC vezetőedzője reflexből meg is tette azt még Bordeaux-ban, ám jóval önkritikusabb, egyben valósághűbb volt Vadicska Zsolt mondandója, akit már a hazaérkezés után kérdeztünk, többek között arról a szituációról is, amikor a negyedik francia gól előtt ritka bravúrral elhibázhatatlan helyzetbe hozta Dugarry-t.

"Pályamunkásnak még életemben nem adtam ennyi munkát" - mondta a hosszú hajú labdarúgó immáron Debrecenben. "Legalább egy kilónyi gyeptéglát kirúgtam a helyéből, ezáltal tökéletes helyzetbe hoztam Dugarryt, ilyen csúfság tényleg nem fordult még elő velem. Ezek után teljesen megértettem, hogy a mester lecserélt. Ettől függetlenül az első félidőben esélyünk volt egy tisztességes eredményre, ám pszichésen a legrosszabbkor jött a második francia gól és Sketiani kiállítása is. A szünet után gyorsan bekapott két találat után egy nagyobb 'zakó' réme is felmerült bennünk, igaz, így is meglehetősen csúnya az 1-5, de szerencsére nem lett több. Mert bizony lehetett volna.

Testközelből tapasztalhattuk, hogy a franciák mennyivel gyorsabbak, ám talán nem tartanak nagyképűnek egy ilyen sima vereség után, ha azt mondom, ekkora különbség azért nincs a két csapat között. Jobbak, elvégre a világ- és Európa-bajnok egyik illusztris klubcsapata volt az ellenfelünk, ám a magabiztos győzelmükhöz a mi amatőr megoldásaink is kellettek. Ezek után számunkra nem marad más hátra mint készülni a hét végi, Vasas elleni bajnokira, és a jövő csütörtöki szép búcsúra az UEFA-kupától. Egy hazai győzelem a Bordeaux ellen talán némi gyógyír lehet számunkra és a szurkolóinknak is az idegenbeli kudarcért."

Tegyük hozzá, sok minden megmutatkozott ezen a meccsen, a két klub költségvetése közötti negyvenszeres különbség, meg az is, hogy Franciaországban kétmillió játékos közül merítenek a nagy csapatok, Magyarországon meg néhány tízezerből. Ez azért nem "kispályás" diferencia...

Bánki József