Társoldalunk:

Elmúlhat Róma futballdicsősége

Kevés olyan ország van Európában, ahol az élvonalbeli klubok földrajzi elhelyezkedése annyira egyenlőtlen, mint Olaszországban. Itáliában jelenleg egyértelmű az északi fölény, Rómától délebbre csak a Lecce állja még a sarat, a többi nagymúltú déli klub a második ligában szerepel. Az északi régió idén azonban egyelőre nem csak létszámban, hanem a pályán elért eredményeket tekintve is vezet, "köszönhetően" a két római egyesület, az AS Roma és a Lazio megmagyarázhatatlan (?) gyengélkedésének.

Olaszországban az amúgy is éles észak-dél ellentét természetesen a labdarúgásban is jelen van, szinte nem múlik el forduló anélkül, hogy valamelyik északolasz stadionban ne gyaláznák a Rómától távolabb fekvő országrészben élő "afrikaiakat".

A gazdag észak sztárcsapatai, a Juventus, az AC Milan és az Internazionale egy-két évet leszámítva eredményességben mindig is megelőzték a fővárosi klubokat, amelyek csak néha tudták megszakítani hegemóniájukat. Az elmúlt időszakban azonban fordult a kocka, 2000-ben a Lazio, idén pedig az AS Roma birtokába került a scudetto, sőt még a Coppa Italia is messze elkerülte Milánót, hiszen tavaly a Lazio, idén pedig a Fiorentina hódította el. A római klubok remeklése így értelemszerűen az északi egyesületek eredménytelenségét hozta, a Juve az 1998-as bajnoki cím, az Inter az 1998-as UEFA Kupa-győzelem, míg az AC Milan az 1999-es scudetto óta egyetlen trófeát sem tudott nyerni!

Capello magyaráz hevesen
Idén azonban úgy tűnik, helyreáll a rend, hiszen három játéknap után a Serie A tabelláját három forduló után az Internazionale és az AC Milan előtt a Juventus vezette, míg a Lazio csupán a tizedik, a címvédő AS Roma pedig a kieső, tizenötödik helyen szégyenkezett. A kontrasztot csak növelte, hogy a Lazio és az AS Róma két-két forduló után még a Bajnokok Ligájában is nyeretlen, ez pedig már a szurkolókon túl Sergio Cragnottinak, az égszínkékek első emberének is sok volt, és az FC Nantes elleni hazai vereséget követően menesztette Dino Zoffot.

De ne szaladjunk ennyire előre a káoszig, próbáljuk meg inkább megkeresni az ide vezető út első kilométerkövét. A nyáron a Farkasoknál még minden a tervek szerint alakult, hiszen annak ellenére, hogy 12 labdarúgó hagyta el a keretet, hogy helyet szorítson a tíz érkezőnek, Fabio Capello nem panaszkodhatott. A sikeredző ugyan egy kicsit neheztelt elnökére, Franco Sensire (a klubvezér most szerdán ünnepli 76. születésnapját), hogy a védelem megerősítése nem sikerült, de a presidente ezt inkább a téli átigazolási időszak feladatai közé sorolta. Időközben azért Itáliába költöztette az AS Monacótól kiebrudalt Christian Panuccit, aki első meccsén, vasárnap este győztes gólt lőtt a Fiorentinának.

Az idény úgy kezdődött a bordó-sárgák számára, ahogyan az előző befejeződött: az olasz Szuperkupáért vívott találkozón iskolajátékkal győzték le 3-0-ra a Fiorentinát. A bajnoki idénynyitón Veronában játszottak 1-1-es döntetlent, úgy hogy vezettek, majd hasonló koreográfia szerint buktak el két pontot a Stadio Olimpicóban az Udinese ellenében. A friuliak a 91. percben Muzzi góljával egyenlítettek. A gyenge rajt még magyarázható volt Delvecchio sérülésével, a balszerencsével, a kellő összpontosítás hiányával, de az első Bajnokok Ligája-mérkőzés, a Real Madrid ellen már komolyabb hibákra is rámutatott.

Raul
Raúl nem volt csúcsformában, Zidane nem játszott, mégis győzött Rómában a Real
A Real a mérkőzés egyes periódusaiban, különösen a második játékrész elején oktatófilmbe illő játékkal bohócot csinált a rómaiakból, de a futball sajátosságából adódóan a találkozó végén örülhetett, hogy a százszázalékos helyzeteket elpackázó olaszok nem egyenlítettek. A BL-vesszőfutást piacenzai vereség (0-2), majd brüsszeli csalódás (Anderlecht 0-0) követte, mígnem vasárnap végre nyertek egy bajnokit. A Farkasok tehát idei hét tétmérkőzésükből csupán kettőt tudtak megnyerni, úgy hogy ezeken a találkozókon mindössze nyolc gólt szereztek. Csak megjegyzésképpen: tavaly az első hat összecsapás után öt győzelem, egy döntetlen, 21-3-as gólkülönbség állt a Roma neve után.

Miért? - kérdezi mindenki. A választ természetesen Capello sem tudja, mi is csak találgathatunk. Az akkor már 17 gólnál tartó Delvecchio-Totti-Batistuta-Montella kvartett például idén még egy percet nem játszott együtt, a gólgyáros argentin olykor az üres kaput sem találta el az ötösről, a remek előkészítő Cafú és Emerson sérüléséből épülgett, csakúgy mint az egy félidőt már próbálkozó Delvecchio. Panucci csak most érkezett a védelmet erősítendő, míg a nyáron megszerzett fiatal kapus, Pelizzoli eddig nem tudta igazolni igazolásának helyességét. Ezek pedig olyan tényezők, amelyek ha fel nem is boríthatják, de legalább megbillenthetik az olasz bajnokcsapat szenzációsan megkonstruált játékát.

Az oknyomozó olasz sportújságírók szerint a Roma gyengélkedésének a másik oka Fabio Capello esetleges manchesteri szerződése. Ne vegyük el tőlük a szenzációt, de azért nem árt leszögezni, hogy minderre optimális esetben is csak nyáron kerülhet sor. A szituáció mindenesetre kísértetisen emlékeztett az év elején a Laziónál történtekre. A városi riválisnál ugyanis az Angol Labdarúgó Szövetség által szövetségi kapitánynak felkért Sven-Göran Eriksson próbálta bebizonyítani, hogy ajánlata ellenére továbbra is eredményesen tud dolgozni. Nem sikerült neki, januárban lemondott...

Mendieta
Mendieta nem csinált nyarat
Dino Zoff került a helyére, aki kalandos életútja során volt már edző, klubelnök, valamint meglepetés Eb-ezüstérem után oktalanul megtámadott és lemondásra kényszerített szövetségi kapitány is. Zoff most megint ment, alighanem egyedüli edzőként a világon úgy, hogy csapata veretlen volt a bajnokságban, a Lazio ugyanis három döntetlennel nyitott. Az elmúlt években dollárszázmilliókat költő Cragnottinál azonban ez szörnyű produkciónak számított, pláne a két BL-kudarccal feltupírozva.

A Laziónál sem volt prognosztizálható eme gyatra rajt, bár az ítészek most előszeretettel emlegetik hibaként a Juventusban, illetve a Manchester Unitedben jól teljesítő Nedved és Verón elengedését. Tárgyilagosan azonban belátható, hogy az értük kapott pénzből Rómába költöztetett Stam, Fiore, Giannichedda, Mendieta, Kovacsevics ötösfogat elegendő pótlásnak tűnik. Vagy legalábbis tűnt.

Az égszínkékek - a bordó-sárgákhoz hasonlóan - szintén fényévnyi távolságra vannak egy évvel korábbi formájuktól. Akkor hét találkozón négy győzelmet ünnepelhettek két vereség mellett, most a siker oszlopában csak a dánok elleni hazai mérkőzés vírit. Esztendeje ekkor már 16 gólt jegyzett a gárda, most csupán hétre futotta játékosai erejéből.

Nestáék már az első tétmérkőzésükön, az FC Köbenhavn elleni BL-selejtezőn botlottak, de a koppenhágai 1-2 után a hazai 4-1 elegendő volt a renomé átmeneti visszaszerzéséhez. Két bajnoki döntetlen (Piacenza 1-1, Perugia 0-0), valamint az isztambuli kupakudarc (Galatasaray 0-1) azonban már mindent más megvilágításba helyezett. A Torino elleni pontvesztés, valamint a héten hazai pályán a Nantes-tól elszenvedett vereség pedig már "emberáldozatot" követelt. Dino Zoff ment (sokak szerint rövidesen az Olasz Labdarúgó Szövetség elnöki székében piheni ki a megpróbáltatásokat, unalmas, fordulatokban szegény élete újabb fejezeteként) Alberto Zaccheroni pedig jött.

Stílusosan fogalmazva: a rossonerikkel az észak utolsó bajnoki diadalát elhódító szakember most dél szolgálatába szegődött. Első erőpróbáján rögtön nemes ellenféllel kellett szembenéznie: a Lazio ugyanis az AC Milannal találkozott, s annak rendje és módja szerint kikapott 2-0-ra.

Dévényi Zoltán

Korábban: