Verebes József ismét nagy feladatra vár

Közös megegyezéssel szerződést bontott Verebes József a labdarúgó NB I B-ben szereplő Pápával. A válást - mint beszélgetésünk során az egykori szövetségi kapitány elmondta - ő kezdeményezte.

- Mi történt? Tavaly nagy lelkesedéssel látott Pápán munkához, megmozgatta a várost, most meg egyszerűen feláll?
- Itt már nem lehet továbbmenni, én meg mindig a csúcsra török. Nem jöttek be az átigazolásaink, így viszont csak erőlködünk.

- Miért nem sikerült erősíteniük, amikor állandóan azt nyilatkozta, hogy Pápán ideálisak a feltételek.
- Most is tartom, hogy a város mindent megtesz, de egyszerűen nem tudtuk megszerezni a kiszemeltjeinket. Így pedig csak vegetálunk, a langyos víz meg nem az én világom.

- Nem marasztalták?
- Hiába, a döntésem végleges. Szép volt, sok barátot szereztem, szeretett a közönség, bár az utóbbi egy-két meccsen megszólalt néhány disszonáns hang, mégis megszerettem a várost, és talán az is engem.

- Ha most máshol felbukkan, akkor joggal mondják majd, hogy azért rúgta fel a szerződését, mert mondjuk a Sopronnal vagy a Fradival már megegyezett.
- Ilyet soha nem csináltam. Én hűséges típus vagyok, hét évet voltam Győrött, harmincezer nézőt kivittem, százkét góllal nyertünk bajnokságot, hat káprázatos évet töltöttem az MTK-nál. Most alakul a magyar foci, most kezd igazán üzleti alapokra kerülni, s várom a nagy feladatot.

- Pedig az utóbbi időben mintha éppen elaprózta volna magát.
- Azok kis kirándulások voltak, mondhatni baráti alapon, mert én 1995-ben kiléptem a magyar futballból, s csak tavaly tértem vissza újra.

- Gödöllő, Szeged, Diósgyőr, sehol nem jött az eredmény.
- Mindenütt más és más oka volt a balsikernek. Gödöllő mintegy baráti vállalkozás volt, Szegedre meg Híres Gabinak mentem segíteni. A Diósgyőrrel meg osztályozót tudtunk játszani, de hiányoztak a komoly munka feltételei.

- És most hogyan történt a szakítás? Csak felébredt kedd reggel, s azt mondta magában, hogy na, nekem elegem van Pápából?
- Nem, Pápából nincs elegem. Itt nagyszerűek a feltételek, jók a vezetők, stabil NB I B-s a csapat, de már másfél, két hónapja érlelődött bennem a szakítás gondolata.

- Miért, ha egyszer jól érezte magát?
- Mert én minden porcikámban maximalista vagyok, engem megfojt az állóvíz. És ez a csapat egyszerűen alkalmatlan a nagyobb feladatokra. Úgyhogy minden optimizmusom ellenére csak rágtam magam, miközben hatvanévesen is ugyanaz a Verebes vagyok, aki korábban nagy eredményeket ért el. Tele-tele ambícióval, s úgy érzem, most még tudok nagyot alkotni.

- És mi lenne az a nagy alkotás?
- Azt így nem lehet megmondani. Legfeljebb csak azt mondhatom, hogy én nagy feladatokra születtem.

- És ha nem jön a nagy feladat?
- Az nem létezik. Úgy érzem, most jön az én időm, igazi profi klubok alakulnak, valódi tulajdonosokkal, akiket aztán tényleg csak az eredmény érdekel. Eredményeim pedig voltak is, lesznek is, hisz mondtam, ugyanaz a Verebes vagyok, mint korábban. Legfeljebb bölcsebb lettem valamivel, de az még senkinek sem ártott.

Kiss László

Korábban:

Leporolták a Verebes-aktát