Társoldalunk:

Légy hű mindhalálig!

Életem a klubomé. Ezt a mondatot a futballisták döntő többsége nem ismeri, s hogy ne legyünk igazságtalanok, sokaknak nincs is módjukban ismerni. A pénzszerzés és eredménykényszer mókuskerekében taposó klubok a játékoskeret állandó fluktuációjában, a játékosok a Bosman-szabály óta szinte gáttalan klubcserélgetésben érdekeltek. Az alacsony vagy közepes futballkultúrájú országok labdarúgói nem is nőhetnének világsztárrá nevelőklubjukban, úgy tűnik, európai elitszinten a klubhűség erénye a kiváltságosoké. Hiszen kiváltságosnak kell ahhoz lenni, hogy valaki az AC Milanban, a Manchester Unitedben, a Real Madridban, vagy hogy közép-európai példát említsünk, a Sparta Prahában élje le az életét.

Van, akinek nincs is választási lehetősége. Itt játszott az apja, itt lett az utánpótlás, majd a felnőttek edzője. Ki ne tudná, hogy Paolo Maldini (1968. június 26., Milánó) édesapja, Cesare a 60-as évek legjobb olasz középhátvédje, 14-szeres válogatott volt, az AC Milannal 4 bajnokságot nyert, ő volt a klub történetének első BEK-győzelmét besöprő csapat kapitánya (1963), s 1971-től az első csapat pályaedzője. Paolo útja magától értetődően vezetett lakhelyük, a Borgosesia, s a Monza kölyökcsapatából a Milanba. Ahol 16 és fél évesen, a klub történetének legfiatalabb játékosaként, 1985. január 20-án az Udinese ellen debütált Serie A-ban. 1986-tól lett tagja a papája vezette korosztályos válogatottnak, majd 1988. március 31-én Jugoszlávia ellen bemutatkozott a squadra azzurrában. Előbb lett a válogatott csapatkapitánya (1993. január 20., Mexikó), mint a Milané, ahol csak Franco Baresi visszavonulása óta, 1997 nyarától övé a poszt. Eredményeivel már messze túlszárnyalta apját, hiszen 6-szoros bajnok (1988, 92, 93, 94, 96, 99), 3-szoros BEK- és Szuperkupa- (1989, 90, 94), 2-szeres Világkupa-győztes (1989, 90), vb-bronz (1990), vb-ezüst (1994), Eb-ezüstérmes (2000). 122 válogatottsága olasz csúcs, 470 mérkőzést játszott a Serie A-ban, 1-szer cserélték be, és 17-szer le.

 "Ugyanolyan lelkesedéssel játszom ma is, mint tíz évvel ezelőtt. A célom is ugyanaz, a klubommal és a válogatottal megnyerni az összes utunkba kerülő trófeát. Pedig sok csalódáson mentem keresztül, játszottam három világ-, két Európa-bajnokságon, s bár mindegyiken esélyesek voltunk, az aranyérmet elvitték előlünk. A legrosszabb, hogy két alkalommal is tizenegyesekkel buktunk el."

- Ám, ha Olaszország nyeri a 2000-es Eb-t, visszavonult volna a válogatottságtól.
- A csúcson kell abbahagyni, nem? A döntőben elszenvedett peches vereség viszont arra késztetett, hogy folytassam. S nem csak azért, hogy megdönthessem az olasz válogatottsági rekordot, hanem azért, hogy világbajnok legyek. A 2002-es vb végéig mindenképpen játszani akarok.

- És a koreai-japán vb után már csak klubcsapatában folytatja?
- Amíg a Milannak szüksége van rám.

- Amikor 2000 nyarán Gianluca Vialli volt a Chelsea edzője, több újságban megjelent, hogy tárgyal a londoni klubbal?
- Az újságok sok mindent írnak. Szó sem volt tárgyalásról, bár Luca tényleg jó barátom.

- Milyen érzés volt, amikor édesapja volt a szövetségi kapitány?
- Ez volt pályafutásom legnehezebb időszaka. Játékostársaim még nagyobb zavarban voltak, mint én. Természetes, hogy a csapat az öltözőben az edzőn élcelődik, de ha beléptem az ajtón, a többiek témát váltottak. Ez nem a legegészségesebb, pláne, mert én voltam a csapatkapitány. A családnak sem tett jót, édesanyám tíz évet öregedett a két esztendő alatt. Ennek ellenére nagyon csalódottak voltunk, amikor az 1998-as vb után menesztették. Azt hiszem, az ő példáján okulva, én sohasem leszek edző.


Ryan Joseph Giggs (1973. november 29., Cardiff) is követhette volna első osztályú rögbijátékos édesapját, a gyorsasága meg is volt hozzá, ám elege lett belőle, hogy a drabális palik állandóan földbe döngölték. Noha Wales fővárosában született, Angliában tanult és Anglia iskolai válogatottjában szerepelt. A Manchester Citynél volt próbajátékon, de a United szakembere szúrta ki, s a MU kínált neki hamarabb inas-, majd 1990. december 1-én, 17 esztendősen profiszerződést. 1991. március 2-án debütált az Everton ellen, s a walesi válogatottban, minden idők legfiatalabb labdarúgójaként, 17 évesen és 321 naposan, 1991. október 16-án Németországban. A "walesi varázsló" válogatottjával ugyan még egy világeseményre sem jutott ki, a MU-val 7-szeres bajnok (1993, 94, 96, 97, 99, 2000, 2001), 3-szoros F. A. Kupa- (1994, 96, 99), BEK-győztes (1999).

"Hogy mi hajt még? 16 éves korom óta a klubnál vagyok, sok trófeát nyertünk azóta, de igazán sohasem voltam elégedett a teljesítményemmel. Nem számít, hogy az ember hány mecsen lépett már pályára vagy hogy hány éves, mindig lehet tanulni. A MU-val rekordokat akarunk megdönteni, olyan csúcsokat elérni, amelyeket még egyetlen csapat sem tudott előttünk."

- Elszerződik valaha is az Old Traffordról?
- Nem hiszem. Szeretem ezt a várost, egész életemben a Manchester Unitednek szurkoltam, és mindent ennek a klubnak köszönhetek. Ráadásul akárhány játékossal beszéltem, aki távozott a MU-tól, mindenki azt mondta, attól kezdve csak lefelé ívelt a karrierje. Amíg a MU első csapatában játszom, addig nem számít, hogy szélsőként, csatárként, védőként vagy kapusként vesznek figyelembe. A futball rengeteget változott, amióta elkezdtem, de szeretek itt játszani, s ameddig csak a klub akarja, boldogan maradok.

Fernando Ruíz Hierro (1968. március 23., Velez) a világ legeredményesebb futballklubjának legeredményesebb labdarúgója. Az Hierro (acél) művésznevet pszichológiai okból, a csatárok elrettentése miatt felvevő kőkemény hátvéd a királyi klub jelképe - olyan hosszú ideje meghatározó tagja a fővárosi együttesnek, hogy arra már senki sem emlékszik, Fernando a Real Valladolidban eltöltött két év után, 21 évesen igazolt Madridba. Olyannyira kész játékosként, hogy akkor már válogatott volt (1989-ben debütált Lengyelország ellen). A tökéletesen helyezkedő, félelmetes szabadrúgáslövő, remekül fejelő Hierro 1989-től közel 450 bajnokin több mint száz gólt szerzett a Realnak, 4 bajnoki címet (1990, 95, 97, 2001) és 2 Bajnokok Ligája-győzelmet (1998, 2000). Védő létére ő szerezte a legtöbb találatot a spanyol válogatottban is! Noha 73 válogatott fellépésén három vb-n és két Eb-n játszott, az igazi nagy sikert ő is a 2002-es vb-től várja.

"A minőség, a csapatszellem és az alázat az alapja a Real Madrid sikereinek. Egy ilyen klubban nem is engedheti meg magának az ember, hogy lazítson, hogy ne a tökéletességre, a teljes odaadásra törekedjen. Spanyolországban valaki vagy a Real Madridnak, vagy a Barcelonának szurkol. Igazi spanyolként én az előbbiek közé tartoztam, minden vágyam az volt, hogy a Real családjának tagja legyek."

- Hacsak nem küldik el, egy játékosnak sincs oka rá, hogy elmenjen a Real Madridtól, nem?
- A Realnál nincs eredményesebb klub a világon… Bízom benne, hogy karrierem lezárása után is a klubnál maradhatok. Ahogy korábbi játékostársaim, Valdano, Butragueno, Sanchís, én is helyet kapok a szakmai stábban.

Megint más a helyzete a politikai és pénzügyi válságot túlélő Közép-Európába született labdarúgónak, aki mellől a sztárklubok elszipkázzák a tehetségeket. Jirí Novotny (1970. április 7., Prága) a Bajnokok Ligájában remeklő Sparta Praha és az európai elithez tartozó cseh válogatott szíve. Ahogy a csehek mondják: a lojalitás szimbóluma. Kölyökkora óta a Sparta játékosa, noha a klub 1999-ben fél évre kölcsönadta a Slovan Liberecnek. 13-szoros bajnokként nemcsak a Sparta, a cseh labdarúgás legeredményesebb játékosa, noha sérülés miatt nem lehetett tagja az 1996-os Eb-ezüstérmes válogatottnak. A még Csehszlovákia nemzeti tizenegyében 1991. szeptember 4-én Franciaország ellen debütált söprögető a mai nemzedék példaképe.

"A Spartának és a válogatottnak is én vagyok a csapatkapitánya, de nem csak ezért kell példát mutatnom. A nyugat-európai klubok minden évben kifosztják az együttest, elég csak Rosicky, Lokvenc elvesztését említenem, s a helyükre lépő fiataloknak tanulniuk kell valakitől, viszonyítaniuk kell valakihez."

- Ez a szerep kielégíti, vagy szívesen kipróbálná magát egy nagy klubban is?
- Eddig is rengeteg ajánlatot kaptam. Holland, német, belga, angol csapatoktól, ahol számos cseh játszik. Prágában nagyon jól érzem magam, mindenem megvan, de mivel 31 éves vagyok, már nem gondolkodnék, ha a MU, a Milan vagy a Real hívna.

 Németh Andrea

Korábban: