Társoldalunk:

Meglepő győri siker Fehérváron

Jól kezdett a Videoton, hamar meg is szerezte a vezetést, de utána érthetetlenül visszafogottá vált a játéka. A Győr fokozatosan átvette az irányítást és vitatható góllal egyenlített, majd sikerült a győzelmet is kiharcolnia a találkozó nagy részében mérsékelt teljesítményt produkáló esélyesebb ellenfelével szemben.

Borsodi Liga, 18. forduló:
Videoton - Győri ETO 1-2 (1-0)
Székesfehérvár, 4000 néző, V: Sápi
Videoton: Végh - Tímár, Pomper, Vilotic - Szalai, Némedi, Tóth B. (Hamar 65.), Komódi, Bekő (Csató 80.) - Leo (Gajic 65.), Földes
Győri ETO: Molnár - Dienes, Stark, Böjte - Mracskó (Bognár 76.), Farkas B., Lakos, Szanyó (Baumgartner 71.), Vasas - Oross, Dulcea (Vayer 58.)
gól: Leo (26.), illetve Farkas B. (47.), Vayer (78.)
kiállítva: Tímár (82.)
sárga lap: Leo (19.), Hamar (89.), illetve Szanyó (25.), Lakos (38.), Dienes (61.), Farkas B. (67.), Vayer (90.)

Brazil labdarúgóhóz méltó karriert futott be az elmúlt egy hétben a fehérváriak légiósa, Leo: a junior együttesből szombatra a kezdőcsapat tagja lett a bajnoki dobogón állomásozó Vidiben. A dolog szépséghibája, hogy korábban nem véletlenül került a "tarcsiba": hozzáállása állítólag hagyott némi kívánnivalót maga után.

Edzője, Várhidi Péter mindenesetre úgy láthatta, használt a büntetés, hiszen az ETO ellen, némi meglepetésre, a válogatott keretnél megsérült Terjék Lajos helyén pályára küldte az alacsony brazilt. "Megérzés" - mondta lakonikus rövidséggel a tréner a miértet firtató kérdésre kezdés előtt, s bár a rossz nyelvek szerint ebben a "megérzésben" azért szerepet játszott a Videoton ügyvezetője, a Fehérvárra érkezett brazilok menedzselésében érdekelt Viniczai Tibor szándéka is, utólag nincs okunk kételkedni Várhidi intuíciójában. Leo ugyanis góllal tért vissza, bár utóbb kiderült: ezzel legfeljebb magán segített, csapatának kevés volt.
 
Pedig a csatár és a Vidi aktivitása kezdetben az elvárásoknak megfelelően magasan felülmúlta a masszív kiesőjelölt ETO labdarúgóiét. A vendégek láthatóan semmi másra nem készültek, mint egy pontocska elcsípésére az otthonukban még veretlen piros-kékek pályáján. Igaz, a hazaiak rohamait is csak jókora túlzással lehetett huszárosnak nevezni, őket meg mintha a "majd csak rúgunk egyet" magabiztossága, egyben nyugalma ringatta volna el.

León azért érződött az ambíció: kétszer is veszélyesen érkezett a rövid sarokra, s a második esetnél kiharcolt szöglet után a vezetést is megszerezte a huszonötödik percben. Ehhez kellett Bekő földre pattanó fejese, a labdához sután hozzáérő Molnár kapus hibája, s persze a brazil csatár szemfülessége. A gól még az addig tapasztaltnál is nyugodtabbá tette a Vidi játékosait, a színvonal ennek megfelelően szép lassan elérte a hőmérséklet szintjét, vagyis a negatív tartományt. Az ETO játékából az ötlet, a hazaiakéból a szándék hiányzott a kapuk veszélyeztetését illetően - el lehet képzelni, hogy telt az idő a szünetig.
 
Talán túlságosan is elaltatta magát a Várhidi-legénység, talán a második félidő első perceiben pirotechnikai bemutatót tartó hazai ultrák rózsaszín füstfelhője kötötte le figyelmüket - mindenesetre csak szemlélték, amint a negyvenhetedik percben Oross befutott egy már-már kicsorgó labdát az alapvonalon, középre emelt, és az addig többet szövegelő, mint futballozó Farkas Balázs látványos mozdulattal, ballal, kapásból a kapu jobb oldalába lőtt.

A fiatal középpályás gólja aztán ébresztőt fújt (az addig inkább csak csendben szemlélődő maroknyi győri szurkolótábornak is, melynek csuklyás tagjai rögvest lebontották szektoruk kerítését), s a Vidi fél órán át nagyjából olyan játékot mutatott be, amit kezdettől várt a publikum. Futószalagon gördültek a hazai akciók a győri kapu felé, nem egyszer a hátvédeken is túljutottak Pomperék, de a helyzetek kihasználása egészen katasztrofálisra sikeredett. Komódi hagyta ki a legnagyobbat, sokat kivárva a kapussal szemben, de Némedi döngő kapufája sem a vendégeknek köszönhetően nem lett gól.

Az ETO gyakorlatilag át sem ment a másik térfélre, de némi szerencsével kibekkelte a kritikus időszakot. A fáradó hazai középpályások között aztán már adódott alkalom az ellentámadásokra is. Egy ilyen végén a cserecsatár Vayer, kihasználva az őt inkább kísérő, mint üldöző Tímár késlekedését, a hosszú sarokba gurított, s ez a váratlan fordulat meg is nyugtatta az addig szinte csak romboló győrieket. Ráadásul Sápi játékvezető piros lappal jutalmazta a megzavarodott Tímár Farkas kárára elkövetett szabálytalanságát (a sértett haláltusája keményebb szíveket is megindított volna), s a két helyzetét maximálisan kihasználó ETO ettől kezdve gond nélkül őrizte a három pontot, mely a meccs háromnegyede alapján isteni ajándékként, az utolsó negyedóra képe szerint viszont megérdemelt jutalomként került a nevük mellé. A Videoton magát okolhatja, hiszen az első félidőben az akarat, a másodikban az összpontosítás hiányában nem tudta eldönteni a meccset régi mumusa ellen.

Somos Zoltán

Korábban: