Társoldalunk:

Eddig ismeretlen sztárfutballisták Európa szerte

Amikor a német Kaiserslautern gólját egy luxemburgi, az olasz Verona találatát pedig egy liechtensteini labdarúgó szerzi, ráadásul a Serie A idei bajnokságának legnagyobb felfedezettje és egyik legeredményesebb csatára egy Sierra Leone-i labdarúgó, akkor az a kérdés jut az ember eszébe: fejére állt a világ? Márpedig az elmúlt évtized trendjének megfelelően egyre több nagycsapatban tűnik fel olyan sztár, aki egy átlagember számára szinte ismeretlen országot képvisel. Nem is akárhogyan.

Az 1982-es világbajnokságon Kamerun válogatottja úgy esett ki a csoportmérkőzések során, hogy nem kapott ki, többek között döntetlent játszott a későbbi világbajnok Olaszországgal is. A csapat fiatal tehetsége az a Roger Milla volt, aki később a Montpellier játékosaként az 1990-es világbajnokságon robbant be. A Montpellier játékosa olyan szintén Franciaországban profiskodó futballistákkal parádézott, mint a Biyik-fivérek, vagy N'kono kapus.

Ugyancsak Franciaországban tűnt fel az első elefántcsontparti sztár, Youssouf Fofana (Monaco, majd Bordeaux), a csádi Japhet N'Doram (Nantes) - aki azért nem lehetett sokszoros válogatott, mert Csádnak sokáig nem volt nemzeti csapata - vagy George Weah. Utóbbi talán minden idők legjobb afrikai labdarúgója volt, az egyetlen, aki megkaphatta a France Football Aranylabdáját. Az Olympique Marseille-jel BEK-et nyert, játszott a Milanban és a Chelsea-ben, rövid ideig menedzselte, sőt irányította is a libériai válogatottat is. Remek játékos volt még a fekete kontinens képviseletében a zambiai Bwalya, a ghánai Lamptey és az Inter jelenlegi kincse, a Sierra Leone-i Kallon is (l. a keretes írásokat)

Afrika termelte ki a legtöbb ismeretlen csillagot, de a többi kontinens sem maradt le a tehetségek terén. Ázsia legjobbja még sokáig az a Bum Kun Csa marad, aki Darmstadtban, Frankfurtban és a Bayern Leverkusenben tíz évet töltött, 308 meccsen 98 gólt szerzett. Ezzel minden tekintetben a Bundesliga legjobb légiósa a mai napig. A másik vb-házigazda első igazi sztárja Kazuyoshi Miura volt, aki 1990 és 1994 között a Tokyo Verdy ben ontotta a gólokat, ám európai kiruccanásai (Genoa, Dinamo Zagreb) kudarcot vallottak. Jelenleg a Vissel Kobe labdarúgója. Óceánia legjobbja kétségtelenül az új-zélandi Wynton Rufer volt, aki a Werder Bremenben remekelt, de érdekes figurája a labdarúgóéletnek a közép-amerikai Trinidad és Tobago szigetéről érkezett, önmagát kategorikusan trinidadinak valló Dwight Yorke (Manchester United) is.

Az már fel sem tűnik, hogy a Mechelen 1988-as KEK-győztes csapatának csatára, Eli Ohana Izraelből érkezett, hogy Porto kapusa az izlandi Arason, hogy a Verona első bajnoki találatát a liechtensteini Frick szerezte, és hogy a Kaiserslauternben a luxemburgi Strasser idén már három gólt is vágott.

Mohammed Kallon

Aki még nem hallott volna Sierra Leone leghíresebb emberéről, valószínűleg nem olvas sportújságot, így a SZTÁR Sportot sem. Kallon ugyanis jelenleg nemcsak országa, de az olasz Serie A egyik legfelkapottabb személyisége. A csatár 1979. október 6-án született Freetownban. Első profi szerződését 1994-ben az Edmond csapatánál kapta, de hazája élvonalában csak egy esztendővel később, már a Tadanom színeiben mutatkozott be. 24 mérkőzésen 15 gólt szerzett, ez elég volt ahhoz, hogy a Sponga egy év után szerződtesse, majd azonnal továbbpasszolja a svájci Luganónak. Kallon két évet szenvedett Svájcban, 33 mérkőzésen mindössze hatszor volt eredményes, így kapóra jött neki a Bologna ajánlata. Két hónap után, két mérkőzéssel a háta mögött azonban az olasz gárda elpasszolta a B-ligás Genoának, ahol a játékos 26 mérkőzésen 10 gólt szerzett. Az élvonalbeli Cagliari azonnal elvitte (26/6), majd következett a Reggina (30/11) és a Vicenza (25/8). Eddig egy olasz klubban sem töltött egy esztendőnél többet, most az Internél várhatóan megtörik ez a negatív széria. Az a támadó, aki 9 meccsen 6 gólt szerez és kiszorítja Ronaldót, minden együttesben érték lenne. Még az Interben is!

Nii Lamptey

Kevés labdarúgó mondhatja el magáról, hogy 20 évesen már leszálló ágban volt pályafutása, igaz addigra túl volt számtalan válogatott mérkőzésen, ifjúsági világbajnok lett és tagja volt egy KEK-döntős csapatnak. Nii Lamptey ezek köz tartozott. A ghánai labdarúgó 1974. december 10-én született, és már 14 évesen elkápráztatta Európát. Két évvel fiatalabb kora ellenére 1996-ban már a skóciai U16-os világbajnokságon kergette a labdát és ez annyira megtetszett Aad de Mosnak, aki akkor az Anderlecht mestere volt, hogy kérésére 1989-ben gyakorlatilag kicsempészték Ghánából a naranccsal ezreket dekázó (!) labdazsonglőrt. "Jobb, mint Van Basten", jelentette ki a tréner és Lamptey be is váltotta a hozzáfűzött reményeket. Fiatal kora ellenére stabil tagja lett a belga bajnokcsapatnak, sőt 1991-ben a torna legjobbjaként és persze gólkirályaként U17-es világbajnoki címre vezette hazája válogatottját. Legjobb klubidényét már a PSV Eindhovenben produkálta: 22 mérkőzésen szerzett 9 találatával 20 évesen a csúcsra ért. Ezt követően évente cserélt klubot, megfordult az angol Aston Villában és a Coventryben, az olasz Veneziában, a luxemburgi Uniónban, a török Ankaragücüben, a portugál Leiriában és a német másodosztályú Greuther Fürthben. Jelenleg a kínai Shandong Luneng játékosa. "Afrika Maradonája" 27 évesen, 39 válogatottsággal a háta mögött örök ígéret maradt. 

Kalusha Bwalya

Az ismeretlen országok első olyan klasszisa, aki igazi nagycsapatban is karriert tudott csinálni, a zambiai Kalusha Bwalya volt. A jelenleg 37 éves futballista nem véletlenül lett az Évszázad Labdarúgója választáson Afrika 4. helyezettje. Nevét az 1988-as szüuli olimpián ismerte meg a világ, amikor mesterhármasával Zambia 4-0-ra verte Olaszországot. Ebben az évben ő lett a kontinens aranylabdása. A Mufulira Blackpool, a Mufulira Wanderers, majd 1986-tól a Cercle Bruges játékosa volt, az emlegetett nagycsapat az olimpia után szerződtette. Bwalya a holland PSV Eindhovenbe igazolt és öt gyönyörű évet töltött a Philips-csaptnál. Gyakorlatilag európai szerződése mentette meg az életét is. 1993. április 28-án Zambia válogatottja Szenegál elleni vb-selejtezőre tartott, amikor gépük Gabonban lezuhant. A gép 30 utasa meghalt, a válogatottból gyakorlatilag Kalusha maradt csak életben. Ő is csak azért, mert Hollandiából indult volna Dakarba. Bwalya azonban nem adta fel, öccsi segítségével "összekapta" az ifjúságiakból álló csapatot és alig egy esztendővel a tragédia után az afrikai kontinensbajnokságon döntőt játszhatott Zambia - igaz, azt elvesztette Nigéria ellen. Zambia hőse még tavaly is szerepelt az Afrikai Nemzetek Kupáján, idén januárban azonban 37 évesen visszavonult a futballtól.

Pincési László

Korábban: