Vágólapra másolva!
Évről évre van valami tudathasadásos állapot abban, ahogy örülünk az őszi idény végének, mégis várjuk a tavaszi folytatást. Mondhatnánk, a magyar focit szeretni kell, ennyi az egész, ám szeretni csak azt lehet, ami gyakran örömet is okoz. Derűre viszont a félszezon során nem sokszor volt okunk. Gondolunk itt a válogatott idei rossz szereplésére, a csapat körül "kavart" bulvártörténetekre, a koreografált kapitánycserére (Bicskei-Gellei), a zömében nívótlan bajnoki meccsekre és a múltból átmentett vezetési válságra.

Utóbbira fényes példa a Vasas és a Győr esete, hiszen Angyalföldön belülről "nyírták ki" a tavalyi bronzérmes csapatot, ráadásul olyanok, akik már nincsenek is a klubnál. Győrben hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy ott a nyáron 4. helyen végzett együttest "sikerült" lemenedzselni az alsóházba. Ehelyütt érdemes megjegyezni, hogy a Magyar Labdarúgó Liga igazgatója, az úgynevezett Reszeli-ügyben adott nyegle helyzetértékelésével, pontosabban a büntetés pontosításával (Reszeli a kisfiával focizhat) rossz színben tüntette fel magát és testületét is.

Persze a felsőházban sem fenékig tejfel az élet, példa erre a Ferencváros és az Újpest teljesítménye és a két legnépszerűbb klub körüli hangulat. Mindkét helyen edzőváltásra készülnek, Kistelekit Glázer Róbert, Várhidi Péter, esetleg Nagy László válthatja, míg a Fradinál december 15-ig döntenek Csank János utódlásáról. Egy biztos: Várszegi Gábor nem tartja evidenciának, hogy ferencvárosi kötődésű tréner üljön az Üllői úti kispadon. Így aztán megeshet, hogy külföldi szakvezetőt szerződtetnek, ám a zöld-fehér futballisták körében is nyílt titok, hogy várszegi Gábor sokra becsüli Garami Józsefet, az MTK szakmai-igazgatóját, így a képzett szakember hamarosan átteheti székhelyét az Üllői útra, a vezetőedzői posztra pedig a klub két egykori labdarúgója, a jelenleg is aktív Keller József, valamint az NB I/B Nyugati-csoportjában a Celldömölk együttesét az élre navigáló Pintér Attila is aspiráns lehet. Tény, a liláknál és a zöldeknél is fontos lenne egy eredményesebb szereplés, hiszen hovatovább a publikum legnagyobb része olyanokból kerül ki, akik leginkább csak borbélyhoz és meccsre járnak.

Persze azért örvendetes jelenségeknek is tanúi lehettünk az ősszel, s itt rögtön az MTK-t kell megemlíteni, amivel a 40 éves Bognár György őszinte egyéniségéhez méltó, karakán és stílusos csapatot hozott össze a Hungária körúton, nem véletlen, hogy a kékek tetemes előnnyel vezetnek a pontvadászatban. Elismerés illeti azonban az edzőként szintén fiatal Bozsik Pétert is, aki az idény közepén jó érzékkel szedte ráncba a ZTE együttesét - főként a jó pénzért vett honi menőket -, s a 2. hellyel a 40 esztendős szakvezető bebizonyította, tavaly nem volt véletlen a Vasassal megszerzett bronzérme sem. Az egyik legjobb, ha nem a legjobb hazai trénernek tartott Egervári Sándor Dunaferrjének erejét híven jelzi, hogy a gárda a "háztáji" pénzügyi gondokat is átvészelve a dobogón telelhet, mint ahogy a Videotonnál sem gondolták volna a rajt előtt, hogy végül a 4. pozícióból várhatja a tavaszt Várhidi Péter legénysége. Érthető, hogy mindössze az első négy helyezett csapatnál nem merült még fel az edzőváltás, elvégre régi igazság: 22 játékost nem lehet lecserélni.

Olyan meg még sohasem fordult elő, hogy a vezető önmagát cserélte volna le. De olyan is csak ritkán, amelyik beismerte volna a hibáját. Pedig nem szégyen az, sőt, mifelénk már-már megható is lenne.

Bánki József