Társoldalunk:

Bicskei Dragónert, Hrutkát és Keneseit vinné Kínába

Kína hatalmas ország, mégis, talán még mindig fehér folt a világ labdarúgásának térképén. Keveset tudunk futballjáról, pedig válogatottja idén először részt vesz a világbajnokságon. Emellett nálunk a közelmúltban azzal került az érdeklődés ha nem is fókuszába, de látóhatárába mindenképpen, hogy az egyik első osztályú csapat, a Senjang (Mukden) a korábbi magyar szövetségi kapitányt, Bicskei Bertalant szerződtette vezetőedzőnek, aki a hírek szerint magyar játékosok (Dragóner Attila, Hrutka János, Kenesei Krisztián) leigazolását szorgalmazza.

Az országos labdarúgó-szövetség 1924-ben alakult meg, s 1931-ben csatlakozott a FIFA-hoz, de a sportág gyökerei még ennél is mélyebbre nyúlnak. Kínában az olimpia mintájára a mai napig megrendezik az úgynevezett nemzeti játékokat, amelyen több sportág mellett az ország egyes csapatai labdarúgásban is összemérik az erejüket.

Az első "kínai olimpiára" 1910-ben került sor, amelyen futballban négy körzet - észak, dél, kelet és közép - csapata vett részt. Ismerve Kína viharos XX. századi történelmét, nem véletlen, hogy a játékok között négy évnél olykor hosszabb szünetet kellett tartani.

Ezzel párhuzamosan 1926 és 1933 között a futballcsapatok számára úgynevezett régiók közötti bajnokságot is szerveztek, 1954-ben pedig bevezették az Európában honos bajnoki rendszert. Ám a labdarúgás népszerűsítése nem tartozott szorosan a "kulturális forradalom" programjába, ezért a kommunista vezetés a bajnokságot hosszabb-rövidebb ideig szüneteltette (például 1966 és 1972 között, majd 1975-76-ban), így az áttörés még fél évszázadot váratott magára.

Nemzetközi szinten Kína női válogatottja hamarabb ért el sikereket, a férfiak első jelentős eredménye 1984-es eredetű, amikor bejutottak az Ázsiai Nemzetek Kupája döntőjébe. Ám a világbajnoki részvétel még ezután is sokáig csak álom maradt. Amikor például a válogatott 1985-ben az akkor még különálló Hongkongtól 2-1-es vereséget szenvedett, tömegek tüntettek a városok utcáin. Hasonló jelenetek játszódtak le 1987-ben, amikor Japán az olimpiai selejtezőben mért szintén 2-1-es vereséget Kínára.

A fokozatos gazdasági nyitással párhuzamosan a labdarúgásban is új szelek fújdogáltak. Belátták, hogy külföldi tanítómesterek nélkül sokkal rögösebb a kibontakozás útja. Így lett 1991-ben Kína első külföldi szövetségi kapitánya a német Klaus Schlappner. A csapat lemaradt vele a soron következő vb-ről (1994), így a sportág vezérkara újabb kitörési pontokat keresett. Ezzel is magyarázható, hogy 1994-ben elindították a professzionális bajnokságot.

Nyolc évre rá meg is lett a hozadéka, hiszen az ország labdarúgása történetének legnagyobb sikerét érte el: a 2002-es világbajnoki részvételt. Schlappner, Kui Wuseng, majd az angol Bobby Houghton után 2000-ben a jugoszláv Bora Milutinovic lett a szövetségi kapitány. Mindkét fél tudta, mire vállalkozik, hiszen Bora korábban Mexikóval (1986), Costa Ricával (1990), az Egyesült Államokkal (1994), majd Nigériával (1998) is kijutott a vb-re. Feladatát ezúttal is teljesítette, így ő a futballtörténelem egyetlen edzője, aki öt különböző válogatottal is részt vehet(ett) világbajnokságon. Ezután azt nyilatkozta: nem tartja elképzelhetetlennek, hogy Mao helyére állítsanak neki szobrot...

Ahhoz, hogy legalább a talapzatot megépítsék, Boráéknak nem elég a csoportból - Brazília, Törökország és Costa Rica mellől - továbbjutniuk, de egy ki-ki meccset is meg kell nyerniük. Persze a vb-szerepléstől függetlenül a mozgásba hozott gépezet egyre tempósabban zakatol. Kínának ma 450 ezer igazolt labdarúgója van, ez a szám óvatos becslések szerint néhány éven belül átlépi az egymilliót. S ha majd az országban annyi játékos lesz, mint egész Európában, akkor alighanem hozzákezdhetünk a Föld futballtérképének átrajzolásához.

Bár sok szakmabeli már rég "felfedezte" Kínát. A 2002. január eleji adatok szerint a kínai első osztály 14 csapatában 23 ország 55 labdarúgója légióskodik. (Az átigazolási időszak tart, tehát még elképzelhető változás.) Ez csapatonként durván négy külföldit jelent; legtöbb légiósa (7) a Kingdaonak, míg legkevesebb (egy se) a Baji Zsengbangnak van.

A részletes lebontás pedig így néz ki: 15 brazil, 8 jugoszláv, 6 uruguayi, 3-3 horvát és kameruni, 2-2 bolgár és chilei, valamint 1-1 svéd, osztrák, kongói, líbiai, kolumbiai, ghánai, paraguayi, ukrán, cseh, marokkói, namíbiai, orosz és román. Annyiban talán világviszonylatban reprezentatívnak minősül a minta, hogy a brazil és a jugoszláv labdarúgók a világ vándorai.

A neveket böngészve egy-két érdekességre bukkanhatunk: a Ferencvárosból is ismert nigériai Fatusi például - Fa tu xi néven - a Csongking Lifan, a szűk évtizede zseninek tartott ghánai Lamptey a Sandong Luneng, míg az orosz Szergej Kirjakov a Junnan Hongta játékosa. Külföldi edzők is dolgoznak az első ligában, szám szerint öten; közöttük már a hivatalos nyilvántartásban szerepel Bicskei Bertalan, továbbá ismertebb névként az orosz Nyepomnyascsij.

Ami a magyarokat illeti, eddig három ismert játékos (Babócsy András, Mracskó Mihály, Telek András) próbált szerencsét Kínában, Bicskei Bertalan személyében pedig 2002 januárjától az első magyar edző módszereivel is megismerkedhetnek a Föld legnépesebb országában. Mindannyian eltérő tapasztalatokkal és élményekkel gazdagodtak.

Babócsy András hosszú éveken át a Vasas kapusa volt, ám amikor a feltörekvő Sáfár Szabolcs kiszorította, vándorbotot volt kénytelen kezébe ragadni. Erre az időszakra esett kínai fél éve. A magyar labdarúgók közül elsőként kapott onnan ajánlatot, az FC Hsziamen hívta próbajátékra. Ám szerződéshez mégsem jutott, mert a kínaiaknak inkább mezőnyjátékosra volt szükségük. Ezért hazatért, de csak átmenetileg, mert egy másik együttes, a Macsubisi kapust keresett.

Babócsy vegyes élményekkel tért haza (s azóta Vilnrotter néven a finn Haka csapatában játszik): "Csapatom újoncként ötödik lett, nyáron mégis távoztam. Aki Kínába megy, jobb, ha elfelejt mindent, amit itthon tapasztalt. Rengeteg a pénz az ázsiai futballban, négy-öt csapat meccsein rendszeresen negyven-, hatvanezer néző szurkol, de túlzás lenne azt állítani, hogy mesebeli tavaszt töltöttem Kínában. Jobbnak láttam időben távozni, s mint utóbb kiderült, óriási szerencsém volt, mert rá két hónapra óriási árvíz söpört végig azon a tájon."

Mracskó Mihályt 1999 októberében az első osztályú FC Kuoan szerződtette Győrből, ám néhány forduló után másik két légióssal együtt tőle is megváltak. Hazatérnie mégsem kellett, mert a Pekingtől kétezer kilométerre délre fekvő Jünnan tartomány székhelyén, Kunmingban a másodosztályú Hongta szerződtette.

A magyar játékos ideális környezetben futballozhatott, ám a Távol-Kelet neki sem volt Kánaán. Felesége és kislánya két hónap után ezért vissza is tért Magyarországra: "Kínában a meccshelyszínek közötti óriási távolságok miatt olykor három-négy napot is utazással töltöttünk, így én se láttam hetekig a feleségemet és a húsz hónapos kislányomat. Ezért úgy döntöttünk, hogy ők hazatérnek. A nehéz körülmények ellenére mégis megérte vállalnom a több mint féléves távollétet, mert többet kerestem, mint itthon. Ám ennyi elég is volt."

Telek András se vándormadár típus, ám miután a Varga Zoltánnal történt afférja miatt távozni kényszerült a Ferencvárostól, több helyen megfordult. 2000-ben januártól októberig egy idényt ő is lehúzott Kínában: "Az észak-kínai, első osztályú Ji lin csapatában játszottam, érdekes kilenc hónapot töltöttem ott. Persze sok minden szokatlan volt, elsősorban az étkezés. Az itteni kínai éttermek ugyanis az igaziaknak már az európai ízléshez finomított változatai, ott még több zöldséggel és még érdekesebb fűszerekkel főznek. A futball is más, technikailag még nem elég képzettek, de nálunk harcosabbak a játékosok. Engem egyáltalán nem lepett meg, hogy a kínai válogatott kijutott a világbajnokságra, hiszen Japán és Dél-Korea mellett a legerősebb csapat a térségben. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy a közeljövőben felzárkózik a világ legjobbjaihoz, mert bár rengeteg pénzt ölnek a sportágba és egyre többen űzik, a kínaiak alkatilag gyengébbek az európaiaknál. Személyes élményeim is szépek, de még egyszer, különösen amióta megszületett a gyermekem, nem vágnék bele egy ilyen kalandba."

Bicskei Bertalan még csak most kóstolgatja a kínai szokásokat, az első osztályú Senjang (Mukden) együttese a múlt év legvégén kötött vele szerződést a csapat benntartásának reményében. Első nyilatkozataiban a volt szövetségi kapitány szuperlatívuszokban beszélt a körülményekről, saját ottani ismertségének méltatásakor sem volt álszerény - minden együtt van tehát, hogy magasra taksált képességeit végre kamatoztassa. S ha minden igaz, sokáig nem is lesz "árva" Mukdenben, mert javaslatára magyar játékosokat (Dragónert, Hrutkát, esetleg Keneseit) vásárolhat a klub.

Korábban:

Novák Miklós