Társoldalunk:

Ferenczi: Az MTK simán verné a Levszkit

Valljuk be, azért korábban nem gondoltuk volna, hogy magyar válogatott labdarúgók szerződnek majd Bulgáriába. Félreértés ne essék, a bolgár futball nívója és eredményei az utóbbi években jócskán megelőzte a miénket, ám az ottani életstílus, finoman szólva sem biztos, hogy kiegyensúlyozottá teszi játékosainkat. Mindez kiderül alábbi beszélgetésünkből is, amit Ferenczi Istvánnal, az MTK-tól a Levszki Szófiához igazolt csatárral folytattunk.

- Lehet, hogy nem túl elegáns a kérdés, de nem unalmasak a bulgáriai hétköznapok?
- Dehogynem, ezt kár is lenne tagadni. Legalábbis akkor unatkozunk leginkább Kabát Petivel, amikor a szabadidőnket töltjük, persze, ebből eddig nem volt sok. Ugyanis amióta ide jöttem, néhány nap kivételével csak edzőtáborban vagyunk. Most például éppen Várnában készülünk a jövő heti bajnoki rajtra, előtte pedig Törökországban, Antalyában alapoztunk.

- Ezek szerint a szófiai körülményeket nem is igazán ismeri.
- Túlzottan nem, ám volt három napunk, amit a bolgár fővárosban töltöttünk, s ekkor kiválasztottam egy lakást, hiszen hamarosan a menyasszonyom is jön utánam. Előtte azonban szerencsére megyek a válogatott ciprusi tornájára.

- Bulgáriában miként fogadták önöket?
- Nem jellemző, hogy errefelé - akár az utca emberei is - túlságosan barátságosan fogadnák a külföldieket, ez alól mi sem voltunk kivételek.

- Netán a Levszkinél is nehezen ment a beilleszkedés?
- Nem borultak a nyakunkba, az biztos, igaz, nem is vártuk ezt, de azon vagyunk, hogy a játékunkkal minél előbb elfogadjanak, sőt elismerjenek bennünket.

- Miben jobbak a bolgár futballisták a magyaroknál?
- Nem jobbak, csak erőszakosabbak. A Levszki nagy név, rendkívül népszerű csapat Bulgáriában, olyan, mint a Fradi odahaza, számunkra talán ezért is tűnnek nagyképűnek a játékosok. Mégis ki merem jelenteni, bár itt is akadnak remek futballisták, az MTK-val oda-vissza megvernénk a Levszkit.

- A tapasztalatok alapján a bolgár játékosok nem riadnak vissza a kemény belépőktől...
- Ne is folytassa, itt a darálás és a rugdosódás általános jelenség a meccseken. Játszottunk olyan edzőmérkőzést a Szlávia Szófia ellen, hogy többet voltak a levegőben a futballisták, mint talpon, s jó, ha öt perc játék zajlott a gyepen.

- Edzőjük, Rüdiger Abramczik annak idején a Schalke 04, a Dortmund és a Nürnberg csapatainál közönségkedvenc volt, s Grabowski után a német válogatottban is sokat szerepelt jobbszélsőként. Ismerték őt korábban?
- Én igen, mivel vannak világbajnoki kazettáim, amin ő is feltűnt az 1974-es vb-n. Tényleg jó futballista volt.

- S milyen edző?
- Tipikus német, nem viseli el, ha nem neki van igaza. Minket azonban Kabát Petivel szeret, ráadásul az ő kifejezett kérésére kerültünk a Levszkihez. Engem például személyesen nézett meg az őszi szezon vége felé a Haladás és a Fradi elleni meccseken, ezután javasolta a leigazolásomat.

- Mennyire kemények a tréningek a Levszkinél?
- Néha kegyetlenek. Megesett például, hogy a Dinamo Kijev ellen játszottunk egy hajtós edzőmeccset, ám másnap nemhogy pihenő következett, hanem a felkészülés legnehezebb órái. Kezdődött a nap egy reggeli futással, majd mindenki kapott egy kerékpárt, s nem kevesebb, mint negyven kilométert kellett lekerekezni. Mindezt fergeteges tempóban, hiszen elöl egy profi bringás diktálta a tempót. Egy óra negyven perc alatt tudtuk le a távot, ám másnap alig tudtam lábra állni, olyan érzésem volt, mintha csőbe léptem volna, de a többiek is csak "nyögtek" napokig.

- Mit tapasztalt az arrafelé komoly indulatokat gerjesztő Levszki-CSZKA rivalizálásról?
- Iszonyatos dolgokat meséltek erről az itteniek. Ezeken a derbiken volt már haláleset is, amin mi is megdöbbentünk. Ettől függetlenül alig várjuk már a bajnoki rajtot, hiszen a bizonyítás vágya mellett az elismerés is fontos számunkra. Hiszen itt, ha nem játszik az ember, az elviselhetetlen, azt nem lehetne kibírni.

Bánki József

Ajánlat:

Kalandvágyó magyar futballisták