Horváth Ferenc: "Egy év alatt mindent elvesztettem"

A futballistasors kiszámíthatatlanságát és könyörtelenségét jól példázza Horváth Ferenc esete. Az izraeli Maccabi Tel-Aviv centere tavaly szinte a hátán cipelte a válogatottat, ám a kapitányváltás után kikerült a keretből, a szemünk elől pedig eltűnt a gólerős csatár.

- Mennyire sikerült túl tennie magát azon, hogy kikerült a válogatottból?
- Egyszerű lenne azt mondanom, hogy ilyen az élet, ám a válogatott túl fontos az életemben ahhoz, hogy olyan könnyen kiheverjem a mellőzést. Sértődött azonban nem vagyok, tudom, hogy a kapitány joga és felelőssége a válogatás.

- Gellei Imrével milyen a kapcsolata?
- Már régóta nem beszéltünk, de az olaszok elleni pármai meccs előtt korrekt módon felhívott, s jelezte, ezúttal nem hív meg, ugyanakkor jobb és értékesebb játékosnak tart annál, hogy elfelejtsen. A jövő dönti el, hogy ez mit jelent a gyakorlatban. Hiszem, hogy még mindig helyem lenne a válogatottban, mivel a jelenlegi aktív labdarúgók közül 11 gólommal én vagyok a legeredményesebb a nemzeti tizenegyben.

- Nem bánta meg, hogy a Bundesligát a meglehetősen ismeretlen izraeli bajnokságra cserélte fel?
- Egyáltalán nem, hiszen Cottbusban ugyan minden mérkőzésen játszottam, ám legtöbbször csak csereként, míg a Maccabi Tel-Avivban alapemberként számítanak rám. Egyébként az izraeli bajnokság az általam vártnál lényegesen színvonalasabb, nem olyan gyenge, mint azt odahaza sokan gondolják. Az itteni futballisták technikásak, gyorsak, az iramra sem lehet panasz. Amiben fejlődni kellene az izraelieknek, az a szervezettség. Taktikailag ugyanis éretlenek, és gyakran hebehurgyán játszanak az itteni csapatok. Nálunk, a Maccabinál jelenleg áll a bál, hiszen zsinórban ötször vereséget szenvedtünk, s mivel nagyon népszerű klubról van szó, aki él és mozog az együttes körül, az a szurkolók szemében bűnös. Halmai Gabiék, azaz a Hapoel Tel-Aviv remekül összerakott csapat, ők szervezettek is, nem véletlenül szerepelnek olyan jól az UEFA-kupában is.

- Nem félti a családját Izraelben?
- A biztonság kedvéért nem járunk sehová, hiszen azt valljuk, jobb félni, mint megijedni. Ellenben bármilyen furcsa, amióta megtanultunk együtt élni a félelemmel, mindannyiunk számára könnyebb a helyzet, igaz, a szeptember 11-i, New York-i terrortámadás után komoly biztonsági intézkedéseket vezettek be, mindannyian kaptunk gázmaszkot, amit a magam részéről azonnal be is dobtam a sarokba, hogy ne is lássam. Összességében tehát kár lenne tagadnom, noha optimista alkat vagyok, mostanában nem hordoz a tenyerén a sors.

- Azt magam is érzékelem, hiszen a hangja szomorúságról árulkodik.
- Ne csodálkozzon. Az elmúlt évben mindent elvesztettem, amit addig a labdarúgó karrieremben felépítettem. Kimaradtam a válogatottból, ezáltal egyre kevesebbet járhattunk Magyarországra, a családtagjainkhoz, ráadásként pedig rendesen el is felejtettek odahaza. Persze ez egy futballista életében így működik, csak éppen nehéz feldolgozni, legalábbis idő kell hozzá.

- Miben bízik a jövőt illetően?
- Mindenekelőtt magamban, hogy jól játszom majd a Maccabiban, sorra lövöm a gólokat, s ez esetben talán újra odaférhetek a válogatotthoz. Továbbá az is bíztató számomra, hogy Gellei Imre újra kijelentette, a keret nyitott, bárki bekerülhet, s számít a rutinos játékosokra is. Persze tudom, hogy a kapitány új csapatot akar építeni, új játékosokkal, de egyszerűen képtelen vagyok beletörődni abba, hogy többé nem húzhatom magamra a címeres mezt. Így aztán már napokkal minden válogatott mérkőzés előtt izgatottan várom a kerethirdetést, hátha jön a postás a meghívóval.

Bánki József

Ajánlat:

• A svédek ellen idegenben kezd a magyar válogatott
• Légió mindhalálig? - Görbe tükör a külföldön játszó magyar labdarúgókról

Könyvajánlat:

Magyarország futballtörténete

Fórum:

Nemzeti11 - legjobb összeállítások