Vágólapra másolva!

A fehérváriak több brazil labdarúgót is kipróbáltak túrájuk során, és Soratóval nem csináltak rossz vásárt, hiszen ha csatár nem is számít sztárnak hazájában, azért nem is teljesen ismeretlen. Noha Sao Paulóban született, első klubja a riói Vasco da Gama volt, amelynek színeiben már 19 esztendősen, 1988-ban bemutatkozhatott az élvonalban, és első évében rögtön négyszer talált be. Egészen 1992-ig maradt a Vascóban, és ez idő alatt nyert egy országos és egy állami bajnoki címet. Ezt követően a Palmeirasba szerződött, ahol nem akármilyen csapattársai voltak: együtt futballozhatott Antonio Carlosszal, Roberto Carlosszal, César Sampaióval, Mazinhóval, Amarallal, Flávio Conceicaóval, Zinhóval vagy Edmundóval, nem csoda tehát, hogy csak öt meccsen szerepelt a csapatban. Igaz, így is bajnok lett.

Ezt követően egy évet töltött a Cruzeiróban, majd évről évre csapatot váltott, megfordult a Juventudéban, a Banguban és a Botafogóban is. 1997-ben visszatért nevelőegyesületéhez, a Vascóhoz, ahol ezúttal Juninho Paulistával vagy éppen Luizaóval együtt szerepelhetett – természetesen itt is többnyire csak csere volt, de ezért megint nyert egy carioca bajnoki címet. Az 1999. év első felében a Minas Gerais államban található Comercialesben futbalozott, de az országos bajnokságban már a Gamában szerepelt, és öt gólt ért el. Játszott még az Atlético Mineiróban is, a Vidinek pedig a Madureirával kellett tárgyalnia leigazolásáról. A riói egyesület az idei állami bajnokságban eddig három meccset játszott, és Sorato három gólt ért el – ebből kettőt a Flamengónak rúgott.

Hátvéd-gólkirály Szlovákiából

Radoslav Král (Zalahús ZTE FC)
Robert Semeník (Győri ETO FC)
Marek Krejcí (Győri ETO FC)

Sérülések elől menekülő csehek