Vágólapra másolva!

Az álomból rémálom lett a Hungária körúton

1900. január 01. 00:00

Akárcsak az MTK szurkolói, Popovics Sándor is nehezen tudta megemészteni az Újpesttől elszenvedett vereséget, mint ahogy az első, majd a második hely elvesztését is. A Hollandiában élő tréner a szombat esti, Fotex-székházban megtartott évzáró vacsorán még részt vett, ám ott már elköszönt mindenkitől, vasárnap reggel pedig autóba ült és elindult hazafelé. Popovics Sándort Innsbruck környékén értük utol, ám a rutinos szakember vezetés közben is készségesen és őszíntén válaszolt kérdéseinkre.

- Mire véli azt, hogy ténykedése alatt öt mérkőzésből négyet elveszítettek, és csak egyet nyertek meg?
- Nem lehet ezt egy, vagy két okkal megmagyarázni. Amikor elvállaltam a felkérést abból indultam ki, hogy amennyiben a három hazai meccsünket megnyerjük, bajnokok vagyunk. Bevallom, elszámoltam magam, hiszen hiába vannak becsületes, odaadó és hűséges szurkolóink az MTK-nál, a ZTE-vel és az FTC-vel szemben nem beszélhetünk a hazai pálya előnyéről. Szakmailag a legnagyobb problémát az okozta számomra, hogy egy fizikailag és lelkileg is padlón lévő csapatot vettem át. Ráadásul Madar komoly operáción esett át, Ferenczi pedig egy sikeretelen szófiai kirándulás után képtelen volt korábbi formáját visszanyerni. A fiatalok, Czvitkovics, Buzsáky, Horváth Levente és Juhász Roland a szezonban kevesebbet játszottak, így a bajnokság vége felé 25 perc elteltével egyszerűen nem bírták tartani a ritmust.

- Morális gondokkal is szembesült?
- Igen. Nem akarok mindig a nyugati klubokkal példálózni, de arrafelé egy szezonban a teljes csapat szokott három piros lapot összeszedni, nálunk, az MTK-ban ez egyetlen futballistának, Komlósinak sikerült, mint ahogy rengeteg játékosnak kellett kihagynia meccseket sárga lapok miatt.

- Utólag nem bánta meg, hogy elvállalta az MTK irányítását?
- Nem. Márcsak azért sem, mert szerettem volna az 1994-es kudarcot helyrehozni, amikor is kiestünk a másodosztályba. Nagy álmom volt a bajnoki cím, jómagam már a 2. helyet is csalódásként éltem volna meg, gondolhatja most mit érzek. Sajnos az álomból rémálom lett.

- Mit szól ahhoz, hogy sokan bundáról suttognak, Várszegi Gábort pedig az MTK szurkolói kikezdték, mondván, az üzletileg jobban eladható FTC-t menedzselte inkább.
- Megjöhetne már végre az esze mindenkinek. Az olyan támogatókat, mint Várszegi Gábor, meg kell becsülni, én például abszolút tiszta embernek ismerem őt. Természetesen nekem is roppantul fáj a kudarc, az Újpest elleni meccs lefújása után legalább 10 percig az orvosi szobában igyekeztem feldolgozni az eseményeket, ám nem tudom elképzelni, hogy bundáztak volna a játékosok. Ez kizárt.

- A mostanit tekinti edzői pályafutása legnagyobb kudarcának?
- Ez nem is lehet kérdéses, ám rögtön ide sorolom a '94-es kiesésünket is. Ha hiszi, ha nem, edzőként mindössze kétszer "fáztam meg", s mindkétszer a szívemhez legközelebb álló csapatommal. Olyan ez, mint amikor az első szerelme csalja meg az embert.