Tököli: Soha rosszabb idényt

Báloznak már annyian mifelénk, miért éppen a futball maradna ki ebből. Noha táncra, mosolyra a sportág jelenlegi helyzetében nincs okunk, ugyanakkor depressziósan sem lehet ezt a szép játékot űzni. Így aztán vasárnap csupa móka-kacagás vette körül a Hivatásos Labdarúgók Szakszervezete által Siófokon rendezett, Futbál névre keresztelt gálát.

A mintegy hét órás program keretében adták át az elmúlt évad legjobbjainak is a különdíjakat, többek között a legjobb futballistáak választott Tököli Attilának, az NB I gólkirályának, aki sérülése miatt nem léphetett pályára a balatoni gálán. Így viszont megragadtunk az alkalmat és a játékoskijáróban faggattuk röviden az immáron ferencvárosi centert.

- Vallja be, számított arra, hogy önt válasszák az év labdarúgójának?
- Hazudnék, ha azt mondanám nem gondoltam erre, ám biztos sem voltam abban, hogy végül én kapom az elismerést.

- Kit tartott a legnagyobb riválisának?
- Egyértelműen Kenesei Krisztiánt, s ha jól tudom, kettőnk között is dőlt el a verseny.

- Miként viseli az ilyen gálákhoz hasonló felhajtásokat?
- Mitagadás, nem az én műfajom, de előbb-utóbb meg kell ezt is szokni. Ettől függetlenül jobban szeretem a csendet, a nyugalmat.

- Márpedig a Fradinál ebben nem biztos, hogy sok része lesz.

- Tudom. Már úgy is megtapasztalhattam ezt, hogy mindössze egy edzésen vettem részt, mert megsérült a térdem. A Fradi-tévé stábja például minden nap a sarkamban van.

- Azért ez mégis csak jobb, mint amikor a bekkek loholnak a nyomában...
- Valóban, de azt mondom, bárcsak üldöznének már a védők, mert ez azt jelenti, felépültem a sérülésemből.

- Akadt már ennél jobb idénye?
- Ha az elismeréseket és a 28 találatomat veszem alapul, akkor nem, viszont a Dunaferrel a mostaninál nagyobb sikerekben is volt részem. Remélem életem legjobb formája azonban még előttem van.

Bánki József