Társoldalunk:

Tornyi a bírót hibáztatja a vereségért

Sokan féltették a Dunaferrt ettől a szezontól, hiszen nyáron meggyengült a legutóbbi bajnokságban a negyedik helyen végzett együttes. Főként a gólkirály Tököli és az ugyancsak válogatot Rósa Henrik távozása érintette érzékenyen az újvárosiakat, de Sowunmi franciaországi szerződését is fájlalták a klubnál. Ehhez képest a Dunaferr remek játékkal 3-1-re verte a nyitányon az Újpestet, s bár Debrecenben 3-2-re kikapott - Tornyi Barnabás szerint vitatható körülmények között, a hosszabbításban esett góllal -, ettől függetlenül kifejezetten stabil csapat benyomását keltették az újvárosiak.

- Milyen érzés volt szülővárosában, Debrecenben leülni a kispadra? - kérdeztük Tornyi Barnabást, az újvárosiak nyáron szerződtetett edzőjét.
- Jó, mert nagyon szeretem Debrecent. Ott születtem, ott sportoltam, ráadásul ebben a városban imádják a futballt, mindig van közönség, s ez óriási élmény. Az viszont bosszantó, hogy a vendégcsapatok számára nem mindig biztosítják az egyenlő feltételeket, mint ahogy történt velünk is szombaton.

- A Loki 93. percben esett győztes találatáról beszél?
- Hát persze, hogy arról. Nem elég, hogy a két perc helyett több mint hármat hosszabbított a játékvezető, az ominózus esetnél a kapusunkat akadályozták az ötösön belül, ráadásul erősen vitatható, hogy egyáltalán a gólvonal mögé került-e a labda. Sajnos nem adott egyenlő feltételeket Megyebíró János játékvezető, pedig a sportban éppen azt szeretem, hogy fifti-fifti alapon biztosítják a sanszot a küzdő feleknek. Ez most elmaradt, ettől függetlenül csapatomnak is akadtak rossz periódusai. Hiába szereztünk gyönyörű támadás végén, gyönyőrű góllal vezetést, az első félidőben a Debrecen lefocizott bennünket a pályáról. A szünetben rendeztük az ügyet, bevallom a hangerővel sem volt gond a részemről, s talán ez is segített abban, hogy a második 45 percben mi voltunk a jobbak. S amikor már mindkét csapat belenyugodott a döntetlenben, jött az említett játékvezetői ráadás, ami hosszú órákkal a lefújást követően is több mint bosszantó emlék.

- Korábbi együtteseihez képest milyen a mostani Dunaferr?

- Ugyanolyan. Nekem soha nem adatott meg, hogy olyan nagy csapatnál dolgozzam, ahol mindent alám tesznek, s a kívánságaim nagy része teljesül. Az én feladatom mindenkor a csapatépítés volt. Ez nekem nem esik rosszul, ez tény. Most, a Dunaferrnél is elsőrendű feladatom, hogy csapatot építsek, hiszen kár lenne tagadnunk, a nyári szünetben gyengültünk, ráadásul a főszponzor sem olyan erős már, mint régebben, mégis van tartása a gárdának, mindenkivel minimum partiban tudunk lenni. Mivel fizikálisan nincs gondunk, a lényeg, hogy sikerüljön elkapnunk a ritmust, és a játékosok jó döntéseket hozzanak a pályán.

- A Győr ellen mire számít, pontosabban tudja-e már, mit tud csapata felállt védelem ellen?
- Ezzel még magam sem vagyok tisztában, ugyanakkor biztató, hogy legutóbbi hazai fellépésünkön, az Újpest ellen 90 percen át holtpont és holtidő nélkül futballozott a csapat. Egyet tudunk: a Győr ellen 6 pontos meccset játszunk, s ennek megfelelően is készülünk.

Bánki József

KAPCSOLÓDÓ CIKK