Társoldalunk:

Rekordot állított fel az Auxerre trénere

A hetedik fordulóban megrendezett FC Sochaux-AJ Auxerre bajnoki nem csak egy volt a francia pontvadászat találkozói közül, az összecsapás különleges jelentősséggel bírt: ez volt az Auxerre mesterének, Guy Roux-nak a 783. mérkőzése az élvonalban, amivel a veterán tréner új rekordot állított fel. A szakembernek több mint húsz esztendő alatt sikerült ezt az elképesztő mennyiséget letudnia, és úgy tűnik, egyelőre nem is szándékozik felállni a kispadról. Igaz, az eredmények azt mutatják, hogy erre nincs is szükség.

 

Aligha túlzás kijelenteni, hogy Guy Roux egyet jelent az AJ Auxerre-rel. Már játékosként kapcsolatba került a csapattal, hiszen 1952-ben, 14 esztendősen lett a klub futballistája. Noha fiatalkori álma az volt, hogy tanár lesz, pedagógusi hajlamait inkább az edzőpályán élte ki: amikor 22 évesen nem felelt meg a Limoges próbajátékán, visszatért Auxerre-be, és bejelentkezett egy edzői állásért.

Az egyesület akkoriban az amatőrök között szerepelt a negyedik vonalban, és Roux csak azért kapta meg a munkát, mert messze a legkevesebb fizetést kérte a jelentkezők közül. A klub nem volt valami rózsás helyzetben: a stadionnak csak jóindulattal nevezhető létesítménynek még zuhanyzója sem volt, a játékosoknak egy közeli kúthoz kellett járniuk, ha a mérkőzés után meg akartak mosakodni. Az első mérkőzésen az egyesület vezetői megpróbáltak beleszólni a kezdő tizenegy összeállításába, mire Roux kijelentette, hogy akkor nincsen szükség edzőre, és távozni akart. Az elnökség tagjai ettől kezdve sohasem szóltak bele a szakember munkájába.

Az azóta eltelt évek pedig már a francia labdarúgás történelmének részei. Az Auxerre a hetvenes évek elején felkerült a harmadik ligába, majd 1980-ban az élvonal tagja lett (azóta egyszer sem esett ki), 1996-ban pedig fennállása legnagyobb sikerét érte el azzal, hogy mind a bajnoki címet, mind a Francia Kupát elhódította. Eközben pedig az egyesület utánpótlás-nevelése (amelynek ugyancsak Roux állt az élén) sorra szállította a tehetségesnél tehetségesebb ifjakat, Basile Bolitól Eric Cantonán át egészen Lilian Laslandes-ig.

Roux végül 2000 nyarán úgy döntött, hogy itt az ideje a pihenésnek, és felállt a kispadról, mivel úgy érezte, hogy Daniel Rolland személyében, aki 1977 óta volt tagja az egyesült szakmai stábjának, és az elmúlt évtizedben a futballakadémia vezetőjeként dolgozott, megtalálta a megfelelő utánpótlást. Persze nem szabad arra gondolni, hogy Roux elhagyta volna a klubot, hiszen amolyan szakmai igazgatóként továbbra is jelen volt minden egyes edzésen, és intézte a klub apró-cseprő ügyeit. Ezzel nem is lett volna probléma, de a csapat a várakozásnál valamivel gyengébben szerepelt a bajnokságban, és a korábbi nyolcadik helyet követően mindössze a 13. helyre futott be. Márpedig Roux vezetése alatt az Auxerre két szezontól eltekintve mindig ott volt a francia bajnokság első tíz csapata között.

Roux tehát visszajött, látott és győzött: az előző idényben rögtön a dobogóra vezette a csapatot, a mostani szezonban pedig hét forduló után a második helyet foglalták el tanítványai a pontvadászatban. A veterán mester módszerei az elmúlt húsz esztendőben alig változtak: előszeretettel épít a saját nevelésű fiatalokra, kiterjedt megfigyelőhálózata révén pedig szinte fillérekért igazol olyan tehetséges labdarúgókat, akikből aztán sztárokat farag. Az idei átigazolási szezon erre remek példa: az olasz és angol klubok valósággal vetélkedtek az Auxerre legjobb játékosaiért.

A legkeresettebb kétségtelenül Philippe Mexes volt: őt mind a Manchester United, mind az Arsenal FC szeretné leigazolni. A játékos stabil tagja a gallok utánpótlás-válogatottjának, sőt, már a nagyválogatott keretében is szerepelt, ám ott még egyszer sem lépett pályára. Tavaly az AS Roma hívta, de az olaszoknak nemet mondott, és egyre inkább Anglia felé kacsingat. A minap az egyik angol napilapnak nyilatkozva elmondta, hogy nagyon szívesen futballozna az Arsenalban, és megtiszteltetésnek érzi, hogy az Ágyúsokat hírbe hozták vele. Úgy tűnik azonban, hogy Sir Alex Ferguson ezúttal kifoghat Arsene Wengeren, annyi legalábbis biztos, hogy lépéselőnyben van vele szemben, hiszen a skót mester már évek óta tartja a kapcsolatot Mexesszel.

A MU már 1998-ban meghívta a védőt az Old Traffordra, amikor is Sir Alex megmutatta neki a stadiont, sőt, egy mezt is ajándékozott a fiatal játékosnak, amelyen a hatos szám felett Mexes neve állt. Ferguson azóta minden karácsonykor küld üdvözlőlapot a focistának, sőt, nemrégiben a manchesteriek egykori legendás játékosa, Eric Cantona (aki egykoron szintén az Auxerre-ben kezdte karrierjét) is levelet írt Mexesnek, amelyben arról győzködte, hogy a Vörös Ördögöket válassza. A futballista azonban egyelőre maradt a klubnál, mint ahogyan Djibril Cissé, Olivier Kapo vagy Khalilou Fadiga is, és ez szinte kizárólag Roux személyének tudható be.

Ami pedig az új szerzeményeket illeti, Roux itt sem hazudtolta meg önmagát: a kölcsönből visszaérkezett Pierre Deblock, illetve a tartalékkapusnak szerződtetett Sébastien Hamel társaságában csupa olyan fiatal labdarúgó érkezett, akiről eddig nem sokat lehetett hallani. A svájci Stéphane Grichting ugyan már szerepelt hazája utánpótlás-válogatottjában, de túlzás lenne kijelenteni, hogy kapkodtak érte az élklubok, a harmadosztályú Saint-Priest-től megvett, 22 esztendős Romain Poyet-ről pedig valószínűleg csak Roux hallott. Nem sokan ismerhették a zimbabwei Benjamin Mwaruwarit sem, aki pár nappal a bajnokság kezdete után érkezett a klubhoz, de azóta már alaposan megismerhették őt a gall bajnokság védői, hiszen a legutóbbi két fordulóban két gólt ért el.

Az élvonalban legtöbb mérkőzésen szerepelt edzők:

1. Guy Roux 783 mérkőzés (1980-2002, Auxerre)
2. Kader Firoud 782 (1955-1982, Nimes, Toulouse, Montpellier)
3. Albert Batteux 656 (1950-1979, Reims, Saint-Etienne, Nice)
4. José Arribas 654 (1963-1982, Nantes, Marseille, Lille)
5. Luis Dugauguez 577 (1955-1974, Sedan)
6. Michel le Milinaire 570 (1976-1996, Laval, Rennes)
7. Aimé Jacquet 560 (1976-1991, Lyon, Bordeaux, Montpellier, Nancy)
8. Jean Snella 559 (1950-1980, Saint-Etienne, Nice, Metz)
9. André Gérard 534 (1949-1972, Bordeaux, Nancy, Toulon, Stade Francais, Rouen)
10. Robert Herbin 529 (1972-1983, Saint-Etienne, Lyon)