Döntetlendömping Spanyolországban

Gól nélkül (és botránnyal) ért véget a spanyol labdarúgó szuperrangadó, a Barcelona-Real Madrid találkozó. A játéknap másik két mérkőzésén szintén döntetlen született.

Botrányba fulladt a 145. Barcelona-Real Madrid spanyol bajnoki labdarúgó mérkőzés, s természetesen az ember formájú katalán vadállatok üveg- és disznófej-hajigálása az első számú közellenség, a két évvel ezelőtt Madridba, az ősi riválishoz dezertált Luis Figo irányába elfogadhatatlan és tűrhetetlen agresszió. Ám ahhoz, hogy megértsük a barcelonai szurkolók lelkiállapotát, nem elegendő ismerni a Fradi-Újpest, netán a Fradi-MTK, külföldi példákkal élve pedig a Rangers-Celtic, Liverpool-Machester United, Juve-Milan, a Roma-Lazio, netán a River Plate-Boca Juniors derbik természetrajzát. Ez a gyűlölet - mármint a katalánoké - mélyebb régiókból táplálkozik, átszövi a nemzetiségi ellentét, a sok évtizedes elnyomatás emléke. Ez a zsigerekből ered.

Figo megdobálása miatt negyed óráig szünetelt amúgy a játék. Barcelona egykori bálványa, aki futballtörténelem legsúlyosabb árulását hajtotta végre 2000 nyarán, amikor Florentino Pérez hívó szavára - s az évi hatmillió dolláros gázsi csábítására - ahhoz a csapathoz igazolt, amelyet addig megvetett és társaival egyetemben halálosan gyűlölt. Figo első látogatását a Nou Campban, két évvel ezelőtt ugyancsak üvegzápor színesítette, de annak intenzitása eltörpült a mostani mellett.

Azért van mód a külső körülmények részletezésére, mert - sajnos - a 145. (a kupa- és egyéb összecsapásokat tekintve a 191.) Barcelona-Real Madrid mérkőzés színvonala ezt megengedi. A Marca rezüméje - "feledhető derbi" - mindent elmond a kilencven, a kényszerszünettel együtt százöt perces meccsről. Az első félidő maga volt a tömény unalom, annak ellenére, hogy gyötörték egymást a csapatok, csak hát egyfelől Ronaldo, Zidane és Hierro, másfelől Luis Enrique hiánya rányomta bélyegét a színvonalra.

Apropó, Ronaldo. A hét közben a koraeaiaknak két gólt rúgó, s a világbajnokság óta legjobb formáját mutató brazil súlyosan megbetegedve érkezett haza a Távol-Keletről, s bár nevezték a derbire, órákkal a kezdő sípszó előtt 39 fokosra szökött a láza. Vicente del Bosque edző ilyen körülmények között nem kockáztathatta meg az 1996/1997-es szezont éppen a Barcelonánál töltő sztár játékát, s Ronie azonnal repülőgépre szállt édesanyja és egy barátja társaságában, s amikor Luis Medina Cantalejo játékvezető pontban este kilenckor a sípjába fújt, s a csapatok játszani kezdtek a Nou Camp 98 152 fizető nézője előtt, Ronaldo szürkéskék zakójában, nyaka körül vastag sállal éppen kilépett a madridi Barajas-repülőtér várótermébe, elhessegetve útjából az őt sakálként megrohanó újságírókat.

Az összeállítások (Bonano - Reiziger, F. de Boer, Puyol, Cocu - Mendieta, Xavi, Gabri, Motta - Riquelme - Kluivert, illetve Iker Casillas - Míchel Salgado, Helguera, Pavón, Roberto Carlos - Figo, Makelele, Cambiasso, Solari - Raúl, Guti) az égvilágon semmi meglepetést nem tartogattak, miként a két edző stratégiája sem. Hacsak az nem volt váratlan, hogy Saviola kimaradt, s helyette honfitársa, Riquelme hátravont középcsatárként próbálta dirigálni társait. A 11. percben éppen az ő szabadrúgását csúsztatta kapura a különben feltűnően ideges és krakéler hangulatú Kluivert, de Casillas bravúrral védett. Egy percre rá Motta pompás beadását Mendieta bevetődve spárgázta fölé, további egy perccel később Cambiasso hibázott elhibázhatatlannak tetsző helyzetben. A 23. percben ugyancsak a kopasz argentin rúghatott volna gólt, s ezzel érdemben le is zárult az első félidő krónikája.

Szünet után végre a régi Barcát láthatták szurkolói, a Cruyff-féle Dream Team szakasztott mását. A Madrid képtelen volt feltartóztatni a hazai rohamokat, s amikor Kluivert a hálóba talált, fékevesztett őrjöngés vette kezdetét. De a diadalmámor hamar csalódott morajba csapott át, mert a bíró - asszisztense téves beintését figyelembe véve - megsemmisítette a gólt. Kisvártatva Riquelme parádés passzával ismét Kluivert húzhatott volna kapura, de ismét nem létező lest jelzett a taccsbíró. Ezt követte Motte durva belépője Makelele ellen, melynek következtében a francia-kongói középpályást az öltözőbe kellett szállítani.

Egyre nyomasztóbbá vált a Barca fölénye, levegőben lógott a gól, amikor bedobást végezhetett el a Madrid, és megint Figo ment oda elvégezni azt, miként valamennyi szögletet is ő vállalta magára. (Megjegyzendő, hogy feltűnő kimértséggel dolgozott a portugál, minden egyes alkalommal tüntetőleg farkasszemet nézett a katalán fanatikusokkal, akik ettől teljesen elveszítették a fejüket.) Az is igaz, hogy már a meccs előtt hatalmas transzparenseket láthattunk a nézőtéren, "Hierro Karnicero, Figo muerete!" szövegű felirattal, ami magyarul annyit tesz: "Hierro, te egy hentes vagy, Figo, dögölj meg!" Hogy vajon a térdszalag-húzódása miatt a rangadót kihagyó madridi centerhalfot miért bántották, az rejtély.

Szóval, Figo odaballagott a partvonalhoz, és akkor a narancs- és műanyagflakon-záporba durvább tárgyak is vegyültek. Például egy üveg Jim Beam whisky, ami jófajta bourbon, de akkorát tud ütni, hogy az illető bele is halhat. Meg egy doboz Águila Dorada. Ha valaki nem tudná, ez egy spanyol sörfajta. Szintén finom, de ha teli dobozzal érkezik, akkor szintén halálos lehet. Végül - egy sült disznófej!!! Borzalom. A holt sertés mélabús tekintetű feje ott pihent a gyepen, valamennyi spanyol lap fotósa lekapta, s másnap az egész világ láthatta, micsoda otrombaságra vetemedtek a katalán drukkerek.

A bíró ebben a pillanatban lefújta a meccset, s bár negyedórával később folytatódott a derbi, a Barcelona lendülete megtört, a Madrid kihúzta a számára oly fontos döntetlent. Maradt a két csapat közötti két pontos különbség.

A meccs utáni nyilatkozatok egyrészt érthetőek, másrészt megdöbbentőek. Joan Gaspart, a Barcelona klubelnöke - miközben hipokrita módon, szemét ég felé forgatva "elítéli" a katalán ultrák bedobálását - nekiront egykori kedvencének. "Figo provokálta ki az egészet, nem neki kellett volna elvégezni a szögletrúgásokat és a taccsokat. De mivel így tett, kikényszerítette a nézők haragját. Ha valaki idejön a házamba, és szórakozik velem, akkor ne csodálkozzon, ha nem fogadom tárt karokkal!"

Mindenesetre érdekes álláspont. Amire nem késett Jorge Valdano, a madridi sportigazgató válasza. "Nagyon vigyázzon Gaspart, és válogassa meg a szavait, mert amit mond, az felháborító. Nem tudom, miért kellett volna Figónak berezelnie, és feladnia a szögletrúgásokat, csak azért, mert néhány vadember nem kedveli őt."

Gaspart még Medina Cantalejót is támadta a meccs félbeszakításáért. "Soha az életben nem láttam még ilyen indokolatlan bírói ítéletet. Lendületben voltunk, a Madrid a padlón, és erre jött a bíró, aki megmentette az ellenfelet. És akkor még a tévesen beintett két lesről még nem is szóltam." Jellemző egyébként a két barcelonai sportnapilap főcíme. A Mundo Deportivo szalagcíme: "Paran al Barca", azaz "Lefékezték a Barcát" arra utal, hogy a bíró a legrosszabb pillanatban fújta le a mérkőzést. A Sport még tovább megy:
"Figo envenenó el derby", azaz "Figo megmérgezte a derbit", sugallja, s tagadhatatlan, hogy tartalmaz részigazságot a megállapítás.

Akárhogy is, ezzel a Barcelona-Real Madrid bajnoki találkozók örökmérlege - a katalánok szempontjából - így alakult: 55 Barcelona-győzelem, 27 döntetlen és 63 Madrid-siker.

Idegenben kellett volna nyernie két menőnek, de egyikük sem tudott: A Deportivo bicskája a Sevillába, a Real Sociedadé a Rayo Vallecanóba tört bele.

Primera Division, 11. forduló:
Sevilla - Deportivo La Coruna 1-1 (1-0)
gól: Antonito (4.), illetve Makaay (48.)

Barcelona - Real Madrid 0-0

Rayo Vallecano - Real Sociedad 0-0

Ch. Gáll András