Kovács Zoltán hisz az Újpest bajnoki címében

Ősszel Újpesten szinte senki sem vonta kétségbe, hogy a harmadik helyen álló futballcsapatban Kovács Zoltán nyújtotta a legjobb teljesítményt. A lilák 11 gólig jutó centerét nem csupán a szakmai stáb, hanem a szurkolók is szeretik és elismerik, ami a Koko becenévre hallgató csatár számára is a fő motivációt jelenti.

- Mivel fél éve tért vissza a francia másodosztályból, adja magát a kérdés: elsősorban mi az, amiben a magyar futballistáknak leckét kell venniük a franciáktól?
- Erre könnyű a válasz: hozzáállásban. A franciák ugyan könnyed mentalitásúak, de nem a futballban. A munkában inkább a németekre hasonlítanak. Amit az edző mond, az szentírás. Emellett mindenki tudja, a hibáért bűnhődni kell, a jó produkciót viszont korrektül honorálják. Nekem szerencsém volt, sikerült gyorsan beilleszkednem, olyannyira, hogy szinte versenyeztek a csapaton belül, ki segítsen többet, vagy éppen ki hívjon meg vacsorázni. Mindez egy olyan országban, ahol az előzetes hírek alapján én is rátarti, soviniszta emberekre számítottam, de kellemesen csalódtam.

- Ezek után miért tért vissza a magyar futballba?
- Mert Chateauroux-ban nem tudták fizetni a pénzemet, ráadásul a feljutásról is lemondhattunk, így kedvezőbb feltételekkel távozhattam, mint ha egy évvel később, szerződésem lejártakor mentem volna el. Ráadásul a Megyeri útra térhettem vissza, ahol tárt karokkal vártak. Az Újpest nekem örök szerelem, itt engem nagyon szeretnek, s ezért a szurkolóknak és a vezetőknek egyaránt nagyon hálás vagyok, hiszen ez a legnagyobb motiváció számomra. Terveim között szerepel, hogy hosszabb távon szolgáljam a klubot, s ami jólesett, minderről már beszélgetést is kezdeményezett velem Gyulay Zsolt klubigazgató. Persze egyelőre játékosként szeretném segíteni a lilákat, elvégre még csak 29 éves vagyok, s talán mifelénk is elmúltak azok az idők, amikor 30 felett automatikusan leírják a futballistákat.

- Rátérve az őszi idényre, a bajnokság első felében mire véli az eredménytelen és olykor gyatra játékot?
- Sajnos ez törvényszerűen következett be, ugyanis közülünk többen későn kapcsolódtak be a felkészülésbe, és egyszerűen rossz erőben voltunk. Idővel aztán összerázódtunk, és a Fradi elleni 3-0-s győzelmünk után már lényegesen jobban futballoztunk. Horváth Ferivel elöl mi is beindultunk, és végül ketten 21 gólt szereztünk. Egyébként a sorozatos kudarcok után a fiúkkal, egy vacsorával egybekötött megbeszélésen megfogadtuk, ez így nem mehet tovább. Vezetőedzőnk, Szabó András, sőt, Gyulay Zsolt is többször elkísért bennünket ezekre az összetartásokra, s mindez szintén erősítette az egységet.

- Mi a mai Újpest legnagyobb erénye?
- Az, hogy morálisan és képességek terén is minőségi csapatunk van. Nálunk a játékosok zöme tudja, mit jelent az Újpest mezében pályára lépni. Magyarországon két csapat van, az Újpest és a Fradi, ahol állandó a győzelmi kényszer, de szerencsére ezt a Megyeri úton már mindenki megszokta, ezért is bízom a tavaszi sikerekben.

- A sikereken a bajnoki aranyérmet, netán a nemzetközi kupaszereplést jelentő helyezést is érti?
- Kizárólag a bajnoki cím jöhet szóba. Mondtam is a srácoknak az öltözőben, aki nem hisz abban, hogy bajnokok leszünk, az ne is öltözzön át. Márciusban a Fradival kezdünk, majd nyárig még kétszer találkozunk a zöldekkel, akárcsak az előttünk álló MTK-val, azaz minden előfordulhat, a nyolcpontos hátrányunkat bőven ledolgozhatjuk. Ezt azért is merem ilyen bátran kijelenteni, mert ezúttal mindenki közösen végezheti az alapozást, és nem két-három héttel a rajt előtt esnek be az új igazolások.

- Rutinos újpestiként a mostani együttest a korábbiakhoz képest hova sorolná?
- Közvetlenül az 1998-as bajnokcsapatunk mellé. Az remek társaság volt, jellemző, hogy a mai napig tartjuk a kapcsolatot egymással. Jómagam például kinn voltam a Hollandiában szereplő Fehér Csaba barátomnál Bredában, a szilvesztert is közösen ünnepeltük. Ugyanakkor azt sem felejthetem el, hogy '99-ben kongó kassza mellett, szinte pénz nélkül futballoztuk végig a bajnokságot, mégis bronzérmesek lettünk, nem véletlen, hogy sokan akkor azt a bajnoki címmel egyenértékű eredménynek értékelték, ami szintén a csapat egységét jelzi. Abban bízom, hogy tavasszal ez az összetartás még inkább erősödik, ami azt jelenti, jól szerepeltünk, amihez a magam részéről, a mostani 11 gólomhoz minimum ugyanennyit szeretnék hozzátenni. Na jó, tízzel is megelégszem, de csak akkor, ha megnyerjük a bajnokságot.

Bánki József