A félidőben mindenkinél jobb a Real Sociedad

Tavaly harmincnyolc fordulóban negyvenhét pontot kapart össze a Real Sociedad, idén eddig feleannyi meccsen negyvenhármat. Tizenkét győzelemmel és hét döntetlennel az európai élbajnokságok egyetlen veretlen gárdája. Vezeti is a Primera División tabelláját, a baszk gárda az őszi bajnok (január végén), természetesen. A Vicente Calderón-stadionban szombat este 2-1-re verte a kimondottan jól játszó Atlético Madridot. San Sebastianban tetőfokára hágott az izgalom, a helyi újság, az El Diario Vasco dicsérő ódákat zeng Raynald Denoueix-ről, a breton mágusról és csapatáról.

Legutóbb 1980 januárjában, huszonhárom éve tudott őszi bajnok lenni a Real Sociedad, s a jelenre nézve biztató párhuzam lehet, hogy a rákövetkező két szezonban, az 1980/81-esben és az 1981/1982-esben is bajnok lett a csapat. Nemcsak ősszel, hanem tavasszal is.

"Nagy győzelmet arattunk, jóllehet, az első félidőben rosszul játszottunk. A második negyvenöt perc már más volt, uraltuk a játékot, erővel jobban bírtuk. A szünet után egészen más csapat jött ki a gyepre. Tayfun gólja benne volt a levegőben" - nyilatkozta Denoueix.

"Pihenjünk meg most egy pillanatra, ízlelgessük egy kicsit az Atlético legyőzésének és az őszi bajnoki címnek az örömét, aztán készüljünk a jövő vasárnapi baszk rangadóra, a San Mamésben az Athletic Bilbao ellen. Huszonhárom éve voltunk legutóbb őszi bajnokok, ez nagyon nagy idő, főleg egy edzőnek a kispadon: egy merő szenvedés. Az őszi bajnoki cím azonban nem jelent semmit, csak egy tiszteletbeli titulus, valós érték nélkül."

"Nem hiszem, hogy a Real Sociedadot össze lehetne hasonlítani a Nantes-tal" - utalt a breton edző korábbi csapatára, amellyel nagy meglepetésre francia bajnokságot nyert. "Nem szeretem a párhuzamokat." Végül a tréner ígéretet tett arra, hogy hamarosan spanyolul válaszol már az újságírók kérdéseire: "Jól haladok a spanyollal, már mindent értek, csak sajnos még nem tudom tökéletesen kifejezni a gondolataimat ezen a nyelvem. Márpedig addig nem akarok szerencsétlenkedni."

A szombati meccsnek több hőse is volt, a legnagyobb talán Sander Westerveld. A huszonkilenc éves, nagy termetű holland kapus lassan az egykori San Sebastian-i legenda, Luis Arconada nyomába léphet. Correa tizenegyesét fantasztikusan hárította, 190 centis testmagasságával uralta a légteret.

Xabi Alonso, a huszonkét éves karmester lefocizta a pályáról az őt őrző (őrizni próbáló) brazil Emersont, a spanyol válogatott kapuját döngeti, Inaki Sáez szövetségi kapitány már nyugodtan felfigyelhetne rá. Nihat egy zseni, Darko Kovacevic - aki a Lazióban és a Juventusban sem csinált igazán karriert - úgy fejel, mint senki más Európában, már tizenegy gólnál tart, eggyel szorul csak Makaay mögé a Pichichiért folyó versenyben.

A hátsó ötös (Westerveld - López Rekarte, Kvarme, Aranzabal, Schurrer) mind a tizenkilenc őszi meccsen játszott, ez a stabilitás garanciája. Félelmetes a baszkok kondija: a második vendéggól előtt Aitor (azaz López Rekarte) úgy futotta le Sergit, a nem is olyan régen még válogatott balbekket, ahogy akarta.

Még hátra van tizenkilenc forduló a végelszámolásig. De ezt a Realt tisztelni kell, bármi is lesz a végkifejlet.

Primera División, 19. forduló:
Atlético Madrid - Real Sociedad 1-2 (0-0)
gól: Luis Garcia (48.), illetve Tayfun (46.), Kovacevic (63.)

Ch. Gáll András