Beckhamé a Premiership legszebb gólja

Idén lesz tíz esztendeje annak, hogy a Premiership legelső szezonja véget ért, és mindezt az angol élvonal vezetői méltóképpen szeretnék megünnepelni. A liga a pontvadászat hivatalos honlapjával közösen számtalan díj kiosztását tervezi, amelyek közül párnak a nyertesét már ki is hirdették. Így megválasztották az évtized védését, az évtized gólját, az évtized meccsét, valamint a Premiership első tíz évének legjobb angol, és legjobb idegenlégiósokból álló csapatát is.

Játék

Mutasd meg, mit tudsz! Legyen a tiéd a legjobb csapat!

A Premiership első tíz idénye közül hetet a Manchester United nyert meg, nem csoda, hogy a győztesek között a manchesteri klub dominál: a Vörös Ördögök játékosa nyerte meg a legszebb gólért és a legnagyobb védésért folytatott küzdelmet is, a két álomcsapatban pedig összesen 12 olyan focista kapott helyet, aki a MU színeiben kergette a labdát Angliában.

Ami a legszebb gólt illeti, ezt valószínűleg előre oda lehetett ítélni David Beckhamnek, aki 1996. augusztus 17-én a félpályáról vette be a Wimbledon akkori portásának, Neil Sullivannek a kapuját. A középpályás akkoriban még csak egy volt a Vörös Ördögök tehetséges fiatal játékosai közül, ám ez a találat meghozta számára a szupersztárságot. Szó se róla, a gól valóban egészen elképesztő volt: az utolsó percekben, 2-0-s manchesteri vezetésnél Beckham a kezdőkörben (de még a saját térfelén) felnézett, és mivel látta, hogy a portás kinn áll, kapura ívelt, és a labda gyönyörű ívben, csak a gólvonal mögött lepattanva esett be a hálóba. Alex Ferguson saját bevallása szerint soha nem látott ehhez fogható gólt, és Beckham ezzel a találattal került fel először az angol újságok címlapjára - és azóta szinte le sem került onnan.

A legnagyobb védés is egy egykori manchesteri játékosé lett: az ítészek a díjat a dán óriásnak, Peter Schmeichelnek adták oda, mégpedig azért a bravúrért, amit 1997. december 21-én a Newcastle United elleni rangadón mutatott be John Barnes fejesénél. A szurkolók többsége már gólt kiáltott, hiszen az egykoron a Liverpoolban is megfordult középpályás földre lefejelt labdája védhetetlennek tűnt, ám Schmeichel valami egészen elképesztő reflexszel kipiszkálta a bőrt a sarokból. A Manchester ennek a védésnek is köszönhetően 1-0-ra megnyerte a találkozót.

A Szarkák a legjobb meccsnek is részesei voltak, ám ezúttal is a vesztes oldalon álltak: a voksolók szerint ugyanis a Premiership első tíz évének legjobb találkozója az 1996. április 3-án lejátszott Liverpool - Newcastle összecsapás volt, amelyet a Vörösök 4-3-ra nyertek meg. A mérkőzés igazi rangadó volt, hiszen a Newcastle a második, a Liverpool pedig a harmadik helyen állt a tabellán, és mindkét együttes rendkívül támadó felfogásban futballozott, aminek köszönhetően egy emlékezetes mérkőzést játszottak. Már a második percben megszületett az első gól Robbie Fowler révén, vagyis a hazaiak szereztek vezetést, ám a Newcastle még a szünet előtt fordított Les Ferdinand és David Ginola találataival. Fowler a második félidő tizedik percében egyenlített, ám Faustino Asprilla gólja ismét a Szarkáknak jelentett előnyt, ám az utolsó percekben jött a drámai fordulat: Stan Collymore előbb egalizált, majd a hosszabbítás második percében a győztes találatot is megszerezte. A korabeli közvélemény Keegan nyakába varrta a vereséget, mondván, 3-2-es vezetésnél a Szarkáknak rá kellett ülniük az eredményre. Keegan erre fel kijelentette: "Az én csapatom mindig támadó felfogásban fog focizni, más megoldást nem ismerek". Ezután a FIFA akkori főtitkára, Sepp Blatter köszönő levelet írt Keegannek. A Newcastle pedig nem nyerte meg a bajnoki címet...

A Premiership történetének angol álomcsapata a következőképpen fest: Seaman - G. Neville, Adams, Bruce, Stuart Pearce - Beckham, Ince, Scholes, Giggs - Owen, Shearer. Mint látható, a gárdában hat egykori vagy jelenlegi MU-játékos szerepel, akik közül Gary Neville, Beckham, Scholes és Giggs most is a Vörös Ördögök aktív játékosa. Az is figyelemre méltó, hogy a 11 focista között csak két olyan van, aki egynél több klubban szerepel: Stuart Pearce a Nottingham, a Newcastle és West Ham játékosa is volt, míg Paul Ince a MU, a Liverpool, és a West Ham színeiben szerepelt pályafutása során a Premiershipben. Seaman, Giggs és Shearer egyébként mind a tíz idényben az élvonalban játszott, és jelenleg is a Premiershipben szerepel.

A külföldi csapat a következőképpen néz ki: Schmeichel - Petrescu (Sheff. Wed, Chelsea, Southampton, Bradford), Stam, Desailly, Irwin - Ljungberg, Vieira, Roy Keane (Forest, MU), Pires - Henry, Cantona. A prímet egyértelműen a franciák viszik, akik közül öten is bekerültek az álomtizenegybe, és két brit is akadt: az ír Irwin és Roy Keane. Itt öt egykori vagy jelenlegi Manchester-játékos található, ezen kívül négy arsenalos: ez utóbbi négy focista jelenleg is az Ágyúsoknál szerepel. A "MU-Arsenal vegyesbe" csak a román Dan Petrescu (Sheffield Wednesday, Chelsea, Bradford, Southampton) és Marcel Desailly (Chelsea) tudta beverekedni magát. Érdekesség, hogy David Ginola, Dennis Bergkamp vagy Gianfranco Zola, akiket egy-egy évben a liga legjobbjának választották meg, nem került be a csapatba.