Társoldalunk:

Régi idők focija Manchesterben

Ha a Manchester-Real párviadal első, madridi mérkőzésére azt mondták, hogy futballgálát hozott, akkor a manchesteri visszavágóra meglehetősen nehéz lenne jelzőket találni. Az álomfoci végén a Real örülhetett, hiszen bejutott a legjobb négy közé, de nagy kérdés, ha a két csapat felcserélte volna kapusait, akkor ugyanígy történt volna-e. A másik ágon két közel azonos játéktudású együttes csapott össze a Milan és az Ajax képében, és a valamivel szerencsésebb jutott tovább, aminek köszönhetően a legjobb négy között három olasz csapat lesz majd.

A manchesteri mérkőzésen a két edző már a kezdő csapatok összeállításánál meglepetést okozott: Vicente del Bosque az egyértelműen védekező szerepkörű Flávio Conceicao helyett a valamivel támadóbb felfogású Steve McManamant küldte pályára (valószínűleg abban bízva, hogy az angol játékos hazája földjén kettőzött erőbedobással játszik majd), de az igazi szenzáció a másik oldalon volt: David Beckham ugyanis csak a kispadon kapott helyet.

Ráadásul konkrét indoklás szerint: egyes források sérülésre, mások megfázásra hivatkoztak, tovább erősítve a játékos távozásáról szóló pletykákat. A mérkőzés mindenesetre Beckham nélkül is remekül kezdődött, és a várakozásokkal ellentétben nem a Manchester, hanem a Real irányított: a madridiak az első húsz percben valóságos iskolafutballt mutattak be, elképesztő labdabiztonsággal játszottak, néha perceken keresztül tartogatták a labdát, és a megfelelő pillanatban lecsaptak. Ronaldo gólja egy pazar akció után született, de némiképp Barthez helyezkedése is megkérdőjelezhető volt a találatnál.

A félidő második felére feljött a Manchester (érthető, innentől kezdve a hosszabbítás kiharcolásához is három gólra volt szükségük), és amint nagyobb vehemenciával támadták a spanyol focistákat, sikerült hibára kényszeríteniük őket, és az első nagyobb rontást könyörtelenül megbüntették.

Van Nistelrooy gólja visszahozta a MU reményeit, de a Manchester a második félidő elején beleesett abba a hibába, hogy fejetlenül kezdett el futballozni, és a királyi gárda egy képeskönyvbe illő találattal végképp szétfoszlatta a hazai reményeket. Legalábbis papíron: bármelyik másik csapat beletörődött volna a kiesésbe, de nem a Manchester, amely tovább rohamozott, és némi madridi segítséggel megint kiegyenlítette az állást.

A továbbjutáshoz 2-2-es állásnál még mindig három gól kellett volna az angoloknak, akiknek az öngólt követően két ziccerük is volt, ám Iker Casillas mindkét esetben nagyot védett. A másik oldalon viszont Ronaldo helyzet nélkül is be tudott találni: Barthez megint nem állt a helyzet magaslatán, hanem inkább az ötösön nézte, amint Roni lökete a feje fölött bevágódik a kapuba. Alex Fergusonnak még mindig volt egy aduja a talonban: David Beckham, aki csak ekkor állt be a pályára, és egy pazar szabadrúgással megmutatta, hogy mire képes.

Becks új lendületet adott a hazaiaknak, de hiába akadt rengeteg lehetőségük, Casillas ihletett formában védett, és a Real megint kezdte az első perceket idézni: néha rossz volt nézni, ahogy az angolok nyomozták a labdát. A szurkolók mindenesetre jól szórakoztak, és a lecserélt Ronaldót vastaps köszöntötte az angol fanatikusok részéről - igaz, Steve McManamant viszont kifütyülték, hiába, ő korábban a Liverpoolban futballozott. Ha a továbbjutást nem is, de a győzelmet megszerezte az angol gárda, egy olyan találkozón, amely az ötvenes évek labdarúgását idézte: mindkét együttes hagyta a másikat játszani, a szabálytalanságok száma minimális volt, és a helyzetek szinte percenként követték egymást. A Juventus azonban valószínűleg nem fogja így hagyni focizni a Realt az elődöntőben.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK