Jövőre a BL-szereplés lehet a Valencia mentsvára

A Valencia balszerencsés kiesése a Bajnokok Ligájából (mert az Inter elleni visszavágón inkább a spanyolok érdemeltek volna továbbjutást) meglehetősen rosszul jött a gárdának, hiszen jó BL-szereplés nem kis pénzt hozott volna a konyhára. Ugyanakkor a csapatnak így már csak a bajnokságra kell koncentrálnia, és ez jól is jöhet a negyedik helyért folytatott küzdelemben a Celta ellen: amennyiben ugyanis a klub nem kvalifikálja magát a BL-re, akkor nagy anyagi gondjai lehetnek a nyáron.

A bajnokcsapat mostani szereplésére egészen február végéig semmi panasz nem lehetett: a Valencia a 23. fordulót követően a bajnokságban a harmadik helyet foglalta el, mindössze két ponttal lemaradva a listavezető Real Sociedad mögött, és a Bajnokok Ligájában is versenyben volt. Azóta azonban nem nagyon jönnek az eredmények: a BL-ben ugyan az Arsenal bravúros legyőzésével bejutott a legjobb nyolc közé a gárda, ám az elődöntőbe már nem tudta beverekedni magát (még ha ez nem is annyira a csapat teljesítményén múlott), a Primerában pedig még jobban visszaesett az együttes: hét mérkőzésből mindössze egyet tudott megnyerni, és ennek köszönhetően egészen az ötödik pozícióba esett vissza. Márpedig az idény előtt a legminimálisabb célkitűzés is az első négybe kerülés, vagyis a Bajnokok Ligájába való ismételt kvalifikáció volt, és ha ez nem sikerül, akkor a klub nagy bajba kerülhet, az egyesület anyagi helyzete ugyanis nem a legideálisabb.

Egyes sajtóértesülések szerint a klub adósságai közel kétszázmillió euróra rúgnak, és még ha ez kissé túlzásnak tűnik is, a jelek szerint ennek körülbelül a fele igaz lehet, márpedig az is meglehetősen tetemes összeg. A Valencia vezetősége természetesen igyekszik megoldást találni a dologra, jelenleg éppen azt tanulmányozzák, hogy miként lehetne a klub edzőpályáját eladni (lásd a Real Madrdi példáját), vagy akár a Mestalla-stadion nevét értékesíteni valamelyik multinacionális cégnél (mint ahogyan azt több német egyesület is tette nemrégen). Ha pedig minden kötél szakad, akkor néhány sztárjátékostól is meg kell válni, ez utóbbit azonban csak végső megoldásként szeretnék alkalmazni, bár egyre inkább úgy tűnik, hogy ez elkerülhetetlen lesz (a legvalószínűbbnek Kily González eladása tűnik).

Sok minden függ azonban attól, hogy ki lesz a klub elnöke a következő szezonban, a nyáron ugyanis elnökválasztást tartanak a Valenciánál. A jelenlegi presidente, Jaime Ortí mellett csak egyetlen komoly jelölt van, ő pedig nem más, mint Francisco Roig, korábban már irányította az egyesületet, és jelenleg is az egyik fő tulajdonosnak számít, a Valencia részvényeinek közel húsz százalékát tudhatja magáénak. A spanyol újságírók szerint nagy esélye van annak, hogy Roig visszakerül a Valencia elnöki székébe, és kétségtelen, hogy az üzletember rendkívül erős kampányt folytatott. Egyrészt nem győzte hangsúlyozni, hogy a jelenlegi vezetés alatt milyen nagy adósságot szedett össze a klub (szerinte még a focistáknak is tartoznak közel 24 millió euróval, amit a játékosok persze bőszen cáfoltak), másrészt igyekezett minél több egykori Valencia-játékost megnyernie maga mellé (támogatja őt például Lubo Penev, Giner, Carrete és Mario Kempes is). És persze szinte mindent megígért: a szezonbérletek árának csökkentését, na meg persze sztárok igazolását.

Ez utóbbi egykoron nem jött be neki, hiszen az elnöklése idején került a klubhoz Romário és Ariel Ortega is, akik nem nagyon váltak be a Valenciánál, de Roigot ez nem zavarja. A hírek kiszemeltjei között van Juan Sebastian Verón, Robert Pires (a franciát Roig sportigazgató-jelöltje, Javier Subirats annak idején már a Marseille-ből szerette volna a Valenciához csábítani), és Claudio López megszerzését is beígérte a drukkereknek. Utóbbi név azonban Ortíék listáján is szerepel, nem véletlenül: a Lazio 24 millió euróval tartozik a spanyoloknak, és könnyen előfordulhat, hogy ennek egy részét az argentin támadóval törlesztik majd, aki egykoron az egyik legnagyobb közönségkedvenc volt a Valenciánál. A "Tetűt" tehát mindkét elnökjelölt szeretné visszacsábítani a Mestallába, és kétségtelen tény, hogy a csapatnak leginkább egy gólerős támadóra van szüksége.

A klub legnagyobb problémája ugyanis az, hogy nincsen egy igazi gólvágója, aki szezononként legalább 15 gólt szerezne. A legutóbbi szezonban a középpályás Baraja volt a házi gólkirály hét találattal, jelenleg pedig John Carew a legeredményesebb nyolccal, őt pedig Mista követi héttel - ketten együtt tehát kevesebb gólt értek el, mint a góllövőlista első négy helyezettje. A vészes gólszegénység főleg a legutóbbi hét mérkőzésen ütött vissza, hiszen a Valencia csupán háromszor talált be ezeken a meccseken, és hiába kapott csak hét gólt, a kevés rúgott találat miatt csupán öt pontot szerzett.

A kevés rúgott gól némileg a Rafa Benítez mester által alkalmazott játékrendszerből is következik, hiszen a trénernél legtöbbször Pablo Aimar volt az egyik csatár, ráadásul Carewet többször is pihentette a BL-re való tekintettel - a Bajnokok Ligájában viszont Aimar inkább irányító középpályás volt két valódi csatár mögött, és az Inter ellen ennek meg is volt az eredménye, a spanyolok tőlük meglehetősen szokatlanul rendkívül látványos támadójátékot mutattak. Balszerencséjükre a kapuban Francesco Toldo állt, de a csapat így is két gólt ért el, ami a bajnokságban a legutóbbi hét találkozón egyszer sem jött össze. Ha az együttes a Primerában is meg tudja ismételni ezt az offenzív futballt, akkor visszaszerezheti a negyedik pozíciót a Celtától.