Vágólapra másolva!
A Serie A tabelláját figyelmesen böngészve érdemes megállni az Udinesénél, a fekete-fehérek statisztikája ugyanis igencsak érdekes. A gárda 32. forduló után a hetedik helyen állt, és jó esélye van arra, hogy kvalifikálja magát az UEFA-kupára, annak ellenére, hogy 32 mérkőzésen csupán 34 gólt szerzett, és gólkülönbsége pontosan nulla. Mindez persze nem véletlen: Roberto Muzziék a szezon során eddig 14 mérkőzést nyertek, de minden alkalommal csak egy góllal szereztek többet, mint ellenfelük.

Az Udinese gólkülönbsége azért is egészen elképesztő, mert például a vele azonos pontszámmal álló AC Parma 16-tal több gólt szerzett, mint a friuliak, ugyanannyi gólt kapott, mégsem tudott több pontot szerezni. Vagy említhetnénk az udineiek mögött álló AS Romát, amely pontosan hússzal több alkalommal vette be az ellenfelek hálóját, ám így is kétegységnyivel le van maradva Roberto Sensiniék mögött. Luciano Spalletti együttese tehát tökélyre vitte minimalista taktikáját, és sikerült a lehető legkisebb erőfeszítéssel a legjobb eredményt elérnie.

Pedig a szezon elején egyáltalán nem úgy tűnt, hogy a csapat ilyen jól szerepel majd: a védelem már akkoriban is felhívta magára a figyelmet remeklésével, a csatársor azonban katasztrofálisan teljesített: az első nyolc találkozón egyetlen támadó sem volt képes betalálni, és a veterán hátvéd, Sensini tartotta a lelket az együttesben a maga két góljával. Meglehetősen nagy divat volt akkoriban a gárda nyáron igazolt német támadóját, Carsten Janckert szidni, mondván, a kopasz futballista már az előző szezonban, a Bayern München játékosaként sem volt eredményes, csak arról feledkezett el mindenki, hogy a többi csatár (Roberto Muzzi, Vincenzo Iaquinta, Martin Jörgensen) sem talált be.

A jég végül a kilencedik fordulóban tört meg, akkor, amikor valószínűleg senki sem számított rá: az Internazionale elleni idegenbeli találkozón Muzzi és Jörgensen is gólt szerzett, a csapat pedig némileg váratlanul 2-1-es győzelmet aratott a listavezető milánóiakkal szemben. Ez aztán egy nagy sorozat kezdetét jelentette az udineiek számára, akik a következő hét fordulóban nem találtak legyőzőre, és a kiesési zóna elejéről a középmezőny első felébe küzdötték fel magukat.

Már akkor is feltűnő volt, hogy a csapat nem viszi túlzásba a góllövést, de a védelem remeklése miatt kevés rúgott találattal is képes mérkőzéseket nyerni: a győzelmek ugyanis rendre 1-0-s és 2-1-es eredményekkel születtek meg. Ez a tendencia később sem változott, és az Udinese eddig az idény során mindössze egy alkalommal ért el kettőnél több találatot: a Como elleni hazai összecsapáson 3-2-re diadalmaskodott a gárda, vagyis akkor is csak egygólos különbséggel tudta begyűjteni a három pontot, mint ahogyan mindegyik győzelme esetén. A drukkerek persze nem nagyon bánkódtak emiatt, hiszen egy ilyen győzelemért is ugyanúgy három pont jár, mint mondjuk egy gólzáporos diadalért, legfeljebb az idegrendszerük érezte meg, hogy egyetlen találkozón sem dőlhettek hátra nyugodtan a biztos három pont tudatában.

A legérdekesebb a dologban az, hogy a kevés rúgott gól ellenére Spalletti mester papíron rendkívül támadó felfogásban küldi pályára együttesét, hiszen általában a háromcsatáros hadrendet részesíti előnyben - persze a rendszert akár egyékes taktikának is felfoghatjuk, attól függően, hogy a két szélsőt támadó középpályásnak, vagy csatárnak tekintjük. Előbbi mellett szól, hogy a jobb oldalon szereplő cseh Marek Jankulovskit inkább középpályásként szokták emlegetni, a bal szélen felbukkanó Jörgensen viszont inkább csatárként van elkönyvelve szakmai berkekben. Azonban akár így, akár úgy vesszük, annyi bizonyos, hogy a két szélső labdarúgónak a támadások segítése mellett bizony keményen védekeznie is kell, amit sikeresen végre is hajtanak, amint a kapott gólok száma mutatja.

Annyi már bizonyos, hogy az Udinese jelentősen javít a legutóbbi szezonban elért eredményén, és ha sikerülne még feljebb lépnie, akkor a legendás, 1998-as bronzérem óta a legjobb helyezését érné el a Serie A-ban. Nem csoda, hogy a vezetőség úgy döntött: meghosszabbítja a szakvezető szerződését, igaz, az elnökség nem vitte túlzásba a dolgot, mert csak egy évet húzott rá a meglévő kontraktusra. Hasonlóan jártak el a veterán védővel, Sensinivel is, ami az ő esetében már érthetőbb, hiszen az argentin futballista az idén már 37 esztendős lesz, még ha ez a teljesítményén nem is látszik meg. Nagy kérdés viszont, hogy sikerült-e a következő idényre együtt tartani a gárdát, hiszen az idény nagy felfedezettjei közül többen is az Udinesében játszanak, és nagy az érdeklődés irántuk. A cseh válogatottal is remeklő Jankulovskit például az Internazionale és az FC Barcelona is figyeli, míg a chilei válogatott David Pizarrót a Juventus FC, valamint több spanyol együttes is szívesen leigazolná.