Társoldalunk:

Élet a topligákon kívül

2003.06.04. 13:41

A francia bajnokságban olyan dolog történt, amire tíz éve nem volt példa: az aktuális bajnokcsapat meg tudta védeni címét. Az Olympique Lyon újbóli elsősége különösen azért számít nagy bravúrnak, mert a gall pontvadászat az egyik legkiegyensúlyozottabbnak számít, ráadásul a lyoniak korábban sohasem tudtak az élen végezni - most pedig egymás után két aranyat is nyertek. Ráadásul mögöttük olyan együttesek végeztek, mint a Monaco, a Marseille és a Bordeaux, vagyis elmondható, hogy a sztárcsapatok kezdik visszaszerezni korábbi pozíciójukat.

Tavalyi aranyérmét követően a Lyon ebben a szezonban elsősorban a nemzetközi porondon szeretett volna bizonyítani, és amikor a gárda már az első csoportkörben kiesett a Bajnokok Ligájából, akkor egy darabig úgy tűnt, hogy az idény kudarcként kerül majd be az egyesület históriáskönyvébe, elvégre akkoriban nem sok jel mutatott arra, hogy a csapat megvédheti bajnoki címét.

Az előző szezonhoz hasonlóan azonban a lyoniak remek hajrát produkáltak, az utolsó fordulót kivéve (amikor már az övék volt a bajnoki cím) tíz mérkőzésen keresztül veretlenek maradtak, és mivel a legnagyobb vetélytársak sorra elbuktak, így az utolsó fordulókra az élen találták magukat, és ekkor már nem engedték ki a vezetést a kezükből. A lyoni diadal azért figyelemre méltó, mert tulajdonképpen a tavalyi csapattal érte el a sikert a klub: a nyáron csak egy új focistát vásároltak a középpályás Mahamadou Diarra személyében, illetve a kölcsönadott Vikash Dhorasoo tért vissza a Bordeaux-ból.

Utóbbi futballista az előző szezonban Jacques Santini keze alatt nem került be a csapatba, az új szakvezető, Paul le Guen azonban alapemberként számított a játékosra, aki meg is hálálta a bizalmat, mindössze egy mérkőzést hagyott ki az idény során, és a gárda egyik legjobbja volt. Összességében elmondható, hogy a Lyon elsősorban a középpályán nyerte meg a bajnokságot, hiszen Dhorasoo mellett a brazil Juninho Pernambucano is egészen kiváló teljesítményt nyújtott, rengegetg gólt szerzett, Eric Carriere szokásához híven a gólpasszok terén emelkedett ki. Persze az is döntő szempont volt, hogy az utolsó fordulókra a hátsó alakzat is összekapta magát.

A második Monacónál az előző két szezon katasztrofális szereplése után a mostani második hely kisebbfajta csodának számít, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy az egyesület anyagi helyzete sem valami rózsás. A téli szünetben még annak a lehetősége is felmerült, hogy a csapatnak meg kell válnia pár sztárjától annak érdekében, hogy némi pénzhez jusson a klub, de ezt végül sikerült megúszni. A tavaly még rendkívül sokat kritizált Didier Deschamps egy év alatt alaposan beletanult az edzői szakmába, és döntései egytől egyig bejöttek. A nyári erősítések közül elsősorban a két védő, Squillaci és Evra emelkedik ki, akik egyaránt húzóemberei voltak a gárdának, de a Monaco kapcsán inkább a kiváló támadórészleget szokás emlegetni.

A két évvel ezelőtt rekordösszegért megvásárolt Shabani Nonda végre hozta azt, amit vártak tőle, 26 találatával gólkirályi címet szerzett, de ehhez persze az is kellett, hogy a középpályáról Giuly és Rothen ellássa jobbnál jobb labdákkal. Különösen utóbbi futballista teljesítménye érdemel említést, a szőkített hajú játékmester a szezon során összesen 15 gólpasszt adott, és ezen kívül háromszor maga is betalált. A Bajnokok Ligájában való szereplés megmentheti az egyesületet, de még így is erősen kérdéses, hogy mi lesz a Monaco sorsa, hiszen a klub elnöke, Jean-Louis Campora a nyáron várhatóan lemond posztjáról, és ha nem sikerült megfelelő befektetőt találnia, akkor a nagyhercegség csapata akár bajba is kerülhet.

A Monaco mellett az Olympique Marseille volt a szezon másik nagy visszatérője Franciaországban, a gárda három évnyi szenvedés után tudott ismét felkapaszkodni a dobogóra, és ez elsősorban a csapat mesterének, Alain Perrinnek köszönhető. A Troyes-tól érkezett szakembernek sikerült kezelhető méretűre csökkentenie a klub hatalmas méretűre duzzadt játékoskeretét, kilenccel kevesebb játékost vetett be, mint amennyien az előző idényben pályára léptek, és egy stabil magot alakított ki, amelyből elsősorban a védelem nyújtott kiemelkedő teljesítményt.

A csatársorban már akadtak problémák, a bajnokság közben érkezett fiatal orosz Szicsov sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de mindent elmond a gárdáról, hogy csupán 41 gólt szerezve is fel tudott férkőzni a dobogó harmadik fokára, sőt, sokáig az elsőségért is versenyben volt. A reménybeli BL-szereplés hatására máris nagy terveket szőnek a klubnál, szeretnék, ha az egyesület ismét nemzetközi szinten is sikeres lenne, és ennek érdekében a nyáron ismét igazi sztárok érkezhetnek a csapathoz – azt viszont egyelőre nem tudni, hogy a tréner miként birkózik meg majd az új szituációval, hiszen ilyen helyzettel eddigi pályafutása során még nem találkozott.

Ha a francia élvonal legkiegyensúlyozottabb együttesét kellene kiválasztani, akkor a Girondins Bordeaux lenne a megoldás, a gárda ugyanis valósággal bebetonozta magát a negyedik helyre: az elmúlt négy szezonból háromszor itt fejezte be a bajnokságot. A jelenlegi idényben ráadásul úgy sikerült elérni ezt a pozíciót, hogy a tréner, Elie Baup valósággal a bajnokság közben építette át a gárdát: a télen három olyan labdarúgó is távozott, aki a pontvadászat elején még alapembernek számított. Cristophe Dugarry, Jerome Bonnissel és David Sommeil eladása azonban nem rázta meg alapjaiban az együttest, sőt, igazából ezt követően nyomult előre a tabellán, köszönhetően annak, hogy a szakvezető több fiatal labdarúgót is beépített a csapatba. A Bordeaux meglehetősen támadó felfogásban futballozott, a két csatár mellett két rendkívül offenzív szélső is rendre a pályán volt, aminek köszönhetően talán a Girondins mutatta a leglátványosabb futballt, azonban ez nem egyezett meg a legeredményesebbel is. Az azonban mindenképpen bíztató lehet a klub számára, hogy rengeteg ifjú tehetség áll bevetésre készen.

Az elmúlt években az úgynevezett kiscsapatok többször is borsot törtek a hagyományosan sikeres klubok orra alá Franciaországban, és ebben az idényben a Sochaux volt az, amely a legelőkelőbb helyezést szerezte meg ezen egyesületek közül. A Peaugeot-gyár által szponzorált gárda új edzővel, de alapjában véve ugyanazzal a csapattal vágott neki a szezonnak, és a tavalyi, bravúrosként elkönyvelt nyolcadik hely után sikerült még előrébb lépnie, egészen az ötödik pozícióig, ami egyben UEFA-kupás indulást jelent a csapat számára. Mindez azonban nagy valószínűséggel azt jelenti, hogy ami tavaly nyáron sikerült (jelesül a kulcsemberek megtartása), az most valószínűleg nem jön össze: a csapatkapitány és a válogatottban is bemutatkozott Benoit Pedretti szinte biztosan elhagyja a klubot, és nagy az esély arra, hogy Frau, Isabey vagy Pagis is követi. A trénerrel, Guy Lacombe-bal viszont szerződést hosszabbított az egyesület, pedig őt is csábították, vagyis a szakmai munka magas színvonala biztosítva van.

A középmezőnyben végzett együttesek közül a Nice-nél valószínűleg felemásan élik meg a végül megszerzett 11. helyet: ahhoz képest, hogy a csapat a bajnokság elején fordulókon keresztül az élen állt, ez nem olyan jó helyezés, ha viszont azt vesszük figyelembe, hogy újonc csapatként az előzetes célkitűzés a biztos bennmaradás volt, a nizzaiak elégedettek lehetnek. Az egyesület csapatkapitányával, Eric Roy-val, valamint a trénerrel, Gernot Rohrral is szerződést hosszabbított, és hamarosan elkezdik a vadonatúj stadion építését is, vagyis a jövőkép mindenképpen bíztató.

A Guingampnál sem panaszkodhatnak a legutóbbi idényre, hiszen a klub egy évvel korábban majdnem kiesett a legjobbak közül, így a mostani nyolcadik pozíció remek eredménynek számít. Az egyesületnél elsősorban a védelmet akarták megerősíteni az előző idényhez képest, és úgy látszik, a vezetőség tökéletesen felmérte a helyzetet, mert a klub most elsősorban a hátsó alakzat feljavulásának köszönhette jó szereplését: az utolsó kilenc fordulóban például csak egy gólt kapott a gárda. A várakozásnak megfelelően szerepelt még a Bastia és a Strasbourg is, mindkét csapatnál a biztos bennmaradás szerepelt célként, és ezt mindkét együttes meg is valósította. A strabourgiaknál ráadásul a nyáron nagy változások várhatóak, valószínűleg új befektetői csoport veszi át a klubot, és a kispadra is új szakember kerül a távozó Iván Hasek helyére.

A csalódást okozó együttesek közül a Paris Saint-Germaint kell első helyen említeni, a párizsiaknak szorgos munkával sikerült egészen a 11. helyig leküzdeniük magukat, márpedig az egyesülettel utoljára 1985-ben fordult elő, hogy nem került be az első tíz közé. Ahhoz képest hogy már előzetesen is csak az aranyérem megszerzését tartották volna elfogadhatónak, ez nem valami jó eredmény.

A következő szezonban mindenesetre új edzővel, a bosnyák Vahid Halilhodzsiccsal próbálhatja meg ismét a fővárosi együttes az aranyérem megszerzését, nagy kérdés azonban, hogy mi lesz a brazil sztár, Ronaldinho sorsa, aki nem szívesen futballozna végig egy szezont nemzetközi kupaszereplés nélkül. Várakozáson alul szerepelt még a Nantes (amely ugyan javított egy helyezést a tavalyi tizedik pozícióhoz képest, de a Kanárik számára ez is édeskevés), illetve az előző pontvadászatban ezüstérmet szerző Lens is, igaz, utóbbi klubnál bevallottan egy átmeneti szezont éltek meg, amelyben elsősorban az volt a cél, hogy több fiatal labdarúgót is beépítsenek.

A kiesés elleni küzdelemben végül a Sedan, a Troyes és a Le Havre húzta a rövidebbet, és előbbi két egyesület esetében az ezért okozott kisebb meglepetést, mert a korábbi években éppen remek szereplésükkel okoztak szenzációt. A Troyes két hetedik hely után esett ki, a Sedan két évvel ezelőtt pedig az ötödik pozícióban fejezte be a pontvadászatot, és az ő példájuk is jelzi, hogy a kiscsapatok tartósan még Franciaországban sem vehetik fel a versenyt a nagyokkal.

A francia bajnokság végeredménye:

 

 

m

gy

d

v

gk

p

1.

Lyon

38

19

11

8

63-41

68

2.

Monaco

38

19

10

9

66-33

67

3.

Marseille

38

19

8

11

41-36

65

4.

Bordeaux

38

18

10

10

57-36

64

5.

Sochaux

38

17

13

8

46-31

64

6.

Auxerre

38

18

10

10

38-29

64

7.

Guingamp

38

19

5

14

59-46

62

8.

Lens

38

14

15

9

43-31

57

9.

Nantes

38

16

8

14

37-39

56

10.

Nice

38

13

16

9

39-31

55

11.

PSG

38

14

12

12

47-36

54

12.

Bastia

38

12

11

15

40-48

47

13.

Strasbourg

38

11

12

15

40-54

45

14.

Lille

38

10

12

16

29-44

42

15.

Rennes

38

10

10

18

35-45

40

16.

Montpellier

38

10

10

18

37-54

40

17.

Ajaccio

38

9

12

17

29-49

39

18.

Le Havre

38

10

8

20

27-47

38

19.

Sedan

38

9

9

20

41-59

36

20.

Troyes

38

7

10

21

23-48

31



(Focivilág)

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK