Vágólapra másolva!
Sikerekben és örömökben gazdag pályafutást tudhat maga mögött Lengyel Ferenc, aki alighogy szögre akasztotta a futballcipőt, azonnal edző lett. Méghozzá ott, ahol legnagyobb sikereit érte el, a Dunaferr együttesénél. A 37 éves irányító ugyanis a jövőben az NB I B-be kiesett újvárosi gárdát trenírozza majd, ám ezúttal Lengyel Ferenccel nem csupán tréneri terveiről, hanem játékoskarrierjéről is szót ejtettünk.

- Nagyon fájdalmasan érintette a fiatalokkal teletűzdelt Dunaferr kiesése, netán valahol ez várható volt?
- Felkészültünk arra is, hogy nem tudjuk elkerülni a kiesést, ami sajnos be is következett, ám a búcsú mindig fájó, s ez nem volt másként most sem. Esetemben különösen nem, hiszen nem csak a csapat köszönt el az élvonaltól, hanem én is az aktív futballtól. Egyébként a Kispest elleni mérkőzésünk bizonyult döntőnek, hiszen akkor hitehagyott társaság benyomását keltve szenvedtünk vereséget, kár volt ezért, mivel összességében a fiatalok jól küzdöttek tavassal, a realitás azonban a búcsút vetítette előre.

- Váratlanul érte, amikor a Dunaferr elöljárói felkérték a vezetőedzői feladatokra?
- Igen, váratlanul ért, noha már évek óta rendszeresen szóba került a klubnál, hogy előbb-utóbb bekapcsolódom a szakmai munkába. De, hogy ez ilyen hirtelen megvalósul, ráadásul vezetőedzőként, arra magam sem gondoltam volna.

- Mivel kecsegtetik az újvárosi vezetők, végig tudják majd játszani a bajnokságot?
- Nyáron komoly változások történtek az egyesületnél, a labdarúgó kft. csődbe ment, ám bírjuk a vezetés ígéretét, miszerint dolgozzunk nyugodtan, megteremtik a feltételeket, azaz mindenképpen befejezzük a bajnokságot.

- Ilyen helyzetben az NB I B középmezőnyében végezni elfogadható eredmény lenne?
- Szerintem igen. Egy hónapja rendszeresen járom a másodosztályú mérkőzéseket, és az ott látottak, valamint fiatal csapatunk erejét figyelembe véve a középcsapat kategória miatt nem kellene szégyenkeznünk. A Dunaferr vezetőinek elképzelése szerint egyébként csupa újvárosi tehetségből áll majd az együttesünk, ami a városban élők számára mindenképpen örvendetes fejlemény, vagyis az egységre semmiképpen sem lehet majd panasz.

- Visszagondolva játékos-pályafutására összességében sikerekben gazdagnak tartja, netán maradt némi hiányérzete?
- Érdekes dolog ez, hiszen a magyarországi futballkarrieremre nem panaszkodhatok, az utolsó hat-nyolc évem gyönyörű volt, ám a visszavonulás után mindenkiben marad hiányérzet. Én sem vagyok ez alól kivétel, hiszen 2000-ben, amikor a Dunaferrel bajnokok lettünk, akár a válogatottságig is vihettem volna, ráadásul nekem a külföldi szerződés sem jött össze soha. Mindent összevetve azonban csodálatos éveket töltöttem el a sportágban, rengeteget kaptam a futballtól. Remélem, a jövőben ebből edzőként valamit vissza is adhatok majd.

Bánki József