Klubrekordot döntött a Birmingham City

Angliában az év elején csak kevesen fogadtak volna arra, hogy a Birmingham City megőrzi élvonalbeli tagságát, hiszen a Kékek helyzete szinte reménytelennek látszott. Januárban aztán hat új, a nemzetközi porondon is ismert focista érkezett a klubhoz, akiknek segítségével a klub mégis bennmaradt a legjobbak között. Az elnökség nem szeretné, ha megint hasonló helyzet állna elő, éppen ezért most már a nyáron igyekezett alaposan megerősíteni a csapatot.

A Birmingham City januárban szinte teljesen kicserélte kezdőcsapatát, és nem is akármilyen labdarúgók érkeztek a klubhoz: a legnagyobb fogás kétségtelenül a világ- és Európa-bajnok francia támadó, Christophe Dugarry volt, akit a Girondins Bordeaux-tól vettek kölcsön, de rajta kívül az együttes megszerezte még az Arsenal FC fiatal védőjét, Matthew Upsont, a lengyel válogatott Piotr Swierczewskit, a világbajnokságon is látott szenegáli védőt, Ferdinand Colyt, valamint két fiatal, ám már jelentős élvonalbeli tapasztalattal rendelkező angol játékost, Stephen Clemence-t (Tottenham Hotspur) és Jamie Claphamet (Ipswich Town). Mindennek köszönhetően az együttes teljesítménye hatalmasat javult, és a csapat nem hogy nem esett ki, hanem végül a 13. helyen fejezte be a pontvadászatot, ami jelen esetben egyáltalán nem volt balszerencsés a klub számára.

A bentmaradás természetesen hatalmas sikernek számított, nem csak az egyesület, hanem a tréner, Steve Bruce számára is, aki nem is titkolta, hogy remekül érzi magát Birmimghamben. Mindennek ékes bizonyságát adta azzal, hogy kevéssel a bajnokság vége után újabb, ötéves szerződést kötött a klubbal, ami egyben azt is jelentette, hogy a szakember hosszú távra tervez a Kékeknél.

Ehhez persze az is kellett, hogy a vezetőség megígérje a számára: a grémium azon lesz, hogy a nyáron tovább erősítse a keretet annak érdekében, hogy a City megkapaszkodhasson a Premiership középmezőnyében. Az első lépés a kölcsönjátékosok végleges megszerzése volt, jobban mondva csak az egyik ilyen focistáé: Swierczewski és Coly ugyanis nem nyújtott olyan teljesítményt, hogy hosszú távra tervezzenek velük.
Dugarry viszont annál inkább: a csatár öt gólt ért el fél szezon alatt, és a találatok nagy részét a bajnoki hajrában, a legfontosabb meccseken szerezte.

A klub szerencséjére Duga is szívesen maradt, így nem tartott sokáig, amíg megegyeztek vele: a francia focista kétéves szerződést kötött a birminghamiekkel (érdekesség egyébként, hogy Dugarry így az öt topliga közül csak a Bundesligában nem szerepelt, a Serie A-ban, a Primera Divisiónban, a Premiershipben és a francia bajnokságban viszont egyaránt megfordult: ezt csak kevesen mondhatják el magukról rajta kívül).

Mindez azonban még mindig csak azt jelentette, hogy sikerült együtt tartani a tavalyi csapatot, márpedig a szurkolók ennél valamivel többre vágytak. Szerencsére a drukkerek kívánsága egybeesett a tréner és a vezetőség elképzelésével is, így hamarosan újabb neves igazolást köszönthettek a St. Andrews stadionban. Az, hogy a Birmingham megszerezte a Blackburn Rovers fiatal középpályását, David Dunnt, kisebbfajta meglepetésnek számított, hiszen a labdarúgó rendkívül keresett volt az angol átigazolási piacon, több egyesület (így a Chelsea FC és a Middlesbrough FC) is vitte volna.

Mindez persze nem véletlen, hiszen Dunn, aki a Blackburn saját nevelésű focistája, két év alatt 15 gólt szerzett a Premiershipben, és előbb az U21-es válogatott csapatkapitánya volt, majd tavaly szeptemberben a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. A focista szíve szerint sohasem hagyta volna el nevelőegyesületét, azonban konfliktusba keveredett a trénerrel, Graeme Souness-szel, akinek nem tetszett a játékos nagystílű életmódja, Dunn viszont azzal érvelt, hogy amíg a pályán kitűnően teljesít, addig magánéletében azt csinál, amit csak akar. A konfrontáció végül azzal oldódott meg, hogy a középpályást eladták a Birminghamnek - az átigazolási összeg nyolcmillió euró volt, márpedig a birminghamiek korábban sohasem fizettek ki ennyi pénzt egy játékosért.

Dunn után a Birminghamnek sikerült még egy nagy dobást végrehajtania, hiszen a Kékek július közepén megszerezték az argentin Luciano Figueroát, akit pedig olyan klubok is csábítottak, mint a skót Rangers FC vagy a spanyol CA Osasuna. Figueroa az elmúlt argentin pontvadászat nagy felfedezettje, a Rosario Cenral támadója 17 találattal gólkirályi címet szerzett, és sokan máris az új Batistutának kiáltották ki. Ez minden bizonnyal túlzás, mint ahogyan az is igaz, hogy Bruce mester kockáztatott azzal, hogy 3,5 millió eurót fizetett érte, hiszen az Argentínából érkezett támadók eddig nem mindig váltak be a Premiershipben: Diego Forlánnak egy fél szezon kellett, amíg megszerezte első gólját a Manchester Unitedben, míg Nicolás Vuoso egyetlen mérkőzésen sem lépett pályára a Manchester Cityben.

Az egyesület azonban ezzel még nem fejezte be az erősítést, hiszen a klubnak mindenképpen szüksége van egy tapasztalt kapusra, mivel az első számú hálóőr, a belga Nico Vaesen optimális esetben is szeptember végéig, de lehet, hogy a jövő év elejéig nem léphet pályára sérülés miatt, és így a csapatnak csak egy rutinos portása maradt Ian Bennett személyében.

Bruce Figueroa bemutatásakor annyit elárult, hogy két kapussal is tárgyalnak, és valószínűleg közülük kerül ki a "győztes", ám neveket nem említett. Megtette viszont ezt helyette az angol sajtó, amely szerint a Chelsea FC-től távozó holland Ed de Goey, a MU északír portára, Roy Carroll, a Middlesbrough FC walesi focistája, Mark Crossley, valamint a francia Stéphane Porato és Frédéric Roux a jelöltek.