Új kulcsemberek a Djurgardensben

A Bajnokok Ligája selejtezőjének második körében az egyik legnagyobb rangadónak kétségtelenül a szerb Partizan Beograd és a svéd Djurgardens párviadala ígérkezik, hiszen két, nagy múlttal rendelkező futballnemzetről van szó. A skandináv együttes számára nem kicsi a tét, hiszen míg a kilencvenes években a svéd gárdák rendszeresen ott voltak a BL csoportküzdelmeiben, addig a legutóbbi két idényben az országnak nem volt képviselője a legrangosabb európai kupaküzdelemben.

A Djurgardens IF a svéd labdarúgás sikeres klubjai közé tartozik, hiszen fennállása során kilenc bajnoki címet szerzett, és kisebb hullámvölgy után mostanra ismét felküzdötte magát az élcsapatok közé. Az egyesület 1999-ben még az utolsó helyen végzett az élvonalban, így kiesett, de egy év alatt visszaverekedte magát az Allsvenskanba, újoncként ezüstérmet szerzett.

Tavaly pedig minden trófeát begyűjtött hazájában, hiszen nem csak a bajnoki címet, de a Svéd Kupát is megnyerte. A gárdának a jelenlegi pontvadászatban sem megy rosszul a játék, hiszen 15 forduló után az első helyen áll (igaz, a mögötte helyet foglaló Hammarby egy mérkőzéssel kevesebbet játszott). De az igazi megmérettetés még hátravan a csapat számára, és ez nem más, mint a Bajnokok Ligája selejtezője.

A stockholmiaknak nem volt szerencséjük a sorsolásnál, hiszen már a selejtező második fordulójában nehéz ellenfelet kaptak a szerb Partizan Beograd képében, amely Lothar Matthäusszal a kispadon szintén nagy terveket dédelget. A Djurgardensnek van miért visszavágnia, hiszen tavaly ugyanebben a fázisban éppen a Partizan ütötte el a továbbjutástól a svéd bajnokot, a Hammarbyt.

Azonban az északi egyesületek egyik nagy hátránya őket is sújtja: jelesül az, hogy a skandináv országokban éves rendszerben zajlik a bajnokság, vagyis legjobbjaikat éppen a szezon közben csábíthatják el a nyugat-európai klubok. Ez történt most a Djurgardensszel is, amely július elején, vagyis kevesebb mint egy hónappal a BL-selejtező előtt két meghatározó emberét is elveszítette.

Johan Elmander távozása benne volt a pakliban, hiszen a focista csak kölcsönben szerepelt a klubnál. A holland Feyenoordtól kapták meg még tavaly novemberben, és tudnivaló volt, hogy a kölcsönszerződés a nyáron jár le. Mivel a támadónak remekül ment a játék a Djurgardensben, a rotterdamiak vissza is hívták őt.

A szakmai stáb azt viszont már nehezen bocsátotta meg a vezetőségnek, hogy az utánpótlás-válogatott védőt, Mikael Dorsint eladták: ő a francia élvonalban szereplő RC Strasbourghoz írt alá. Az elnökség becsületére váljék azonban, hogy a legnagyobb értéket, a svéd nagyválogatottban is stabil tagnak számító Kim Källströmöt megtartották, pedig őt aztán klubok egész sora csábította az Aston Villától kezdve a Hansa Rostockon át egészen a Borussia Dortmundig.

Alig egy hónappal tehát a sorsdöntőnek ígérkező BL-selejtező előtt a Djurgardensnek két alapembert is pótolnia kellett, lehetőleg minél gyorsabban, hogy a trénernek, Sören Akebynek legyen ideje beépíteni őket a csapatba. A hátsó alakzatba Dorsin helyére a finn Toni Kuivastót vették meg a norvég Viking Stavagnertől: a hátvédért 200 ezer eurót fizettek ki, és Akeby mester nagyon elégedett volt az új szerzeménnyel: "Kuivasto rögtön bekerülhet a kezdő tizenegybe - jól fejel, a párharcokból rendre győztesen kerül ki, mindenképpen nagy erősítés lesz" - nyilatkozta a tréner. A finn bekk végigjátszotta a két legutóbbi bajnokit, amelyeken a csapat egyetlen gólt sem kapott.

Még jobban bejött az Elmander pótlására szerződtetett futballista, a holland Geert van Ouden, akit az RBC Roosendaaltól vettek meg. Ő ugyanis egyelőre tökéletesen teljesítette azt, amiért megvették, hiszen az említett két bajnokin három gólt ért el. Valószínűleg még a stockholmiak sem gondolták, hogy a két új focista ilyen gyorsan ilyen meghatározó szerepet tölt be...

A legnagyobb szenzációt azonban nem a fenti két transzfer jelentette, hanem az, hogy a Djurgardens hazacsábította Angliából Jesper Blomqvistet. A középpályás a kilencvenes évek közepén az egyik legjobb svéd focistának számított, az IFK Göteborg színeiben rendszeres résztvevője volt a BL-nek, majd olyan csapatokban focizott, mint az AC Milan, az AC Parma és a Manchester United. Utolsó emlékezetes meccse az 1999-es Bajnokok Ligája-döntő volt, majd ezt követően súlyos térdsérülést szenvedett, és a Vörös Ördögök színeiben már nem is játszott újabb meccset.

Az elmúlt másfél évben megfordult az Evertonban és a Charlton Athleticben is, kevés sikerrel, és sokak szerint már sohasem lesz képes visszanyerni teljes játéktudását. A Djurgardensnél azonban bíznak benne, bár leigazolása óta eddig egyetlen meccsen sem vetették be. Lehet, hogy a Partizan elleni mérkőzésre tartogatják.