Vágólapra másolva!
A Serie A a legkiszámíthatóbb és a legkiszámíthatatlanabb topliga is egyben: a dobogós helyezettek évek óta ugyanabból az öt klub közül kerülnek ki, és ezt az ötöst valószínűleg most sem nagyon fogják megszorítani, mögöttük azonban évről évre más gárdák tűnnek föl a középmezőny élén, hogy egy-egy remek szereplés után megint visszasüllyedjenek a középszerűségbe. A legnagyobb kérdés persze továbbra is az, hogy sikerül-e végre az Internazionalénak elhódítani a scudettót, esetleg a városi rivális Milan végez az élen, vagy a Juventus végrehajtja a triplázást, de beleszólhat még a versengésbe a két fővárosi csapat, a Lazio és a Roma is.

A Juve tavalyi bajnoki öröme - képekben

A Serie A beharangozóját évről évre azzal kezdjük, hogy az öt "nagycsapat" (Juventus, Milan, Internazionale, Roma, Lazio) kivételével egyik klubnak sincsen esélye a bajnoki cím megszerzésére, sőt még az is nagy meglepetés lenne, ha a dobogósok nem e közül az öt együttes közül kerülnének ki.

Nos, a helyzet most sem változott, sőt úgy tűnik, hogy a különbség egyre nagyobb az úgynevezett sztárklubok és a többiek között, bár évről évre van egy-egy gárda, amely befurakszik a nagyok közé, és kisebb-nagyobb meglepetést okoz. Két éve a Chievo Verona szerepelt várakozáson felül, és szerezte meg az ötödik helyet, legutóbb pedig az Parma végzett ugyanebben a pozícióban - de az első négy helyet a fent említett kvintett négy tagja szerezte meg mindkét alkalommal. Most is valami hasonló várható, sőt talán még az is meglepetésszámba menne, ha az első öt közé beférne valamelyik másik együttes.

Az viszont, hogy a kvintettből melyik csapat a legesélyesebb az aranyéremre, teljességgel megjósolhatatlan. A legnagyobb favoritnak persze a Juventus számít, már csak azért is, mert az előző két évben begyűjtötte a scudettót, és a torinóiaknál látszik a leginkább a tudatos csapatépítés.

Marcello Lippi már egy évvel korábban is arra törekedett, hogy majd minden posztra két, közel azonos képességű embere legyen, és tervét majdnem sikerült is megvalósítania. A BL-döntő azonban megmutatta, hogy még a Juvéban is van olyan futballista, akit Lippi nem tudott megfelelően pótolni: a középpályás Pavel Nedved nélkül a támadójáték nem volt az igazi, és bár a Milan elleni finálét nem csak és kizárólag ezért veszítette el a csapat, természetesen ez is alaposan közrejátszott a dologban.

A nyári igazolások tekintetében a cseh játékoshoz fogható klasszis ugyan nem érkezett a Delle Alpiba, de a játékoskeret még kiegyensúlyozottabb lett. A védelembe szerződtetett Nicola Legrottaglie könnyen elképzelhető, hogy rögtön a kezdő tizenegyben kap majd helyet, és ugyanez a helyzet a ghánai középpályással, Stephan Appiah-val (ő egyébként sokak szerint Edgar Davids helyére érkezett, bár a holland focista egyelőre még mindig a Juve alkalmazottja), a csatársorban pedig a Perugiától visszahívott és ugyancsak válogatottnak számító Fabrizio Miccoli kaphat lehetőséget. Összességében tekintve aligha lehet azon vitatkozni, hogy a Juventusnak van a legkiegyensúlyozottabb kerete, és az előkészületi mérkőzések eredményei is bíztatóak a szurkolók számára. Könnyen lehet azonban, hogy Lippi mester a két bajnoki arany után ezúttal inkább a BL-re koncentrál majd, és azt tekinti elsődleges fontosságúnak.