Társoldalunk:

Riquelme is a Villarrealban kötött ki

A Intertotó-kupa három győztese közül talán a spanyol Villarrealnál örültek a legjobban annak, hogy a gárda kvalifikálta magát az UEFA-kupára, hiszen a klub már évek óta igyekezett kijutni a nemzetközi porondra. Most ez az álom végre valóra vált, de a csapat háza táján korántsem szeretnének itt megállni: a 2003-2004-es idényben a bajnokságon keresztül szeretnének kijutni Európába, és az ambíció a nyári igazolásokban is meglátszott.

A Villarreal még csak a másodosztály egy középcsapatának számított 1997-ben, amikor Fernando Roig lett a klub elnöke, de a kerámiagyárából meggazdagodott üzletember ennél mindenképpen többre vágyott - volt kitől tanulnia, hiszen bátyja, Francisco ekkoriban a Valencia első embere volt. Az új presidente egy olyan gárdát szeretett volna felépíteni, amely rendszeresen ott van a nemzetközi kupákban, de eleinte még az élvonalbeli tagságos sem sikerült tartósan megőrizni: a klub ugyan 1998-ban feljutott a Primerába, de azonnal ki is esett. A második, 2000-es felkerülést követően már jobban ment a csapatnak, és hetedik lett, csak két ponttal lemaradva az UEFA-kupát érő pozíciótól, majd 2002-ben a 15. pozíciót szerezte meg, és elindult az Intertotó-kupában, ahol azonban a fináléban elbukott a Málaga ellen.

A legutóbbi szezon katasztrofálisan kezdődött a Villarreal számára, hiszen az első körben kiesett a kupából, majd vereséggel indította a bajnokságot is, mire Roig menesztette a trénert, Víctor Munozt, helyére pedig azt a Benito Florót kérte el, aki a kilencvenes évek elején a Real Madrid kispadján is ült, de 1997 óta nem dolgozott Spanyolországban. Az ő vezérletével megint 15. lett a csapat, vagyis messze volt a nemzetközi kupaszerepléstől, de az Intertotó-kupára megint benevezték az együttest, a presidente pedig úgy határozott, hogy felgyorsítja a felzárkózási folyamatot, és nemzetközi szinten is jegyzett labdarúgókat igazol.

Az első lépés azonban Floro szerződésének meghosszabbítása volt: a szakember kontraktusa június 30-án lejárt, ám a klubnál elégedettek voltak vele, így még egy évre szerződtették. Szintén új papírt írt alá az argentin védő, Rodolfo Martín Arruabarrena, aki az egyik legkiegyensúlyozottabban teljesítő csapattag volt az előző idényben, csak elvétve maradt ki a kezdő tizenegyből, és a csapatkapitányi karszalagot is viselhette. Ő 2007-ig kötelezte el magát az egyesülethez, és ez a két új kontraktus már jelzésértékű volt azt illetően, hogy a Villarrealnak valóban komolyan gondolják az ambíciókat.

Ennek újabb jele volt az első új igazolás személye, aki nem volt más, mint az Olympique Lyon brazil csatára, Sonny Anderson. A támadó az elmúlt két évben két bajnoki címet nyert a Lyonnal, és szerepelt a Bajnokok Ligájában, de korábban megfordult Spanyolországban is, nem is akármelyik együttesben: az FC Barcelonában. Az ő leigazolása nagy fogásnak számított, hiszen a franciák érdemeire való tekintettel ingyen elengedték Andersont, akit több klub is szeretett volna megszerezni, de a brazil a Villarrealt választotta. Érkezésével a klub végre elengedhette az argentin Martín Palermót, aki 2001 januárjában rekordösszegért érkezett, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Andersonhoz hamarosan két másik "nagy név" is csatlakozott: a Villarreal ugyanis megegyezett az AC Milannal, José Mari és Fabricio Coloccini leigazolásáról.

A két labdarúgó már az előző szezonban is Spanyolországban kergette a labdát, a milánóiak akkor az Atlético Madridnak kölcsönözték ki őket, és hiába nyújtottak a fővárosban jó teljesítményt, a rossonerók továbbra sem tartottak rájuk igényt. A spanyol csatártól végleg megszabadultak, mert José Marit a Villarreal megvette, míg az argentin bekk megint kölcsönbe került a Primera Divisiónba.

Időközben megkezdődött az Intertotó-kupa is, amelynek küzdelemsorozatába a Villarreal a harmadik körben kapcsolódott be, és mindjárt kemény ellenfelet kapott, hiszen az olasz Bresciával kellett mérkőznie. A spanyoloknak sikerült túljutniuk a taljánokon, pedig ezen a két meccsen még egyik új szerzemény sem lépett pályára, a következő körben a cseh 1. FC Brno ellen azonban mindhárman játszottak, és José Mari, valamint Anderson is megkezdte a gólgyártást új klubja színeiben. A döntőben a holland SC Heerenveen ellenében már idegenben is sikerült győznie az együttesnek, és így a visszavágón már csak az előny megőrzése volt a cél, és mivel ez nem okozott problémát, így a Villarreal elérte célját: kiléphet az UEFA-kupa mezőnyébe.

Mindeközben azonban a csapat erősítése nem állt meg: a Valenciának eladott Jorge López helyére, a középpálya bal oldalára megszerezték az Espanyol focistáját, Rogert, akinek lejárt a szerződése a barcelonaiaknál, így még csak fizetni sem kellett érte. Úgy tűnt, ezzel be le is zárul az átigazolási időszak a klub számára, ám a brazil középpályás, Marcos Senna súlyos sérülése (a játékos térdszalag-szakadást szenvedett, így majd egy évet kell kihagynia) szükség volt még egy játékmesterre.

Az ebbe a pozícióba érkezett labdarúgó személye is jól mutatja, hogy a Villarrealnál valóban nem kispályáznak: az egyesület ugyanis megszerezte a Barcelonától az argentin Juan Román Riquelmét. Ő a katalánoknál létszám felettivé vált, mivel a keretben túl sok EU-n kívüli légiós volt, viszont nem akart visszatérni a Boca Juniorshoz, hanem Európában akart maradni. A Murcia és a Mallorca is felmerült lehetőségként a számára, de ő végül a Villarrealt választotta: egyrészt így szerepelhet a nemzetközi porondon, arról nem is beszélve, hogy Arruabarrena és Fabio Colocconi személyében két egykori "bocás" csapattársával is együtt futballozhat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK