Társoldalunk:

Bejöttek a Real Zaragoza új igazolásai

A spanyol labdarúgás kedvelőinek körében nem okozott túl nagy meglepetést, hogy a Primera División újoncai közül a Real Zaragoza tudott először mérkőzést nyerni, hiszen a három feljutó közül ez a gárda tűnik a legerősebbnek. A zaragozaiak egyévi másodosztályú szereplés után kerültek vissza a legjobbak közé, és nyári igazolásaik azt jelezték, hogy a csapat magasabbra tör, mint a biztos bennmaradás kiharcolása.

A Real Zaragoza kilencvenes évekbeli szereplése leginkább egy hullámvasútra hasonlít: az évtized elején a klub a középmezőny első feléhez tartozott Spanyolországban, sőt, egy-egy kiugró eredményt is elért (gondoljunk csak az 1994-es bronzéremre és kupagyőzelemre, majd az azt követő KEK-diadalra), hogy aztán alaposan visszaessen, és három éven keresztül a kiesés ellen küzdjön. Ezt megint egy jobb időszak követte, 2000-ben a csapat negyedik lett a pontvadászatban, ám megint következett a hullámvölgy, amely minden korábbinál mélyebb volt: 2001-ben még sikerült elkerülni a kiesést, egy évvel később azonban már nem, így 1978 után a gárda ismét a másodosztályba kényszerült.

Mindennek a klub vezetőségében is súlyos következményei lettek: a Segunda Divisiónra ugyanis korántsem volt annyi pénz, mint az élvonalra, így tavaly nyáron az egyesület, amely korábban azért becsülettel költött új, nemzetközileg is ismert futballistákra, megkímélve bankszámláját elsősorban a saját nevelésű fiatalokban bízott. A szakmai stáb is megújult: a sportigazgató az egykori kitűnő futballista, a KEK-győztes csapat tagja, Miguel Pardeza lett, a kispadra pedig az a Paco Flores került, aki korábban az RCD Espanyolnál már bizonyította, hogy képes a tehetséges ifjoncokból remek csapatot építeni. A terv bejött: Floresnek valóban sikerült beépítenie az együttesbe néhány saját nevelésű labdarúgót (elsősorban Canit és Sorianót érdemes megemlíteni), akiknek vezérletével a csapat rögtön visszajutott a legjobbak közé.

A klub elnöke, Alfonso Soláns Soláns pedig a Primera Divisiónra már ismét kicsit nagyvonalúbban tervezett, és a nyári átigazolási időszak meglehetősen eseménydúsan telt a Real Zaragoza számára. A presidente mindegyik csapatrészt szerette volna megerősíteni, mégpedig lehetőleg olyan futballistával, akinek a neve a nemzetközi futballközvélemény számára is jól cseng. Az első új igazolás ez utóbbi kitételnek ugyan nem tett eleget, de a spanyol utánpótlás-válogatott csatár, David Villa megszerzése azért remek fogásnak tűnt, hiszen a támadó az előző idényben húsz gólt szerzett a Segunda Divisiónban, és a hispán futball egyik nagy reménységének tartják.

Az UD Las Palmastól leigazolt brazil Álvaro neve már ismertebben cseng, de elsősorban nem kellemes emlékeket ébreszt, hiszen ő egyike volt azon labdarúgóknak, akiknek hamis útlevele nem kis botrányt kavart másfél évvel ezelőtt a Primera Divisiónban.

Soláns Soláns egyébként is kedvelhette a dél-amerikai futballistákat, hiszen a fent említett focistán kívül még egy brazil és két argentin érkezett. A legkevésbé ismert közülük talán Leonardo Ponzio volt, akit hárommillió euróért vettek meg a Newell's Old Boystól, de hogy ő sem akárki, azt jól bizonyítja, hogy 2001-ben junior világbajnokságot nyert az argentin csapattal, és már a gauchók nagyválogatottjában is bemutatkozhatott. Az igazi nagy fogást azonban a két utolsó szerzemény jelentette, akiknek szerződtetésével a Zaragoza a nemzetközi sportlapok címlapjára került.

Az argentin középhátvéd, Gabriel Milito leigazolása azért jelentett szenzációt, mert őt korábban a Real Madrid szemelte ki, és úgy tűnt, hogy a királyi gárda szerződteti is a játékost, ám az orvosi vizsgálaton a térdét nem találták teljesen rendben, és ezért elálltak a transzfertől. Kétségtelen, hogy az Independiente játékosa két évvel ezelőtt súlyos térdsérülést szenvedett, de azóta tökéletesen felépült, több mint ötven bajnokit játszott Argentínában, nyert egy bajnoki címet, és már a nagyválogatottban is bemutatkozhatott. A zaragozaiaknak éppen ezért semmi kifogásuk nem volt ellene, és négyéves szerződést kötöttek a hátvéddel. Az ötödik új igazolás szintén kapcsolatban volt a Real Madriddal, hiszen Sávio korábban a királyi gárdánál szerepelt, a legutóbbi idényt pedig kölcsönben a Girondins Bordeaux-ban töltötte. Érte egyetlen eurót sem kellett fizetni, viszont a hírek szerint ő lett a klub történetének legjobban fizetett focistája.

A klub tehát nagy tervekkel vágott neki a szezonnak, ám két forduló után pont és rúgott gól nélkül állt, ami még akkor is elkeserítő volt a drukkerek számára, ha a csapat sorsolása nem volt valami kedvező, hiszen előbb a bajnoki esélyes RC Deportivo, majd a kupagyőztes RCD Mallorca volt az ellenfele. A harmadik játéknapon aztán az ugyancsak újonc Real Murcia ellen megszületetett az első győzelem, mégpedig meggyőző játékkal, így máris minden rózsaszínű lett a La Romaredában. Paco Flores egyelőre bízik az új szerzeményekben; az első három fordulóban mind az öt új igazolás ott volt a kezdő tizenegyben, és ketten közülük be is találtak, vagyis egyelőre nem lehet rájuk panasz.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK