Vágólapra másolva!
Amikor 2002 decemberében Javier Clemente átvette az RCD Espanyol irányítását, a cél egyértelmű volt: megmenteni a kieséstől az utolsó előtti helyen álló barcelonai gárdát. Nos, ez sikerült is a volt szövetségi kapitánynak, hisz a csapat végül a 17. helyet szerezte meg, és megőrizte élvonalbeli tagságát, de úgy tűnik, hogy Clemente a "tűzoltásnál" többre nem képes, hiszen hiába cserélődött ki a játékoskeret a nyáron az ő szájíze szerint, a klub hat forduló után az utolsó helyet foglalja el a Primera Divisiónban.

Jellemző, hogy Javier Clemente az elmúlt években egyetlen klubnál sem töltött el egy teljes szezont, mindenhová a bajnokság közben érkezett, és bár egy kivételtől eltekintve mindegyik alkalommal megoldotta feladatát, és javított együttese helyzetén, hosszú távú munkát meglehetősen régen végzett. Utoljára az 1987-88-as szezonban fordult vele elő, hogy egy teljes idényt lehúzott volna egy klubnál a felkészülési idénytől kezdve a bajnokság végéig, igaz, 1992 és 1998 között a spanyol válogatott szövetségi kapitánya volt. Az RCD Espanyolnál azonban ennek ellenére is bíztak abban, hogy az előző szezon második felében mutatott teljesítményt hosszabb távon is produkálni tudja majd a gárda Clemente irányítása alatt.

A szakvezető ráadásul kis túlzással élve szabad kezet kapott, és kedvére alakíthatta a keretet, ugyanakkor három meghatározó játékost nem tudott megtartani a vezetőség. A bal oldali középpályás, Roger nem hosszabbította meg lejáró szerződését, és így ingyen távozott a Villarreal CF-be; a szerb támadó, Szavo Milosevics kölcsönszerződése lejártával visszatért az AC Parmához, ahonnan azonnal tovább is adták a Celta Vigónak; és Iván de la Pena is jobbnak látta, ha új csapatot talál magának (ami azóta sem sikerült neki). Mindez érzékeny veszteséget jelentett, hiszen ezen három focista alapember volt Clementénél, de mivel frissen igazolt labdarúgókban sem volt hiány, így a helyzet nem tűnt túlságosan vészesnek.

Az első új szerzemény kilétére még az előző bajnokság alatt fény derült, hiszen a klub már akkor szerződést kötött a Real Sociedad török középpályásával, Tayfun Korkuttal. Vele nem vett zsákbamacskát a klub, hiszen Clemente korábban már dolgozott a focistával, és jó benyomásokat szerzett róla, mint ahogyan saját elmondása szerint Tayfun is Clemente miatt fogadta el a barcelonaiak ajánlatát. Hamarosan érkezett a kameruni balhátvéd, Pierre Ndlend Womé, akit hivatalosan a Bolognától kellett megvenni, de az előző idényt az angol Fulham FC-nél töltötte, majd az argentin Adrián Bastía következett, akit egyelőre csak kölcsönvettek a Racing Clubtól, ám amennyiben elégedettek lesznek vele, akkor 2004 januárjában kétmillió euróért végleg megvásárolhatják. Érdekes, hogy a kapusposztra is szerződtetett új focistát a klub, pedig a veterán Toni éppen Clemente kérésére érkezett januárban: ennek ellenére az Espanyol most lecsapott a Racing Santander belga portására, Erwin Lemmensre.

Az átigazolási időszak utolsó napjaiban érkezett az előző szezonban a Primera Divisiónban villámlátogatást tett Recreativo Huelva csatára, Raúl Molina, majd némi meglepetésre a holland NAC Breda középpályása, Kevin Bobson (akinek a megvételéről az Ajax Amsterdammal kellett tárgyalni), de az igazi nagy dobás Jordi Cruyff megszerzése volt, elvégre a városi rivális FC Barcelona élő legendájának fiáról volt szó, aki korábban éveken keresztül futballozott a Camp Nouban. Igaz ugyan, hogy Jordi utoljára az 1995-96-os idényben szerepelt a Barcában, ennek ellenére meglehetősen nehéz elképzelni a Cruyff nevet az Espanyol összeállításában.

A rajton a Real Sociedad ellen még "csak" öt új igazolás szerepelt a kezdő tizenegyben, de egy héttel később, a Real Betis ellen már mind a hét új játékos pályára lépett, és egészen az ötödik fordulóig így is maradt. Az első győzelem pedig csak nem akart megszületni: két döntetlen után sorra jöttek a vereségek, amelyek közül különösen a Málaga CF elleni hazai fiaskó volt kínos, hiszen az andalúziaiaknak ez volt az első diadaluk a szezon során.

Egyelőre nagyon úgy tűnik, hogy a rengeteg új szerzemény még nem érett össze igazi csapattá (két futballista, Tayfun és Bastía is így vélekedik), a gond csak ott van, hogy az így összeszedett hátrányt nem lesz egyszerű ledolgozni. Különösen, hogy Clemente is tisztában van vele: nincsen túl sok ideje. A szakvezető kijelentette, egyáltalán nem csodálkozna azon, ha menesztenék, igaz, 23 év edzősködés után valószínűleg már semmivel sem lehet őt meglepni.