Társoldalunk:

Ismét Európáról álmodnak Sevillában

Akármilyen meglepően is hangzik, a nyári átigazolási időszakban a spanyol egyesületek közül a Sevilla FC volt a legaktívabb, hiszen az andalúziai egyesülethez összesen tíz új labdarúgó érkezett. Mindez nem volt véletlen: a klub ugyanis azok után, hogy 2001-es feljutását követően megkapaszkodott az élvonalban, következő céljául a nemzetközi porondra való kijutást tűzte ki.

A sevillai alakulat utoljára az 1995-96-os szezonban játszott az európai kupák valamelyikében, akkor a többek között Davor Sukerrel felálló csapat az UEFA-kupában egészen a nyolcaddöntőig jutott. A gárda kapusa akkoriban Ramón Rodríguez Verdejo, művésznevén Monchi volt, aki jelenleg a klub sportigazgatójaként dolgozik, nem csoda, hogy szeretné visszaidézni a dicsőséges napokat.

Az alapanyag adott volt hozzá, hiszen a Sevilla FC az elmúlt egy-két évben nem szerepelt rosszul a Primera Divisiónban, előbb nyolcadik, majd tizedik lett, ráadásul a csapat gerincét a saját nevelésű fiatalok alkották, akik közül a mindössze húszesztendős José Antonio Reyes már a spanyol válogatottban is bemutatkozhatott, többek között az Arsenal FC is rendszeresen megfigyelőket küldött miatta a Sánchez Pizjuán-stadionba, és az FC Barcelona is érdeklődött iránta.

Nem csoda, hogy az első jel az andalúziaiak komoly szándékai felől az volt, hogy az állítólagos tízmillió eurós ajánlat ellenére sem adták el az ifjú csatárt az angoloknak, éppen ellenkezőleg: meghosszabbították a csatár szerződését két évvel. A kontraktusba egy kivásárlási záradék is bekerült, amely szerint megfelelő ajánlat esetén Reyes távozhat, azonban az érdeklődő klubnak százmillió eurót (!) kell fizetnie a focistáért. Nem valószínű tehát, hogy a támadó hamarosan távozna Sevillából, mint ahogyan a klub a többi saját nevelésű, és az egyesülethez kötődő focistáját, így Francisco Gallardót, Antonitót és Víctor Salast is marasztalta.

A szakmai irányítást kezébe vevő Monchi mindemellett jogosan gondolta, hogy az előrelépéshez erősíteni kell a kereten, és ennek megfelelően a nyáron nagy bevásárlásba kezdett. Nem volt olyan csapatrész, amelybe ne érkezett volna új labdarúgó, így összesen tíz új focistát mutathattak be a szurkolóknak a bajnokság kezdete előtt. Közülük egyedül Carlos lehetett közelről ismerős az andalúziai szurkolóknak, hiszen a csatár egykoron maga is szerepelt a legendássá vált 1996-os együttesben, akkor mint tehetséges ifjonc. A támadó azóta megjárta az RCD Mallorcát, és egykori csapattársa most onnan hívta vissza őt.

Ugyancsak a támadósorba érkezett a legismertebb új szerzemény, az uruguayi Darío Silva is, akiért jelentős áldozatot hozott a klubvezetés, elvégre a Málaga CF-nek 4,7 millió eurót kellett fizetni a csatárért. Sevillában egyébként is kedvelik az uruguayiakat; a 2000-2001-es pontvadászatban például négy uru is volt a keretben, és hogy Silva most se érezze magát egyedül, éppen ezért megvásárolták a montevideói Fénixtől a legutóbbi uruguayi bajnokság gólkirályát, Germán Hornost is.

A középpálya erősítése végett érkezett a klubhoz a másodosztályú CD Tenerife csapatkapitánya, José Luis Martí, mégpedig teljesen ingyen, mivel előző klubjánál lejárt a szerződése, a brazil Júlio Baptistáért viszont 2,3 millió eurót kellett fizetnie az egyesületnek. Ő a Sao Paulo FC-től érkezett, és mindent elmond róla, hogy tagja volt a Copa Américán szerepelt brazil válogatottnak. Persze az is jellemző adat, hogy a középpályás beceneve (Edmundo után szabadon) nemes egyszerűséggel csak Vadállat.

A védelem szorult rá a legkevésbé az új focistákra, elvégre ez a csapatrész volt a klub legjobbja az elmúlt idényben, de a biztonság kedvéért a hátsó alakzat sem maradt ki a sorból: az Athletic Bilbao védőjéért, Aitor Ocióért a sevillaiak nagy küzdelmet vívtak az RC Deportivóval, és némi meglepetésre nyertek, míg a kapusposztra a kiválóan védő Notario biztonsági tartalékaként a legutóbbi szezont az Atlético Madridban töltött Esteban érkezett.

Az eddigi mérkőzések alapján nyugodt szívvel kijelenthető, hogy Ocio leigazolásáról akár el is tekinthettek volna Sevillában, hiszen a védelem eddig egyszer sem változott: a Daniel Alves-Javi Navarro-Pablo Alfaro-David kvartett minden egyes találkozón ott volt a kezdők között. A többi új szerzemény közül Darío Silvának és Martínak van biztos helye a kezdő tizenegyben, ők is minden találkozón szerepeltek, és Júlio Baptista is csak azért maradt ki a legutóbbi fordulókban, mert sérüléssel bajlódik. Nem panaszkodhat Carlos sem, hiszen csereként rendszeresen játéklehetőséget kap, és a Villarreal CF ellen nagyon fontos gólt is szerzett, Hornos viszont csak egyszer kapott eleddig lehetőséget.

A klub eredményei alapjában véve nem rosszak, hiszen nyolc forduló alatt csak egyszer kapott ki a csapat, ugyanakkor túlságosan is sok döntetlent játszott, ötször is ikszelt, és emiatt egyelőre a tizedik helyen szerénykedik. Ugyanakkor a Sevilla FC már játszott az FC Barcelonával, az RC Deportivóval és a Real Sociedaddal is az élcsapatok közül, vagyis elméletben könnyebb összecsapások következnek a számára. Egyvalami mindenesetre biztos: a vezetőség, élén Monchival, csak akkor lesz elégedett, ha a gárda kiharcolja az európai kupaszereplést.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK