Társoldalunk:

Új edzővel sem megy a Bordeaux-nak

Az AJ Auxerre mestere, Guy Roux után a Girondins Bordeaux szakvezetője, Elie Baup volt az a szakvezető, aki a leghosszabb ideje ült csapata kispadján a francia élvonalban: az edző 1998 januárjában került a Girondins élére, és vezérletével a klub a gall első osztály egyik legkiegyensúlyozottabb alakulata lett. A jelenlegi pontvadászatban azonban nem megy a csapatnak, és mindez Baup állásába került: a klub a harmadik hazai vereség után menesztette a mestert.

A Girondins Bordeaux az elmúlt években minden egyes szezonban az élmezőnyben végzett, és bár a dobogóra csak egyszer, 1999-ben tudott felkerülni (igaz, akkor bajnok lett), rendkívül kiegyensúlyozottan szerepelt, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy a legutóbbi négy pontvadászatból háromszor a negyedik lett a csapat. Az elmúlt bajnokságban ráadásul úgy végzett ebben az előkelő pozícióban a gárda, hogy a szezon közben az alapcsapat egy része teljesen kicserélődött a fiatalítás jegyében: olyan focisták távoztak, mint Christophe Dugarry, Jérome Bonnissel és David Sommeil, akik korábban éveken keresztül meghatározói voltak a Girondins együttesének, ám a vezetőség úgy ítélte meg, hogy a jövő csapatában már nincs helyük.

Arról nem is beszélve, hogy Elie Baup keze nyomán a Bordeaux a francia bajnokság egyik legoffenzívabb együttese volt, a csapat játszotta talán a leglátványosabb támadófutball a gall élvonalban. A legutóbbi szezonban a gárda 38 fordulóban 57 gólt ért, aminél többet csak a bajnok Olympique Lyon és a második helyezett AS Monaco szerzett többet, és Baup rendszeresen két támadó középpályással küldte pályára együttesét a két csatár mellett. A szakvezető a 4-4-2-es formáció elkötelezett híveként a két támadó mellé két vérbeli szélsőt is előszeretettel dobott harcba, aminek köszönhetően a Girondins találkozói szinte mindig rendkívül látványos futballt hoztak.

A taktikai elképzelés idén sem változott, a klub mégsem tudott olyan eredményes lenni, ami elsősorban a játékoskeretben történt változásoknak volt köszönhető. Két olyan labdarúgó is távozott ugyanis, akiknek döntő szerepük volt a Bordeaux támadójátékéban. A házi gólkirály Pedro Pauleta három szezon alatt 65 gólt szerzett a francia bajnokságban, a legutóbbi idényben 23 találatig jutott, és őt szerette is volna megtartani az egyesület, ám a portugál egy ambiciózusabb klubban kívánt játszani, és amikor a Paris-SG bejelentkezett érte, nem volt maradása. A Girondins maximum annyit tehetett, hogy jó sok pénzt kér csatáráért, a transzferdíj végül 12 millió eurót tett ki. Pauleta mellett elment az eredményes támadójáték egy másik alappillére, a brazil Sávio is, aki a középpálya bal oldaláról indulva hét gólt ért el, és több gólpasszt adott. Ő csak kölcsönben volt a gárdánál, és magas fizetései igényei miatt nem vették meg végleg.

A két portugál anyanyelvű focista távozása ellenére a luzitán kapcsolat nem szakadt meg a klubnál, hiszen az együttesnél így is maradt portugál labdarúgó, akikre hosszú távon épített a gárda: Bruno Basto szerződését a nyáron meghosszabbították, míg a csak kölcsönben lévő Marco Caneirát végleg megvették az Intertől. Az új szerzemények is beleillettek a sorba: előbb a portugál középpályás, Paulo Costa érkezett kölcsönbe az Internazionalétól, majd pedig Pauleta pótlására a brazil Deividet vette meg az egyesület a Cruzeirótól. Hogy az ibériaiak fölénye teljes legyen a kereten belül, az egyesület még két spanyol labdarúgót is szerződtetett: a RCD Mallorcától megvett Albert Riera Sávio pótlására érkezett a középpálya bal oldalára, majd pedig Albert Celadest kölcsönözték ki a Real Madridtól. A spanyol ajkú labdarúgók sorát gyarapította az argentin Mauricio Pochettino is, aki a Paris-SG-től érkezett a Pauleta-transzfer kapcsán.

Az idény nem kezdődött valami jól a klub számára, hiszen az első két mérkőzésen két vereség volt a mérleg, de ezt két győzelem követte, ami alapján joggal lehettek derűlátók a drukkerek. Ez az optimizmus azonban a további eredmények alapján gyorsan elszállt: az AJ Auxerre elleni hazai 2-0-s győzelem óta a gárda mindössze három szerzett, idegenben pedig egyszer sem talált be. Mind a három gólt Jean-Claude Darcheville jegyezte, és a szezon során rajta kívül csak Deivid és Pochettino volt eredményes.

Összességében a Bordeaux csupán nyolc találatra volt képes, aminél kevesebbet csak a kieső helyen álló Toulouse FC és a sereghajtó Le Mans UC mutathat fel. Baup is érezhette, hogy valami nem stimmel, hiszen a Toulouse elleni hazai találkozón változtatott megszokott taktikáján, és a 4-4-2 helyett a 3-5-1-es felállásban küldte pályára együttesét, mindhiába: a Bordeaux kikapott, és ez a tréner állásába került.

A klub elnöke, Jean-Louis Triaud már korábban is kifakadt a gyenge eredmények láttán, és az újabb zakó után menesztette a szakvezetőt, jobban mondva "felfelé buktatta", hiszen amolyan szakmai igazgatónak akarta kinevezni, amiből azonban Baup nem kért. Az első csapat irányítását pedig az a Michel Pavon vette át, aki 1997 és 2000 között a klub focistája, sőt, csapatkapitánya volt, és egy éve dolgozik az egyesület szakmai stábjában. Az új mester első meccsén az OGC Nice ellen ugyanazt a 3-5-1-es taktikát alkalmazta, mint elődje, és bár gólt megint nem szerzett a gárda, legalább nem kapott ki. A Girondinsnek azóta sem nagyon megy a játék, hiszen az UEFA-kupában hazai pályán kikapott a skót Hearstól, és a bajnokságban sem tudott egy meccsen egynél több gólt szerezni.

Előző
  • 1
  • 2
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK