Kiesés fenyegeti az újonc Murciát

A Real Murcia a várakozásnak megfelelően fél távnál az utolsó helyen áll a Primera Divisiónban, és a gárdától nagy bravúrra lenne szükség ahhoz, hogy megkapaszkodjon a legjobbak között. Igaz, már az is kisebb csodának számított, hogy az egyesület felkerült az élvonalba, így a város futballszerető lakói még mindig nem tettek le arról, hogy kedvenceik valamiképpen mégis bennmaradnak a legjobbak között.

Az egyesület története során a leghosszabb időt a Primerában a nyolcvanas években töltötte, amikor is 1986 és 1989 között három szezonon keresztül szerepelt az élvonalban, és újoncként érte el a legjobb teljesítményt: az 1986-87-es pontvadászatban 11. lett (érdekesség egyébként, hogy amikor ezt megelőzően felkerült az elitbe, 1983-ban, akkor újoncként ugyanezt a pozíciót szerezte meg).

Mindezt azonban sötét időszak követte: a gárda nemcsak az élvonalból esett ki, hanem újabb három év elteltével a harmadosztályban találta magát, de még ez sem a mélypont volt: az 1995-96-os idényt a Murcia a Tercera Divisiónban, azaz a negyedik osztályban töltötte. Ezután három évig a Segunda B-ben vitézkedett, és amikor 2000-ben visszaverekedte magát a második vonalba, akkor az egyesület háza táján aligha gondolták volna, hogy újabb három év elteltével már a legjobbak között szerepel a csapat.

Annál is inkább, mert az első két, Segundában eltöltött szezonban a kiesést is alig sikerült elkerülni, és a legutóbbi szezonban is a biztos bennmaradás volt a cél. Ehhez képest a csapat meglehetősen nagy fölénnyel nyerte meg a másodosztály küzdelmeit, a bajnokság második felében végig vezetve a tabellát, és az együttes teljesen megérdemelten harcolta ki a feljutást.

A sikeredző, David Vidal azonban nem sokáig élvezhette a diadalt, hiszen kevéssel a bajnokság vége után közölték vele: nem vele képzelik el a folytatást. A sportigazgatói pozíciót ugyan felajánlották neki, de Vidal ezt nem fogadta el, hanem távozott az egyesülettől. Utódjául a vezetőség egy olyan szakvezetőt keresett, aki nagy élvonalbeli tapasztalattal rendelkezik, és ebből a szempontból Joaquín Peirónál alkalmasabb embert aligha találhattak volna, elvégre a spanyol edzői kar doyenje összesen 161 találkozón ült a kispadon a Primerában, és az elmúlt négy idényben a Málaga CF együttesét stabilizálta a középmezőnyben.

Persze a keretre is alaposan ráfért az erősítés, hiszen a focisták között csak elvétve akadt, aki korábban megfordult volna a legjobbak között, arról nem is beszélve, hogy a kulcsemberek közül is többen távoztak. A másodosztály legjobb kapusának megválasztott Andreas Reinke hazatért Németországba, az előző szezonban mindössze két mérkőzésről hiányzott középpályás, Tito az UD Levantéhoz írt alá, a veterán hátvéd, Miguel Lasa a Ciudad de Murciához ment levezetni, a csatár Ismaelre lecsapott a Real Betis, s a támadósorból a Valenciától kölcsönkapott Albiol (visszatért anyaegyesületéhez) és Loreto (ő a Cartagonovához igazolt) is elhagyta a klubot.

Így aztán nem volt olyan csapatrész, amely ne szorult volna rá az új igazolásokra, és ennek megfelelően meglehetősen sok labdarúgó érkezett a klubhoz. A kapuba például rögtön két rutinos futballista jött: Javier Sánchez Broto még a skót Celtic FC-t is megjárta, az RC Deportivótól szerződtetett Juanmi pedig több mint 250 élvonalbeli találkozóval a háta mögött tette át a székhelyét Murciába. A védelembe Peiró magával vitte Málagából a kőkemény Mikel Rotetát, majd kevéssel a bajnokság kezdete után az Atlético Madrid középhátvédje, Luis Carreras, illetve a Stade Rennes argentin focistája, Gabriel Loerschbor is aláírt a klubhoz.

Ami a középpályát illeti, érkezett a Rayo Vallecanótól a rutinos Míchel, akiért 2,7 millió eurót kellett fizetni, és ezzel a klub történetének legdrágább focistája lett. A murciaiak szintén a Rayótól szerezték meg a venezuelai középpályást, Julio Álvarezt, aki az előző szezon egyik nagy felfedezettje volt; a dán válogatott Daniel Jensen a holland SC Heerenveentől jött; Fredi a Sevilla FC-től, a veterán Roberto pedig az UD Salamancától igazolt át.

A csatársor sem kerülhette el a vérfrissítést: a legnagyobb név kétségtelenül az argentin támadó, Juan Eduardo Esnáider volt, de a Real Madrid B-től leigazolt Luis García legalább ilyen nagy erősítést jelentett.

Az eddigiek alapján úgy tűnik, hogy Peiró mestert néha a bőség zavara kínozta, hiszen mindössze két olyan futballista akad, aki mindegyik meccsen ott volt a kezdők között: az ős-murciai Juanma, illetve Luis García. Az új szerzemények közül talán ő vált be a legjobban, egyelőre vezeti is a házi góllövőlistát öt találattal, de nem lehet panasz Míchelre, valamint Juanmira sem - a többiek viszont nem tudtak húzóemberré válni. Fél szezon alatt a csapat mindössze egy mérkőzést volt képes megnyerni, így hiába a viszonylag kevés elveszített mérkőzés (csupán kilencszer kapott ki a gárda, akárcsak a nyolcadik helyen álló Málaga CF), pontszámban nem áll jól az együttes.

Mindezen újabb igazolásokkal akar javítani a vezetőség, és januárban már három új focista is érkezett a klubhoz, bár közülük egyelőre csak ketten mutatkoztak be. Az ecuadori válogatott csapatkapitányának, Iván Hurtadónak a debütálása egyelőre várat magára: ő a Barcelona SC-től érkezett, míg a hasonló nevű, ám spanyol FC Barcelonától az argentin portás, Roberto Bonano igazolt a Murciához. Honfitársa, Leonel Gancedo tulajdonképpen csapat nélkül volt, miután a CA Osasunánál a tartalékok közé száműzték. Menet közben a tréner, Peirót is menesztették, akinek a helyét a walesi John Toshack foglalta el: a szakembernek van tapasztalata a spanyol élvonalban, hiszen korábban dolgozott már a Real Madridnál, az Atlético Madridnál és a Real Sociedadnál is.