Társoldalunk:

Marad a bizalom, de erősít az 1860 München

Az 1860 München, ha kényszerűségből is, de meglehetősen rizikós koncepcióval vágott neki a szezonnak: a klub rossz anyagi helyzete miatt megvált jól fizetett labdarúgóinak zömétől, új szerzeményként pedig elsősorban fiatal tehetségek érkeztek az Olimpiai stadionba. A terv eleinte jól működött, de az őszi szezon végére visszaesett a gárda teljesítménye, így a bennmaradás kiharcolása érdekében a vezetőségnek a téli szünetben kissé módosítania kellett az eredeti elképzelésén.

A müncheniek egészen a mostani pontvadászatig évről évre azzal a céllal vágtak neki a Bundesligának, hogy kiharcolják a nemzetközi kupában való részvétel jogát, de ez egy kivételtől eltekintve nem sikerült, aminek következtében az elmúlt két szezonban egyaránt edzőcserére került sor a klubnál. Tavaly nyáron aztán a vezetőség átértékelte a lehetőségeket, és arra a következtetésre jutott, hogy a túlélés érdekében az Oroszlánoknak a jövőben sokkal takarékosabban kell dolgozniuk, és hosszabb távra kell tervezniük. Mindennek az lett az eredménye, hogy a bajnokság előtt több olyan focistától is megvált a vezetés, akinek fizetése a magasabb kategóriába tartozott. Olyan labdarúgók távoztak, mint Martin Max, Davor Suker, Thomas Hässler vagy éppen Simon Jentzsch, akik közül ráadásul csak az utóbbiért kapott pénzt a klub.

Az új szerzemények pedig a finn Janne Saarinen kivételével egytől egyig olyan fiatal tehetségek voltak, akik előtt nagy jövő áll, ugyanakkor azonnal nem volt elvárható tőlük, hogy beépüljenek a csapatba, és ott jó teljesítményt nyújtsanak. Mindezek ellenére a bajnokság biztatóan kezdődött a csapat számára, öt forduló után az együttes a Bayern Münchennel azonos pontszámmal állt, de az elnök, ifjabb Karl-Heinz Wildmoser továbbra is reálisan nézte a helyzetet.

Hamarosan aztán kiderült, hogy Wildmoser nem véletlenül volt ilyen óvatos, hiszen ő is tisztában van azzal, hogy az Oroszlánok játékoskerete bizony meglehetősen szűk, és ha egy-két alapember sérülés miatt hosszabb időre kiesik, akkor nem könnyű a pótlásuk. Nem sokkal később pedig éppen ez történt: a kilencedik játéknapon, az Eintracht Frankfurt elleni találkozón Marcus Pürk és Saarinen is olyan sérülést szenvedett, aminek következtében az ősszel többet már nem léphetett pályára. A még az első fordulóban kidőlt kínai Shao Jiayival együtt ez már három alapember volt, és ha ehhez még hozzávesszük, hogy az osztrák Martin Stranzl is csak az őszi idény második felére épült fel sérüléséből, ráadásul a fiatalok közül a legnagyobb tehetségnek tartott Daniel Baier is a maródiak listájára került, akkor már valamivel könnyebben megérthető a bajorok visszaesése.

Pedig még a 11. forduló után is a nyolcadik helyen állt az együttes (csak emlékeztetőül: a legutóbbi szezont a tizedik pozícióban zárta a klub), ám a VfL Bochum ellen aratott hazai diadal után az Oroszlánok 2003-ban egyetlen győzelmet sem ünnepelhettek, és legnagyobb bánatukra ez nemcsak a bajnokságra, hanem a kupára is igaz volt, ahonnan a másodosztályú Alemannia Aachen verte ki a csapatot. Az ősz második felében Falko Götz mester egyre több ifjoncot volt kénytelen bevetni, akik közül a mindössze 18 esztendős dél-afrikai Lance Davids okozta a legkellemesebb meglepetést. A 2001-ben az amatőrcsapathoz került csatár a szezon elején még nem tartozott a profikerethez, de az év végére a kezdő tizenegyben találta magát, és olyan teljesítményt nyújtott, hogy rögtön 2006-ig szóló szerződést ajánlottak a 22-szeres korosztályos dél-afrikai válogatott labdarúgónak.

Első pillantásra úgy tűnhet, hogy a csatársor okozott csalódást az ősszel, hiszen a müncheniek csupán 18 gólt értek el, aminél kevesebb alkalommal csak a három, kieső helyen álló gárda volt eredményes. Alaposabb vizsgálat után azonban kiderül, hogy ebből a 18 találatból 13-at a támadók értek el, és az Oroszlánok kétségtelenül remek csatárokkal rendelkeznek: az ifjú tehetség Benjamin Lauth vagy Markus Schroth mellett ott van még az ausztrál Paul Agostino és a kameruni Francis Kioyo is. Götz mester inkább a védekezésben látja a problémát, a hátsó alakzatból ugyanis évek óta hiányzik egy igazi vezéregyéniség.

Ezen szeretne segíteni az egyesület a brazil Fernando Santos leigazolásával, aki a Flamengótól érkezik, és félmillió eurót kellett fizetni érte. A középhátvéd rendkívül jó benyomást tett a szakmai stábra, Götz szerint erőszakos, jó fejelő, gyors, technikailag képzett focistáról van szó, aki képes arra, hogy hátulról összefogja a csapatot. A kérdés már csak az, hogy ki lesz az új szerzemény partnere a védelem tengelyében: Torben Hoffmann, vagy Rodrigo Costa. Utóbbi mellett szól, hogy szintén brazil lévén könnyebben megérti magát Fernando Santosszal, és hasonló a játékstílusa, Hoffmann viszont a minap hosszabbította meg szerződését 2006-ig, és igazi küzdő típus. Ám mivel ő jobbhátvédként is bevethető, így valószínűbb, hogy a tavaszi szezonrajt brazil belső védelmet talál az Olimpiai stadionban.

Minden bizonnyal ott lesz majd a csapatban a veterán középpályás, Gerhard Poschner is, aki egy hétig együtt edzett a csapattal, és ez idő alatt sikerült meggyőznie Götzöt, hogy érdemes neki is szerződést ajánlani. A focista az elmúlt években Spanyolországban futballozott, de 1987 és 1999 között 286 mérkőzésen szerepelt a német élvonalban, és rutinja jól jöhet a kiesés elleni küzdelemben. Mert azt senki sem tagadja az Oroszlánoknál, hogy erre lehet számítani a tavasszal.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK