Éger sérülése beárnyékolta a Loki címvédését

A teremtorna vasárnapi debreceni döntőjében izgalmas mérkőzéseket láthatott a négyezer főnyi publikum, ám maradéktalanul egyetlen csapat sem lehetett elégedett. A végső győztes debreceniek Éger László súlyos sérülése, a győriek a finálé vitatott eseményei, a ferencvárosiak az immáron sorozatban elért harmadik hely, a soproniak a dobogóról való lecsúszás miatt. Ugyanakkor az impozáns Főnix csarnokban rendezett eseményt mégis a sportág ünnepének lehetett tekinteni, igaz, az önfeledt labdázást a gyász foglalta keretbe.

Kezdésként például mindenki könnyezett, amikor is a hat csapatkapitány körbesétált a tragikusan elhunyt Fehér Miklós utoljára viselt Benfica-mezével, míg a csarnok első emeletén virágok, koszorúk és Fehér Miki mosolygós képe tudatta mindenkivel - emléke örökké a sportág híveivel marad. Mondogatták is egymást közt az emberek, végre mintha nálunk is a portugálokhoz hasonló méltósággal gyászolnák a fiatalon eltávozott győri futballistát. Elvégre ne feledjük: Portugáliában, a parlamentben az összes párt vezérszónoka megemlékezett Fehér Mikiről, a Benfica arénája, az Estadio Luz előtt napokig kilométeres sorokban búcsúztak el a magyar fiútól, s még a vasárnapi Sporting-Porto derbi előtt az ősi riválisok drukkerei is transzparensekkel a kezükben, síri csendben állták végig a gyászpercet.

A pályán aztán másfajta érzelmek kerültek előtérbe. A hazai és a ferencvárosi hívek folytattak hangpárbajt, ám meglehetősen egyoldalúra sikeredett mindez, mivel a fővárosi drukkerek demonstratíve nem utaztak el Debrecenbe. Azaz a szervezők hiába kalkuláltak közel 1500 ferencvárosi szurkolóval, a lebonyolítás és a magas költségek miatt a zöldek hívei úgy döntöttek, nem növelik a hajdúságiak bevételeit. A Fradi-drukkerek nehezményezték ugyanis, hogy a kétnapos rendezvényre közel háromezer forintba került a tikett naponta, amihez járult volna az utazás és a szállás költsége, s akkor az étkezés és az ilyenkor szokásos italozás pénzügyi megterheléséről nem is beszéltünk, így aztán az Üllői úti pénztárban pénteken döbbenten regisztrálták, mindössze hetven jegyet adtak el. A zöldek játékosai és Pintér Attila vezetőedző megértették a szurkolók indokait, sőt felmerült bennük, hogy a szegedi csoportfellépésből befolyt pénzből fedeznik a szurkolók utaztatását, ám végül úgy döntöttek, inkább a klub fiatalon elhunyt labdarúgói - Zsiborás Gábor, Fodor Imre, Simon Tibor, Nagy Norbert - árváinak ajánlják fel az összeget, mivel nem lehetne igazságosan elosztani a hívek között a mindössze 150 jegyet.

A debreceni szurkolók esetében nem akadt ilyen gond, már napokkal korábban elfogyott az összes belépőjegy, igaz, az első napon így is csak fél ház volt a gyönyörű csarnokban. Egy nappal később viszont már közel telt ház, ami nyilván Lothar Matthäus szövetségi kapitány pályára küldésének is szólt. A kapitány az öltözőfolyosón az összes válogatott jelölttel elbeszélgetett, majd óriási üdvrivalgás fogadta pályára lépést, a lelátó felől pedig zúgott a "Ria, ria, Hungária". Matthäusnak jólesett a kedves fogadtatás, és ő is mindent megtett, hogy maga mellé állítsa a szurkolókat, folyamatosan integetett a lelátó népének, készséggel nyilatkozott a televíziónak, jóllehet komoly szükség lett volna rá a műfüvön, mivel a végén az ukrán old-boyok győztek 2-1-re.

A teremtornán viszont elmaradt a várva-várt Debrecen-FTC finálé. Az ok: a Győr büntetőkkel legyőzte a Ferencvárost, jóllehet utóbbi gárda az elődöntő utolsó másodperceiben Balog Zoltán lövésével egalizálta kétgólos hátrányát. A végén a Fradi, miként az elmúlt három esztendőben, idén is a harmadik helyen végzett, a Loki viszont megvédte tavalyi címét. Méghozzá érdekes körülmények között. A hazaiak a végig jól játszó és szenzációs gólt szerzett Dombi, valamint az okosan adogató Sándor Tamás vezérletével gyorsan kétgólos előnyre tettek szert, Nagy Tamás azonban szépített, sőt egyenlített is, ám ekkor kitört a botrány. Történt ugyanis, hogy Nagy Tamás a bírók háta mögött "benyomott" egyet Habinak, aki ettől elterült a földön, a publikum őrjöngött, eközben éppen a győri "tettes" szép góllal egyenlített.

Ami biztos: a nyilvánvaló szabálytalanság után a játékvezetők nem sípoltak, legalábbis nem tették fel a kezüket, ami ilyenkor szokás, amikor viszont a gól után érezték, hogy "baj van", Bede bíró odarohant a versenybizottsághoz, majd közölte, a találat érvénytelen, mivel sípolt, csak nem hallották az érdekeltek. Eközben több ezer debreceni szurkoló tüntetett a lelátón a megadott gól ellen, a DVSC kapusedzője a pályára rohant, őt Szentes Lázár "szerelte" idejében, a helyreigazítást követően viszont a győriek támadták le a teljesen vétlen versenybizottság tagjait. Végül nem adták meg a találatot, ellenben nem véletlenül kérdezgették később sokan: jövőre is Debrecenben rendezik a döntőt?

A publikum örömét tehát a balhé sem rontotta el, nem úgy Szentes Lázárét, a Loki trénere ugyanis az arcsérülést szenvedett Éger Lászlóra egy hónapig, így a Bruges elleni UEFA-kupa-mérkőzéseken sem számíthat. Ahogy Debrecenben mondták a megbízható védő kidőlése után: a győzelemért nagy árat kellett fizetni.

"Szombaton nehezen lendültünk játékba, a döntőn azonban a játékosok bebizonyították, a tét nem nyomasztja, inkább feldobja őket. Éger sérülése viszont komoly gondot okoz, helyére valószínűleg védőt kell igazolnunk, ezért összességében nem tudok olyan maradéktalanul örülni a végső sikerünknek" - mondta az esetről Szentes Lázár vezetőedző.

A győriek tehát a döntőben történt események, a Fradi az elmaradt végső győzelem, a Sopron pedig a dobogóra való felkapaszkodás elmaradása végett nem tudott tiszta szívvel örülni a befejezésnek. A debreceni drukkereket azonban semmi sem akadályozta meg az ünneplésben, ők megkapták, amiért jöttek, Dombiék otthon tartották a kupát, amivel nem mellékesen négy és fél millió forintos díjazás is járt.

A torna gólkirálya, így a Fehér Miklós-díj nyertese a győri Oross Márton lett, a legjobb kapus, azaz a Zsiborás Gábor-díj tulajdonosának a szintén győri Sebők Zsoltot választották, a legjobb mezőnyjátékosnak járó Fodor Imre-serleget a debreceni Sándor Tamás, míg a legharcosabb futballistát illető Simon Tibor-kupát a ferencvárosi Dragan Vukmir kapta.

Bánki József