Vágólapra másolva!
A debreceniek közel húsz éve nem látott bravúrt hajtottak végre azzal, hogy még tavasszal is versenyben vannak az UEFA-kupában, de az újabb továbbjutáshoz még ennél is szenzációsabb teljesítményre lenne szükségük. Ugyan sokak szerint az ellenfél a belga FC Bruges korántsem verhetetlen, ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez a gárda a BL-ből került az UEFA-kupába, és ebben a szezonban a Borussia Dortmundot, valamint az AC Milant is legyőzte.

A belga labdarúgás egyik zászlóshajóját még 1894-ben alapították, bár az egyesület elődje, a Brugsche FC már három évvel korábban is létezett. A csapat természetesen már az első hivatalos belga pontvadászatban részt vett 1896-ban, és a hatodik helyet szerezte meg - igaz, a bajnokságban csupán hét együttes szerepelt.

Az egyesület a későbbiekben is rendszeres tagja volt az élvonalnak, és első sikerét 1920-ban érte el, amikor is megszerezte a bajnoki címet. Ennek köszönhetően a belga uralkodó, Albert király még ugyanabban az esztendőben a Konikligte Vereniging előnevet adta a csapatnak, vagyis a bruges-iek is királyi gárdának számítanak. Az első nagy siker után azonban szűk esztendők következtek; a csapat 1928-ban és 1933-ban is kiesett az élvonalból, igaz, mindkét esetben azonnal visszakerült a legjobbak közé.

Az egyesület a második világháború után sem tartozott az élcsapatok közé Belgiumban, olyannyira, hogy 1953-ban megint búcsúznia kellett az első osztályból, és hat éven keresztül a második divízióban tengette életét. 1959-ben aztán végre sikerült a feljutás, és a hatvanas évek végére már az ország egyik legjobb egyesületeként emlegették a gárdát, azonban az igazi nagy diadal, a bajnoki cím elérhetetlennek látszott - a csapat háromszor egymás után lett ezüstérmes, bár 1968-ban és 1970-ben is megnyerte a belga kupát.

A jég végül 1973-ben tört meg, amikor az immár Club Brugge KV elnevezésre hallgató alakulat az első helyen végzett, és megszerezte fennállása második aranyérmét. A hetvenes évek második fele pedig igazi aranykorszakot jelentett a klub történetében, és a siker fő letéteményese az osztrák tréner, Ernst Happel volt. A szakember vezérletével az FC Bruges az 1975-76-os kiírásban bejutott az UEFA-kupa döntőjébe, ahol az akkoriban Európa egyik legjobbjának számító Liverpool FC ellen idegenben a félidőben már 2-0-ra is vezetett, a de a Vörösök fordítani tudtak, és végül övék lett a trófea.

Forrás: EPA
Az egykori szövetségi kapi-tány, Leekens is megfordult a Bruges csapatában Forrás: EPA

A 1976-os esztendő mégsem telt el siker nélkül az egyesületnél, hiszen a gárda ismét megszerezte a bajnoki címet, és három éven keresztül nem is engedte ki a kezéből, majd 1980-ban megint az élen végzett, vagyis öt év alatt négy aranyat nyert. Ráadásul a nemzetközi porondon is remekelt az együttes: első nekifutásra még "csak" a legjobb nyolc közé jutott a BEK-ben, igaz, menet közben kiverte a Real Madridot, de az 1977-78-as kiírásban beverekedte magát a fináléba. Az ellenfél megint a Liverpool FC volt, és ismét a bruges-iek húzták a rövidebbet: a sérülésektől megtizedelt gárda 1-0-s vereséget szenvedett a londoni Wembley-stadionban.

A klub sikerkorszakában olyan labdarúgók szerepeltek a csapatban, mint Georges Leekens vagy éppen René van der Eycken, és az FC Bruges 1978-ban igazolta le Jan Ceulemanst, akit sokan minden idők legjobb játékosának tartanak a klubnál. A csatár háromszor volt gólkirály hazájában, háromszor választották az év játékosának, és 96 alkalommal szerepelt a válogatottban, játszott három világbajnokságon is.

Azonban éppen az ő fénykorában nem tudott bajnokságot nyerni a gárda, hiába futballozott rajta kívül a szintén fantasztikus játékosnak számító Franky van der Elst is a csapatban, 1980 után a következő aranyérem csak 1988-ban jött össze. A kilencvenes évek már valamivel sikeresebbek voltak, hiszen négy bajnoki címet is ünnepelhetett a kék-fekete szurkolósereg, ám az egylet a nemzetközi porondon már nem tudott olyan sikereket elérni, mint a hetvenes években.