Társoldalunk:

Kiesés ellen küzd a kupadöntős Zaragoza

A szezon előtt úgy tűnt, hogy az újonc Real Zaragoza számára nem is annyira a biztos bennmaradás, hanem az európai kupaszereplés kiharcolása a cél, elvégre a nyáron nem akármilyen futballisták érkeztek a klubhoz: Sávio vagy Gabriel Milito neve jól cseng a nemzetközi futballéletben. A jelenlegi helyzet szerint a merész célt elérte a klub, minden bizonnyal kiléphet az UEFA-kupába, ugyanakkor a bennmaradásért még izgulniuk kell az aragóniai szurkolóknak.

A klub egy évvel a kiesését követően azonnal visszajutott a legjobbak közé, és ennek hatására az egyesület elnöke, Alfonso Soláns Soláns revideálta a korábban sikeres játékospolitikát. A Segunda Divisiónban ugyanis a Real Zaragoza igyekezett a saját nevelésű fiatalokra építeni, már csak kényszerű okokból is, elvégre a második vonalban sokkal kevesebb pénz állt a vezetőség rendelkezésére. Ez be is jött, hiszen a csapat feljutott a Primerába, ám az ambiciózus presidente ezt követően ismét a nagy nevű igazolásokban látta a felfelé vezető utat. Ennek megfelelően érkezhetett a csapathoz a brazil Sávio, az argentin Gabriel Milito és Leonardo Ponzio, de a spanyol utánpótlás-válogatott David Villa sem volt ismeretlen a hispán futballszeretők számára.

Az elnök nem is kertelt, kijelentette, hogy a csapatnak minimum a középmezőnyben kell végeznie, de igazán elégedett csak akkor lenne, ha az együttes kiharcolná a nemzetközi kupaszereplés lehetőségét. Ehhez képest az első két mérkőzését elveszítette a gárda, így aztán rögtön a szezon elején inogni kezdett a kispad Paco Flores alatt. Mindez aztán állandósult, mivel az eredmények sehogyan sem akartak javulni, és a csapat képtelen volt a 13. helynél feljebb lépni a tabellán.

Egy idő után már a szakember számára is kellemetlenné vált, hogy hetek óta másról sem hallani, ki fogja őt felváltani a kispadon, és ez a bizonytalanság nem tett jót a csapatnak. Pedig a kezdő tizenegy viszonylag stabilnak volt mondható, a gárda magja adott volt: a védelemben Álvaro és Milito kihagyhatatlannak számított, akárcsak a középpályán Ponzio, Soriano és Sávio, elöl pedig Luciano Martín Galletti és Villa volt tagja rendszeresen a kezdő tizenegynek. A sérülésekre sem lehetett panasz, az egyetlen komolyabb hiányzó a balhátvéd Delio César Toledo volt, aki a 13. játéknapot kövezően dőlt ki a sorból, őt David Pirri váltotta a védelem bal oldalán.

Az elnökség türelme végül januárban fogyott el, amikor a Zaragoza a huszadik játéknapon 4-1-es vereséget szenvedett a Deportivótól, és ezzel 18., vagyis kiesést jelentő pozícióba esett vissza. Florest menesztették, és utódja az a Víctor Munoz lett, aki legutóbb a Villarrealnál dolgozott, de korábban megfordult a Mallorcánál, a Logronesnél és a Lleidánál is. Az új szakvezető első meccse a Barcelona elleni kupanegyeddöntő volt, amelyen a csapatnak idegenben sikerült nyernie, majd a visszavágón ki is harcolta a továbbjutást. Később az Alavés elleni elődöntőt is sikerrel vette a gárda, ami azt jelenti, hogy a klub szinte biztosan ott lesz a következő szezonban az UEFA-kupában: a döntőben ugyanis a Real Madrid lesz az ellenfél, amelyről nehéz elképzelni, hogy ne harcolja ki a Bajnokok Ligájában való részvételt.

Most már csak az a kérdés, hogy a nemzetközi porondon a Zaragoza élvonalbeli, vagy másodosztályú együttesként szerepel majd. A bennmaradás érdekében január végén két focista is érkezett az együtteshez, akik rögtön be is kerültek a kezdők közé. Az Atlético Madrid középpályását, José María Movillát az átigazolási időszak utolsó perceiben sikerült kölcsönvenni a fővárosiaktól, míg a Barcelona excsatárát, Danit régi ismerősként köszönthették a La Romareda-stadionban. A támadó ugyanis 1995 és 1997 között két idényen keresztül már futballozott Zaragozában (akkor a Real Madrid adta őt kölcsön), és bár nem váltotta meg a világot - két idény alatt csupán nyolc gólt ért el -, ennek ellenére szép emlékeket őriznek róla.

A Villarreal elleni hazai diadalból Dani góllal vette ki a részét, és ezen a meccsen Movilla is remek teljesítményt nyújtott, a győzelem pedig azt jelentette, hogy a csapat, ha csak jobb gólarányának is köszönhetően, de elkerült a kieső helyekről. A Valladolid elleni idegenbeli siker után jelenleg már 14. az együttes, a hátralévő fordulókban mindenesetre nagy küzdelem vár a gárdára, és azt is el kell dönteni, hogy mi a fontosabb a klub számára: a kupagyőzelem, vagy a bennmaradás. A példa mindenesetre adott: amikor a Real Zaragoza 2001-ben megnyerte a spanyol kupát, akkor a 17. helyen végzett, vagyis ha hajszál híján is, de bennmaradt a legjobbak között.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK