Társoldalunk:

Senrabosok az angol válogatottban

Ha feltesszük azt a kérdés, hogy mi a közös John Terryben, J'Loyd Samuelben és Jermaine Defoe-ban, akkor a nemzetközi labdarúgást kicsit is figyelemmek kísérő drukkerek azonnal rávágja: mindhárman pályára léptek a múlt héten az angol válogatottban a portugálok ellen. De nem csak ez kapcsolta össze a fenti focistákat: mind a hárman ugyanabban a kölyökcsapatban, a délkelet-londoni Senrabban kezdtek el futballozni, akárcsak Ledley King, Ashley Cole és még rengeteg jelenlegi élvonalbeli futballista.

Az egyik legsikeresebbnek számító londoni utánpótlás-klubot még 1961-ban hozták létre a város délkeleti részén található Wanstead Falts nevű lakótelepen, és a nevet az egyik alapító tagtól kaptak, akit történetesen Barnes-nak hívtak - mi visszafelé olvasva Senrab. Az egyesület tulajdonképpen azért jött létre, hogy összegyűjtse a környék fiataljait, és sportolási lehetőséget nyújtson számukra, azonban szép lassan a fővárosi profi klubok egyik fő utánpótlásforrásává vált. Az úttörő szerepet bizonyos Ray Wilkins töltötte be, akit 1973-ban a Chelsea vitt el a Senrabtól, és a középpályás később sokszoros válogatott lett, sőt, megfordult az olasz bajnokságban is. Azóta nincs megállás, mostanában pedig kis túlzással nincsen olyan londoni egyesület, amelynek soraiban ne találnák legalább egy Senrab-növendéket.

A jelenlegi válogatott futballisták közül itt tanulta meg a sportág alapjait Ledley King és Jermaine Defoe (mindketten a Tottenham futballistái), John Terry (Chelsea), J'Loyd Samuel (Aston Villa) - ők négyen ráadásul együtt is fociztak 1994-ben -, de az élvonalban játszik még Lee Bowyer (Newcastle United), Paul Konchesky és Jonathan Fortune (mindketten Chartlon Athletic), és a Senrabnál kezdett ismerkedni a focival a Premiershipben korábban szintén megfordult, ám jelenleg a második vonalban szereplő Ade Akinbiyi és Bobby Zamora is. Manapság már valósággal kitüntetésnek számít a Senrabban focizni, és immáron nem csak a környéken élő srácok kerülnek a klubhoz: a szülők igyekeznek idehozni tehetségesnek tartott gyermeküket.

Hogy mi a titok nyitja? Erre nehéz magyarázatot találni, de a klub titkára, Tony Carrol azért megpróbált néhány fogódzkodóz adni. "Az egyesületnél maga színvonalú szakmai munka folyik, amire jó példa, hogy olyan edzők is dolgoztak itt a múltban, mint Alan Curbishley, aki jelenleg a Charlton Athletic mestere, vagy a másodosztályú Crewe Alexandra trénere, Dario Gradi, aki a profi klubnál is híres arról, hogy előszeretettel épít be a csapatba ifjoncokat. Az edzők mind önkéntesen tevékenykednek, a fizetésük az, hogy láthatják a srácokat focizni és fejlődni, a jó munka gyümölcse pedig az, ha pedig valakiből profi lesz. Persze nem csak a futballszakmai tényezőkre figyelünk: van egy erkölcsi kódexünk is, és azonnal kitesszük a szűrét annak, aki nem a megfelelően viselkedik az edzéseken vagy a mérkőzéseken. Nagyon sok olyan srác van, akinek megvan a kellő tehetsége, ám a fegyelmezettsége hiányzik. Ha valaki nem százszázalékosan elkötelezett, akkor csak a klub idejét vesztegeti" - fejtette ki Carrol.

Nem csoda, hogy a Senrab felsőbb korosztályainak mérkőzéseire (az egyesületben hattól tizenöt éves korig focizhatnak a srácok) rendre kilátogatnak a profi csapatok megfigyelői, és a Chelsea, a Charlton vagy a West Ham ifistái között jelenleg is több egykori senrabos szerepel. Az egyesület növendékei nem felejtik el a gyökereiket: az "öregdiákok" rendszeresen visszajárnak élménybeszámolókat tartani, és az év végén ők adják át a különféle díjakat a fiataloknak.

KAPCSOLÓDÓ CIKK