Története legjobb helyezésére hajt a Fulham

A bajnokság első felében sokáig úgy tűnt, hogy a szezon meglepetéscsapata titulus a Fulham FC-nek jár majd, hiszen a londoniak heteken keresztül ott tanyáztak a negyedik hely környékén. Januárban aztán kisebb huzavona után a klub eladta legjobb játékosát, Louis Sahát, akinek távozása után kissé visszaesett a csapat teljesítménye, de a Fulham még mindig versenyben van azért, hogy fennállása legjobb helyezését érje el az élvonalban.

Amikor a Fulham FC három évvel ezelőtt feljutott a legjobbak közé, az egyesület milliárdos tulajdonosa, Mohammed al-Fayed miatt a leggazdagabb egyesületek közé sorolták a szigetországban, és a gárda ennek megfelelően is erősített. Nemzetközileg ismert focisták érkeztek a csapathoz, a kispadon pedig a francia Jean Tigana ült, nem csoda, hogy sokan azt gondolták: a klub egy-két év alatt beverekszi magát a Premiership élcsoportjába, és rendszeres résztvevője lesz az európai kupasorozatoknak. Nem így történt: a sikerek elmaradtak, és Al-Fayed sem akart már olyan sok pénzt beleölni a klubba. Így aztán Tigana tavalyi távozása után nem egy világhírű szakember került a kispadra, hanem a klub egykori futballistája, Chris Coleman, akinek ez volt az első edzői feladata.

A játékoskeret is inkább gyengült, mint erősödött, ám ennek ellenére a csapat meglepően jól kezdte a bajnokságot, és az első fordulókat követően ott tanyázott az élmezőnyben. Ráadásul sehogyan sem akart leszakadni a sztárkluboktól: az Angliában hagyományos karácsonyi fordulót követően például a negyedik pozíciót foglalta el! Mindez elsősorban a támadóalakzat javulásának volt köszönhető, az előző idényben bizony kevés gólt szerzett csatárok ezúttal alaposan belehúztak.

Különösen a francia Louis Saha volt elemében, aki decemberben kettesével rugdosta a gólokat, a Portsmouth FC, a Leeds United és a Southampton FC ellen is duplázott. Jó teljesítményének hatására egyre-másra hozták kapcsolatba a sztárklubokkal, és a Manchester United érdeklődése nem is bizonyult kacsának.

Coleman viszont nem szívesen engedte volna el legjobb játékosát, így a Fulham aztán először nemet mondott a Vörös Ördögök ajánlatára. Igen ám, de akkor meg Saha érezte úgy (némiképp jogosan), hogy élete nagy lehetőségét veszik el tőle, így aztán amikor a MU kissé feljebb srófolta az ajánlatot, már a londoni klub vezérkara is belement a transzferbe. A 18,7 millió eurós vételár minden bizonnyal még a milliárdos Al-Fayednek sem jött rosszul.
Ráadásul ebből az összegből az egyesület több focistát is igazolhatott a januári transzferperiódusban.

Elsősorban a védelem megerősítésére volt szükség, hiszen ebből a csapatrészből Jérome Bonnissel súlyos sérülést szenvedett, és Mark Pembridge is hosszú időre kidőlt a sorból. A klub ennek megfelelően két hátvédet is igazolt: a másodosztályú West Ham Unitedtől a rutinos Ian Pearce érkezett, cserébe Andy Melville-t engedték át a Kalapácsosoknak. A másik új bekk az Egyesült Államokból tette át a székhelyét Londonba, az amerikai válogatott Carlos Bocanegrát ingyen sikerült megszerezni a Chicago Fire-től.

Nem ő volt az egyetlen érkező az MLS-ből, hiszen a csatársor megerősítése végett Brian McBride-ot is leigazolta a klub. A 31 esztendős támadó korábban már játszott a Premierahipben, és az Everton FC színeiben jó benyomást tett magáról: nyolc mérkőzésen négyszer volt eredményes. Most is remekül mutatkozott be, rögtön első találkozóján győztes gólt ért el a Tottenham Hotspur ellen, ám azóta egyszer sem tudott betalálni. A negyedik új szerzemény, a holland Bobby Petta kölcsönbe érkezett a skót Celtic FC-től.

Mindezzel együtt az eredmények érezhetően rosszabbak lettek Saha távozásával: a francia támadó utoljára a 21. játéknapon lépett pályára a Fulham FC színeiben, az Everton FC ellen gólt is szerzett, és akkor a csapat a hatodik pozíciót foglalta el. Az azóta lejátszott tíz találkozó közül azonban csak kettőt tudott megnyerni az együttes, és így aztán egészen a tizedik pozícióig csúszott vissza. Ez persze még mindig nem olyan rossz teljesítmény, figyelembe véve, hogy az előző két idényt a 14., illetve a 13. helyen zárta a csapat, ráadásul eddigi legjobb élvonalbeli helyezése éppen a tizedik, amit még 1960-ban ért el az egyesület. Jelenleg a legfőbb cél ennek megjavítása, amire minden esélye meg is van a Fulhamnek.