Albert Flórián nagyon büszke a kitüntetésére

A Ferencvárosnál múlt szerda óta büszkén ünneplik labdarúgásunk eddigi egyetlen aranylabdását, Albert Flóriánt, miután kiderült, hogy az egykori remek játékost - tizenegy másik magyar sportemberrel egyetemben - a Nemzet Sportolójának választották. A legendás center tiszteletére a vasárnapi Újpest elleni rangadón elsőszülött unokája, Albert Flórián Patrik végezte el a kezdőrúgást.

- Előzetesen számított erre a kitüntető elismerésre? - kérdeztük az egykoron Császárnak becézett Albert Flóriánt.
- Álszerénység lenne a részemről, ha azt mondanám, hogy nem. Amikor nyilvánosságra hozták a jelöltek ötvenöt fős névsorát, eleve foglalkoztatott a kérdés. Miután pedig megtudtam, hogy bekerültem ebbe a rendkívüli társaságba, büszke és boldog voltam, sőt mondhatnám, ez életem és pályafutásom legnagyobb elismerése.

- Nem tartott attól, hogy a magyar labdarúgás elmúlt évekbeli eredménytelensége is közrejátszhat majd az elismerés odaítélésében?
- Nem gondolkodtam ezen korábban. Viszont amikor úgy két hónapja behívattak az MLSZ székházába, és az eredményeim, múltbeli elismeréseim felől udvariasan érdeklődtek, már nekem is bevillant, hogy esetleg számításba jöhetek. Ugyanakkor elsőként az jutott eszembe, hogy már az mekkora büszkeség, miszerint eleve szóba került a nevem.

- Mikor tudta meg, hogy a magyar labdarúgás egykori nagyságai közül csak Puskás Ferenc és ön került be ebbe a valóban illusztris névsorba?
- Múlt szerdán, a brazilok elleni meccs előtt, amikor is a Citadella étteremben a dél-amerikai és magyar sportvezetőkkel elfogyasztottuk a díszebédet, Gyurcsány Ferenc miniszter úr, nem sokkal később pedig Magdi lányom is gratulált az elismeréshez. Három rövid szóval tudnám akkori hangulatomat jellemezni: öröm, öröm, öröm...

- Ne haragudjon, nem szeretnék ünneprontó lenni, de ismerem annyira, hogy tudjam: eszébe jutott, milyen jó lenne, ha felesége is részese lehetne ennek a kitüntetésnek, mint ahogy karrierje során mindig együtt örültek a sikereinek...
- Ez pontosan így van. Nagy kár, hogy feleségem, Ircsike nem érhette meg ezt a szép napot, azonban Magdi lányom, Floresz fiam, az unokáim, Flórián Patrik és Marci, valamint a menyem és a vejem nagy örömömre velem együtt ünnepelhet. Túlzás nélkül állíthatom, ők megszépítik a mindennapjaimat, s amint lehet, rohanok haza hozzájuk az Üllői útról, mivel szerencsére mindnyájukkal közel lakunk egymáshoz. Egyébként a hétfőn eltemetett Hoffer Józsefre is hálás szívvel emlékezek, mivel rengeteget, talán mindent neki, az egykori ifjúsági, majd A válogatott kapitányomnak köszönhetek, ráadásul pályafutásom végén ő vitt el az MTI-hez dolgozni. Azaz van mire emlékeznem és boldognak lennem mostanság.

- Végezetül engedjen meg ismét egy kevésbé derűs kérdést: mit gondol, a jelenlegi Fradi három vereség után képes kimászni a gödörből?
- Hiszek ebben, mivel erre a klubra mindig is az összetartás és a küzdőszellem volt a jellemző. Nem tudom, mi történt a csapattal az elmúlt hetekben, hiszen hazai pályán szinte képtelenek vagyunk gólt lőni, márpedig enélkül nem lehet nyerni. Én azonban bízom a javulásban, s most nem szabad másra koncentrálni, mint a Honvéd elleni szerdai kupadöntő megnyerésére.

Bánki József