Huszti az angol futballra esküszik

A magyar labdarúgás tavaszi felfedezettje, Huszti Szabolcs nemcsak a Sopronban nyújt folyamatosan jó teljesítményt, de a válogatottban is nagyszerűen mutatkozott be. A ferencvárosi szurkolók nem véletlenül sajnálják, hogy kölcsönadták a tehetséges középpályást, aki azonban nyáron visszatér az Üllői útra, hiszen még egyéves szerződés köti a zöld-fehérekhez.

- Hogyan éli meg a hirtelen jött ismertséget és a média állandó érdeklődését? - kérdeztük Husztit.
- Normálisnak tartom mindezt, nem érzem úgy, hogy megváltoznék. Egyelőre jól élem meg mindezt, a lényeg, hogy a játékban ne zavarjon, ugyanis a meccsek előtt csakis arra szeretnék koncentrálni, a lefújást követően viszont állok bárki rendelkezésére.

- Már gyerekkorában eldöntötte, hogy futballista lesz?
- Nem is én, hanem apu, aki Putnokon futballozott. A Fradihoz is ő vitt el hét évvel ezelőtt. Rengeteget köszönhetek a szüleimnek, nagyon sokat áldoztak rám. A bátyámmal és a barátnőmmel együtt minden meccsemen kinn vannak, s így volt ez akkor is, amikor még csak a juniorban szerepeltem. Az Üllői úton akadtak kellemes, de kellemetlen élményeim is, ám erről most nem szeretnék bővebben beszélni.

- Mégis, mit szólt, amikor kölcsönadták a Sopronnak?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy kölcsönbe mentem, ráadásul örömmel, mert Sopronban állandó játéklehetőséggel bíztattak, így egy pillanatig sem bántam meg a váltást, mivel Dajka László a kezdetektől bízott bennem, s neki köszönhetem az élvonalbeli bemutatkozásomat is.

- Matthäus meghívója mennyire érte váratlanul?
- Abszolút mértékben, hiszen még csak most, tavasszal állandósítottam a helyem az élvonalban.

- Milyen embernek ismerte meg a szövetségi kapitányt?
- Nagyon közvetlenül viselkedik velünk, s ez rendkívül imponáló. Gyerekként rengeteget láttam játszani a tévében, és soha nem gondoltam volna, hogy egyszer nála mutatkozom be a magyar válogatottban. Az meg külön elismerés volt számomra, hogy sorsdöntő pillanatban engem, az újoncot jelölt ki a japánok elleni tizenegyes elvégzésére.

- A brazilokról milyen benyomásokat szerzett a gyepen?
- Néhány hete még álmodni sem mertem volna arról, hogy a világbajnokok ellen szerelhetek és cselezhetek. Kaká, Ronaldinho, Cafú és a többiek valóban zseniálisak, ám én mégsem tartozom a brazil futball szerelmesei közé. Én inkább az angol futballt kedvelem, azon belül pedig a Chelsea-nek szurkolok.

- Erkölcsileg és anyagilag mekkora hozadéka volt az eddig igazán jól sikerült tavasznak, például milyen autóval jár és milyenek a lakáskörülményei?
- Erkölcsileg mindenképpen emlékezetes számomra ez a néhány hónap, egzisztenciálisan viszont még nem érzek különösebb változást az életemben. Továbbra is tömegközlekedéssel járok az edzésekre és a mérkőzésekre. Bár a jogosítványt megszereztem, nincs autóm, ugyanis nincs pénzem rá. Jövő nyárig szól a juniorszerződésem a Fradinál, az ebből származó pénzből pedig, nem titok, nem lehet túlzottan költekezni. Sopronban szállodában, Budapesten pedig a barátnőmnél lakunk.

- A hátralévő fordulókban mi a célja a Sopronnak?
- Az, hogy minden mérkőzésen a győzelem szándékával lépjünk pályára, és felszabadultan futballozzunk. Amíg matematikai esély van a jobb helyezésre, hajtani kell, s megpróbálni minél előbb végezni.

Bánki József